Pascal Pierre Duprat

Pascal Pierre Duprat
Franck fényképes portréja Dupratról.
Született	1815. március 24. Hagetmau
Elhunyt	1885. augusztus 17. (70 évesen) tenger
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Élettársa	Clémence Royer
Gyermekei	René Duprat
Foglalkozása	politikus, publicista
Tisztsége	a francia nemzetgyűlés tagja (1871–1876, Landes) a francia nemzetgyűlés tagja (1876–1881, Seine) French ambassador (1881–1885, Chile)
Iskolái	Heidelbergi Egyetem
Halál oka	fulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Pascal Pierre Duprat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pascal Pierre Duprat (Hagetmau (Landes), 1815. március 24. – 1885. augusztus 17.) francia politikus és publicista.

Életpályája

1839-ben a történelem tanára lett egy algíri gimnáziumban. 1844-es visszatérése után Párizsban több szociáldemokrata lapnak és a Revue indépendante-nak volt munkatársa. A februári forradalom után Lamennais társaságában elindította a Le peuple constituant napi-, és a La potitique du peuple című hetilapot. Az 1848-as alkotmányozó nemzetgyűlésen a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott. Az ő indítványára hirdették ki Párizsban 1848. június 24-én az ostromállapotot és ruházták föl Cavaignacot diktátori hatalommal. Az 1851. december 2-ai államcsíny éjjelén elfogták és 1853-ban Franciaországból száműzték. Eleinte Brüsszelben élt, ahol La libre recherche cím alatt irodalmi szemlét szerkesztett, később Lausanne-ba költözött akadémiai tanárnak és elindította a L'Économiste című folyóiratot. III. Napóleon bukása után (1870 szeptember) visszatért hazájába és a nemzetgyűlésbe választatta magát, ahol a szélső balpárttal szavazott. Később új hetilapot indított (Le peuple souverain), melynek szerkesztéséről azonban már 1872 februárjában lemondott. Egyúttal azonban a Le nouveau Journal napilap szerkesztőségének lett tagja. 1876-tól 1881-ig a képviselőháznak volt tagja, azután pedig chilei követ volt. Chiléből való hazatérésekor halt meg a Niger fedélzetén.

Művei

• Essai historique sur les races anciennes et modernes de l'Afrique septentrionale (Párizs, 1845)
• Timon et sa logique (uo. 1845)
• Les tables de proscription de Louis Bonaparte et ses complices (Lüttich, 1853, 3 kötet)
• Les encyclopédistes, leurs travaux, leurs doctrines et leur influence (Brüsszel, 1865)
• La conspiration contre les petits états en Europe (1867)
• Les révolutions (1870)
• Frédéric Bastiat (uj kiadás 1878)
• L'esprit des révolutions (1879, 2 kötet)

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Duprat