Bordighera
| Bordighera | |
 | |
| Bordighera panorámája | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Liguria |
| Megye | Imperia (IM) |
| Polgármester | Giuseppe Montebelli, Paolo D'Attilio, Valeria Fazio |
| Irányítószám | 18012 |
| Körzethívószám | 0184 |
| Forgalmi rendszám | IM |
| Testvérvárosok | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 10 412 fő (2018. jan. 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 1041 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Terület | 10,41 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 Bordighera
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 43° 47′, k. h. 7° 40′Koordináták: é. sz. 43° 47′, k. h. 7° 40′ | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Imperia térképén | |
| Bordighera weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bordighera témájú médiaállományokat. | |
Bordighera (ligur nyelven Bordighëa) egy olasz község a Liguria régióban, Imperia megyében.
Földrajz[szerkesztés]
A francia határtól 20 km-re, a Tengeri-Alpok lábainál fekszik, Imperiától 36 km-re .
Története[szerkesztés]
A település eredete az ókorra vezethető vissza. Valószínűleg a ligurok alapították, majd a rómaiak foglalták el. Nevének első írásos említése a 13. századból származik Burdigheta alakban, ami a bordiga szóból származik, amelynek jelentése tóparti nádas. A település egy korabeli bencés kolostor körül alakult ki. Hosszú ideig Ventimiglia fennhatósága alatt állt. A 19. század elején vált önálló községgé. A napóleoni háborúk során a franciák szerezték meg, majd 1815-ben, a bécsi kongresszus után a Szárd-Piemonti Királysághoz csatolták.
Látnivalók[szerkesztés]
- A Szeplőtelen fogantatás vagy a Szentföld temploma: francia művészek által díszített, a 19. század végén épített templom.
- Evangélikus templom: 1904-ben adták át, ma a vallási szertartásokon kívül koncerteknek és konferenciáknak is otthont ad.
- Anglikán templom: a 19. század derekán olyan sok angol vendégeskedett itt, hogy 1863-ban templomot alapítottak, és Gibraltár püspöke kinevezett egy lelkipásztort ide. A templom kezdetben egy magánkápolna volt a Villa Rosa parkjában, melynek tulajdonosa később földterületet ajánlott fel az építkezésre.
- Városháza: tervezője Charles Garnier. Belsejében Pompeo Mariani (1857 - 1927), Giuseppe Piana (1864 - 1956), Giuseppe Balbo (1902 - 1980), Gianantonio Porcheddu (1920 - 1974) és Friedrich von Kleudgen (1846 - 1924) festményei láthatók.
- Palazzo del Parco
- Villa Margherita
- Villa Garnier
- Lungomare Argentina: 2 km hosszú tengerparti sétány, amelyet Evita Perón adott át, innen jött az Argentina elnevezés is.
Gazdaság[szerkesztés]
A település elsősorban az idegenforgalomból él, de jelentős az olivaolaj-termelés, valamint a virágkertészet.
Források[szerkesztés]
- ↑ Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Istat. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bordighera című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
