Pécsi Bőrgyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Régi képeslap az Első Pécsi Bőrgyárról

A Pécsi Bőrgyár vagy Első Pécsi Bőrgyár a 20. század második felének legnagyobb magyarországi bőrüzeme volt, míg 2009 márciusában anyagi gondok miatt végleg be nem zárták.[1][2] A gyárat az 1762-ben létesült Höfler András-féle tímárságból származtatják, aki Bajorországból települt Pécsre.

A gyár főbb gyártmányai a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak.[3]

Története[szerkesztés]

Céhből az ország legnagyobb gyára[szerkesztés]

Az Első Pécsi Bőrgyár villa bejárata 2013-ban

A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család, stb.) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai.

A gyár termelése az 1930. évi nagy világválság idején sem csökkent. A második világháború hatására egyszerre keresettek lettek a hadsereg céljaira szolgáló bőrkészítmények, viszont csökkent az export tevékenység. A háború után a szovjet hadsereg irányítása alá került a bőrgyár Susanszky nevű főhadnagy parancsnokságával 1945. augusztus 7-éig. Az 1948. március 26-i államosítás után törölték nevéből az „Első” melléknevet. Ekkor szakosították a termelést, és az üzem élére munkásigazgatót neveztek ki.[2] Az 1950-es és az 1960-as években a gyár termelése folyamatosan nőtt és így az ország legnagyobb bőrgyára lett.

1963. július 1-jén létrehozták az országos Bőripari Vállalatot nyolc termelő gyár bevonásával, aminek ugyan a pécsi gyár volt a legnagyobb egysége, mégsem lett a szervezet központja. 1966-1970 között új rostműbőr-gyárat építettek Pécsen, 1968-ban átadták a krómcsarnokot is,[2] majd 1971. január 1-jén a gyár függetlenedett a központtól. Ezzel egy időben növelték a marhaboksz- és sertésbőrgyártást.[2] 1980-ra a gyár elérte termelési mennyiségének a csúcsát. Ekkor az összlétszáma megközelítette a 2400 főt.

Az 1980-as években a cég profilja az alábbi 4 tevékenység volt: 58% marhafelsőbőr, 28% sertésbőr, 8% keményáru, 6% rostműbőrkészítés.[2]

Leépülés és megszűnés[szerkesztés]

Az Első Pécsi Bőrgyár autós bejárata 2013-ban

1991-ben kivált a gyárból a gépjavító részleg és ugyanebben az évben önálló lett a Rostműbőrgyár is. Négy évvel később egy spanyol cég megvásárolta a Sertésbőrgyártó részleget, és az ezt követő évben a korábbi Pécsi Bőrgyár megszűnt. A termelés az utóbbi években főleg finanszírozási okokból - a több ezer négyzetméter, feleslegessé vált épület fenntartási költségei miatt - csökkent. A gépek, berendezések legtöbbjét értékesítették, a dolgozókat elküldték. A termelés a későbbi években főleg finanszírozási okokból csökkent.

2009 márciusában végleg megszűnt a gyár.[2]

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Jakab Antal: A Pécsi Bőrgyár Tímárnévjegyzéke (1885–1966). Pécs, 2003. II. kiadás, 208 oldal.
  • Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi Pécsi Tímárságok. Pécs, Műszaki Szemle 1954. évben, 4. szám.