Pápua szarvascsőrű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett hím a Lincoln Park állatkertben
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rhyticeros plicatus (Forster, 1781) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Aceros plicatus | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú kategóriát. |
A pápua szarvascsőrű (pidgin nyelven kokomo) (Rhyticeros plicatus) vagy régebbi nevén (Aceros plicatus) a madarak osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
A faj a szarvascsőrű madárfélék családjából az egyetlen, amelyik a Wallace-vonaltól keletre is előfordul és amelyik behatol az ausztrálázsiai faunaterületre is. Elterjedési területe az Indonéziához tartozó Maluku-szigetektől Új-Guinea szigetén át a Salamon-szigetekig tart.
Síkvidéki és alacsonyan fekvő hegyi esőerdők lakója. A hegységekben 1500 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.
Alfajai[szerkesztés]
6 alfaja lakja viszonylag nagy elterjedési területén, melyen belül az egyes alfajok földrajzilag jól elkülönülnek egymástól.
- Rhyticeros plicatus plicatus (Forster, 1781) – Déli-Molukku-szigetek
- Rhyticeros plicatus ruficollis (Vieillot, 1816) – az Indonéziához tartozó Északi-Molukku-szigetek és Nyugat-Pápua, a Déli-hegyvidéktől keletre és a Pápua Új-Guinea államhoz tartozó Simbu tartomány
- Rhyticeros plicatus jungei Mayr, 1937 – Új-Guinea keleti fele, a Fly-folyó vidéke (Pápua Új-Guinea)
- Rhyticeros plicatus dampieri Mayr, 1934 – a Bismarck-szigetek
- Rhyticeros plicatus harterti Mayr, 1934 – Bougainville és Buka szigete
- Rhyticeros plicatus mendanae Hartert, 1924 – a Salamon-szigetek közül Choiseul, Guadalcanal és Malaita
Megjelenése[szerkesztés]
A pápua szarvascsőrű nagy méretű szarvascsőrű faj, körülbelül 90–95 cm hosszú madár. Új-Guinea térségében egyike a legnagyobb testű röpképes madaraknak.
A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka vörösesbarna, arca és torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Csőre fakó szaruszínű, a tövénél fekete, rajta viszonylag kicsi, csak a csőr 2/3-át fedő szaruképlettel. Hosszú farka fehér.
A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Egész csőre fakó szaruszínű.
Életmódja[szerkesztés]
Táplálékát főként gyümölcsök, fügék és rovarok alkotják.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A pápua szarvascsőrű ma még az egyik legkevésbé veszélyeztetett faj a szarvascsőrűmadár-félék családján belül. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriába sorolja a fajt.
A faj vadászata Új-Guinea szigetén jelentős, mivel a helyiek számára egyrészt fontos húsforrás, másrészt tollait és csőrét felhasználják a rituális célra használt fejdíszek készítése során. Ezek miatt ahol nagyobb létszámú népesség él Új-Guineán ott a faj valamivel ritkább. Ameddig azonban a vadászat nem ölt kereskedelmi mértéket és az erdőirtás sem kezdődik el nagyobb mértékben, addig a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye.
Állatkertekben elég gyakori faj. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban él egy pár, melyek 2021-ben szaporodtak is. Egy pár látható a Nyíregyházi Állatparkban is.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Papuan Hornbill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
- BirdLife International
- Coates, Brian J. (1985): The Birds of Papua New Guinea (Vol.1: Non-Passerines). Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-0-7
- Coates, Brian J. & Bishop, K. David (1997): A Guide to the Birds of Wallacea, Sulawesi, the Moluccas and Lesser Sunda Islands, Indonesia. Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-3-1
- Majnep, Ian Saem & Bulmer, Ralph (1977): Birds of my Kalam Country. Auckland University Press, Auckland, New Zealand.
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
