Louis Eugène Cavaignac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Eugène Cavaignac
Louis Eugène Cavaignac MdesA 2014.jpg
Született 1802. október 15.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7]
Meghalt 1857. október 28. (55 évesen)[1][2][3][5]
Flée
Állampolgársága francia
Rendfokozata divisional general
Csatái Görög szabadságharc
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje
Gyermekei Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac
Szülei Marie-Julie de Corancez
Jean-Baptiste Cavaignac
Iskolái École polytechnique
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Eugène Cavaignac témájú médiaállományokat.

Louis Eugène Cavaignac (Párizs, 1802. október 15.Flée, 1857. október 28.) francia tábornok, Jean-Baptiste Cavaignac fia, Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac édesapja.

Élete[szerkesztés]

A műegyetemen a katonai mérnöki pályára készült és azután a metzi felsőbb katonai intézetet látogatta. 1827-ben részt vett a görögországi expedícióban, mire aztán kapitánnyá léptették elő. A júliusi kormány Cavaignac-ot köztársasági érzelmei miatt 1832-ben Algériába küldte, ahol rendkívüli szervezőtehetsége magára vonta Bertrand Clauzel tábornok figyelmét, aki az ú.n. «zephyre» afrikai gyalogság 2. zászlóaljának parancsnokságát bízta rá, amellyel 1840-ben tíz héten keresztül Sersellt ostromolta. 1841-ben a zuávok ezredesévé nevezték ki és 1842-ben több alkalommal mutatta ki vitézségét. 1844-ben dandárparancsnokká és 1847-ben Oran kormányzójává nevezték ki. A februári forradalom után pedig 1848. március 2-án hadosztályparancsnok és Algéria főkormányzója lett. Egyúttal azonban szülőföldjén képviselőnek választották, mire Párizsba sietett és a május 15-ei merénylet után elfogadta a hadügyminiszteri tárcát. A nemzetgyűlés katonai teljhatalommal ruházta fel a június 23-ai fölkelés elnyomására és miután négy napi utcai harc után a lázongókat kartácstűzzel széjjel verte, egyhangúlag a végrehajtó hatalom főnökévé, vagyis a köztársasági kormány felelős vezetőjévé választották. Cavaignac rövid idő alatt Franciaország egész területén helyreállította a rendet, úgy hogy december 20-án állásáról megint lemondhatott. A következő elnökválasztásnál a köztársaságiak rá szavaztak, azonban csak másfél millió szavazatot kapott, úgy hogy Napóleon Lajos herceg foglalta el az elnöki széket. Ezentúl a törvényhozó testületben a mérsékelt köztársaságiakhoz csatlakozott. Az 1851. december 2-ai államcsíny alkalmával Napóleon elfogatta és Ham erődjébe vitette, nemsokára azonban szabadon bocsátotta. Cavaignac ekkor rövid időre elköltözött Franciaországból. Párizs egyik kerülete ugyan beválasztotta a törvényhozó testületbe, de visszatérése után sem foglalta el helyét mert a császár által előírt esküt letenni vonakodott. Élete alkonyát falusi birtokán töltötte. Mint író is szerepelt: De la régence d'Alger, note sur l'occupation (Párizs, 1839).[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Léonore database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кавеньяк Луи Эжен, 2015. szeptember 28.
  8. V. ö. Deschamps, Eugene C. (Páris 1870, 2 köt.). Grande Encyclop. IX. 937.

Források[szerkesztés]