Garda (halfaj)
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Régi rajz a halról
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Garda témájú kategóriát. |
A garda (Pelecus cultratus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja.
Egyéb elnevezései: sugár kardos (némely forrásokban egybeírva), balatoni hering, kardkeszeg, karda, szabóhal vagy vezérgarda.[1] Magyarországon a 2014-es „Év hala” választáson a három jelölt egyike volt.[2]
Előfordulása[szerkesztés]
A garda álló és lassú folyású vizek lakója; szívesen tanyázik brakkvízben is. Közép-Európától a Kaszpi-tengerig megtalálható; az Aral-tóban is van állománya. Magyarországon a nagyobb folyókban és a Balatonban él, ahol régebben akár 50-300 tonnát is fogtak évente.
Balatoni halászatának a múltban komoly rituáléja alakult ki, a rajban járó halakat a halászok Tihany magaslatain figyelő őrszemek útmutatásai alapján igyekeztek bekeríteni és kifogni, ezért nevezték ott látott halnak.[3] Ennek emlékezetére Tihanyban a 2000-es évek eleje óta évről évre megrendezik a „Tihanyi Gardália” fesztivált,[4] hagyományőrző és gasztronómiai rendezvényként.[5][6] A 2010-es években az állományuk drasztikusan lecsökkent a Balatonban.[7]
Megjelenése[szerkesztés]
A hal átlagos testhossza 25-35 centiméter, legfeljebb 60 centiméter. A legnehezebb lemért példány 2 kilogrammot nyomott. Szájrése meredeken felfelé irányul. 90-115 kicsi pikkelye van a hullámos oldalvonala mentén.
Életmódja[szerkesztés]
Rajhal, amely napközben a fenék közelében tartózkodik, éjszaka a felszínre emelkedik.
Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák és -bábok, repülő rovarok és apró halak. Legfeljebb 11 évig él.
Szaporodása[szerkesztés]
Május-júliusban ívik, 3-4 évesen válik ivaréretté.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2462.html
- ↑ Archivált másolat. [2013. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
- ↑ http://mek.oszk.hu/03100/03104/html/mhk2b03.htm
- ↑ Gardália Garda Fesztivál
- ↑ Garda fesztivál, 2013. [2013. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
- ↑ VII. Tihanyi Látott Hal Fesztivál (2008). [2013. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
- ↑ Várkonyi Levente; et al.: A balatoni garda (Pelecuscultratus, Linneaus, 1758) állomány összetétele és biológiai jellemzői. Halászati Kutatóintézet (HAKI), 2019
Források[szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 23.) (angolul)
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758) FishBase
- Muus, B.J. and P. Dahlström, 1968. Süßwasserfische. BLV Verlagsgesellschaft, München. 224 p.
- Pelecus FishBase
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 326.
|
