Pap Károly (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pap Károly
Élete
Született1897. szeptember 24.
Sopron, Magyarország
Elhunyt1945. január 31. (47 évesen)
bergen-belseni koncentrációs tábor, Németországi Szövetségi Köztársaság
Nemzetiségmagyar
HázastársaSolymosi (Stricker) Hedvig
(h. 1927–1945)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, novella, dráma
Első műveMikáél (elbeszélés, 1929)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pap Károly témájú médiaállományokat.

Pap Károly (Sopron, 1897. szeptember 24.Bergen-belseni koncentrációs tábor, 1945. január 31.)[1] író.

Élete[szerkesztés]

1897. szeptember 24-én Sopronban született Pollák Miksa, a soproni neológ hitközség főrabbija fiaként konzervatív zsidó családban. Szülővárosában tanult. Anyja, Pollák Sarolta vagyonos családból származott a Sopron megyei Beledről. 1914–1918 között részt vett az első világháborúban. 1919-ben vöröskatona volt, utána másfél évre (1920–1921) börtönbe került, majd Bécsbe emigrált. 1922-ben Debrecenben dolgozott egy koporsókészítő mellett. 1923-ban jelent meg első novellája. 1926-ban Mikes Lajos és Osvát Ernő fedezte fel, Az Est és a Nyugat munkatársa lett. 1927. október 16-án Budapesten házasságot kötött Solymosi (Stricker) Hedviggel.[2] 1936-ban Baumgarten-díját a hatóságok megakadályozták. 1943-ban munkaszolgálatos lett. 1944-ben Buchenwaldba, onnan 1945 februárjában Bergen-Belsenbe vitték, ahol mártírhalált halt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő témája a zsidóság identitáskeresése, messianisztikus vallásosság jellemzi. Az új Krisztusról szóló apokrif történetekben fejezi ki korkritikáját. A VIII. stáció (1933) vallásfilozófiai problémákat tárgyaló művészregény az evangélium és Dosztojevszkij szellemében. Önéletrajzi ihletésű Azarel (1937) című regényének és Irgalom (1937) című novelláskötetének közös hőse egy kisfiú, az ő nézőpontjából érzékelteti idegenkedését mindenfajta ortodoxiától és képmutatástól. Az asszimiláció kérdéseit feszegeti a Zsidó sebek és bűnök (1935) című írásában.

Művei[szerkesztés]

  • Mikáél (elbeszélés, 1929)
  • Megszabadítottál a haláltól (regény, 1932)
  • A VIII. stáció (regény, 1933)
  • Zsidó sebek és bűnök (vitairat, 1935)
  • Irgalom (elbeszélés, 1937)
  • Azarel (regény, 1937)
  • Batséda/Bátséba (dráma, 1940)
  • Mózes (dráma, 1944)
  • A szűz(i)esség fátylai (novellák, 1945)
  • A hószobor (novellák, válogatta Keresztury Dezső, 1954)
  • Szerencse (novellák, válogatta Galsai Pongrác, 1957)
  • B. városában történt I–II. (novellák, 1964)
  • Pap Károly színművei (1973)
  • A fölbukkanó ember (elbeszélés, 1977)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]