Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac
Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac
Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac
Született
1853. május 21.
Párizs
Elhunyt
1905. szeptember 25. (52 évesen)
Flée
Szülei Louis Eugène Cavaignac
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac témájú médiaállományokat.

Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac (Párizs, 1853. május 21.Flée, 1905. szeptember 24.) francia politikus, Louis Eugène Cavaignac fia, Jean-Baptiste Cavaignac unokája.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már tanulókorában magára vonta a közfigyelmet, amikor 1867-ben, tanulmányai befejezése után a nyilvános díjkiosztásnál a császári herceg kezéből díjat elfogadni vonakodott. Cavaignac részt vett az 1870-71-es háborúban és ezután a műegyetemet látogatta, később pedig jogot tanult. Azután tisztviselői állást vállalt. 1882-ben Saint-Calaisban a képviselőházba választották és 1885-ben Brisson kabinetjében a hadügyminisztériumban másodállamtitkár lett. Cavaignac a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott és különösen a nemzetgazdasági ügyekkel foglalkozott. 1892 márciusában belépett a Loubet-minisztériumba, melyben a tengerészeti tárcát vállalta el, de önfejű, dacos és parancsoló magatartása következtében csakhamar viszályba keveredett a képviselőházzal, mely a július 4 és 11-e között a Béhanzin dahomey-i király ellen folyó háború költségei fejében kért póthitel (40 millió frank) fölötti vita alkalmával a miniszter felvilágosítását nem találta kielégítőnek és a hadihajóknak Dodds ezredes parancsnoksága alá történt rendelését sem helyeselte. Cavaignac erre beadta lemondását (Burdeau lett utóda). 1893 elején azonban a Panama-botrány viharos napjaiban Cavaignac megint előtérbe lépett. Rouvier miniszterrel szemben azt hangsúlyozta, hogy köztársasági kormánynak nincsen szüksége rendelkezési alapra meg választási költségekre és a következő napirendet inditványozta: «a kamara elvárja, hogy a minisztérium a képviselőházat a korrupció kiirtásában támogatni fogja», mely indítványt a képviselőház 446 szavazattal 3 ellenében elfogadta. E határozat, melyet az ország minden községében kifüggesztettek, teljesen megingatta a Ribot-Rouvier-minisztérium állását, mely nehány héttel később meg is bukott. A mérsékelt köztársasági párt soraiban e nagy tehetségű, tiszta jellemű politikus oly befolyásnak örvendett, hogy elnökjelöltként is emlegették. Julius 9-én a Sarthe départementban tartott két rendbeli beszámoló- és egyúttal programm-beszédét nagy tetszéssel fogadták választói.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]