Pápua szarvascsőrű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pápua szarvascsőrű
Kifejlett hím a Lincoln Park állatkertben
Kifejlett hím a Lincoln Park állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae)
Nem: Rhyticeros
Faj: R. plicatus
Tudományos név
Rhyticeros plicatus
(Forster, 1781)
Szinonimák

Aceros plicatus

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú kategóriát.

Nőstény

A pápua szarvascsőrű (pidgin nyelven kokomo) (Rhyticeros plicatus) vagy régebbi nevén (Aceros plicatus) a madarak osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj a szarvascsőrű madárfélék családjából az egyetlen, amelyik a Wallace-vonaltól keletre is előfordul és amelyik behatol az ausztrálázsiai faunaterületre is. Elterjedési területe az Indonéziához tartozó Maluku-szigetektől Új-Guinea szigetén át a Salamon-szigetekig tart.

Síkvidéki és alacsonyan fekvő hegyi esőerdők lakója. A hegységekben 1500 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

6 alfaja lakja viszonylag nagy elterjedési területén, melyen belül az egyes alfajok földrajzilag jól elkülönülnek egymástól.

  • Rhyticeros plicatus plicatus (Forster, 1781) – Déli-Molukku-szigetek
  • Rhyticeros plicatus ruficollis (Vieillot, 1816) – az Indonéziához tartozó Északi-Molukku-szigetek és Nyugat- Pápua, a Déli-hegyvidéktől keletre és a Pápua Új-Guinea államhoz tartozó Simbu tartomány
  • Rhyticeros plicatus jungei Mayr, 1937Új-Guinea keleti fele, a Fly-folyó vidéke (Pápua Új-Guinea)
  • Rhyticeros plicatus dampieri Mayr, 1934 – a Bismarck-szigetek
  • Rhyticeros plicatus harterti Mayr, 1934Bougainville and Buka szigete
  • Rhyticeros plicatus mendanae Hartert, 1924 – a Salamon-szigetek közül Choiseul, Guadalcanal és Malaita

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pápua szarvascsőrű nagy méretű szarvascsőrű faj, körülbelül 90–95 cm hosszú madár. Új-Guinea térségében egyike a legnagyobb testű röpképes madaraknak.

A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka vörösesbarna, arca és torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Csőre fakó szaruszínű, a tövénél fekete, rajta viszonylag kicsi, csak a csőr 2/3-át fedő szaruképlettel. Hosszú farka fehér.

A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Egész csőre fakó szaruszínű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálékát főként gyümölcsök, fügék és rovarok alkotják.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pápua szarvascsőrű ma még az egyik legkevésbé veszélyeztetett faj a szarvascsőrűmadár-félék családján belül. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja a fajt.

A faj vadászata Új-Guinea szigetén jelentős, mivel a helyiek számára egyrészt fontos húsforrás, másrészt tollait és csőrét felhasználják a rituális célra használt fejdíszek készítése során. Ezek miatt ahol nagyobb létszámú népesség él Új-Guineán ott a faj valamivel ritkább. Ameddig azonban a vadászat nem ölt kereskedelmi mértéket és az erdőirtás sem kezdődik el nagyobb mértékben, addig a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Coates, Brian J. (1985): The Birds of Papua New Guinea (Vol.1: Non-Passerines). Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-0-7
  • Coates, Brian J. & Bishop, K. David (1997): A Guide to the Birds of Wallacea, Sulawesi, the Moluccas and Lesser Sunda Islands, Indonesia. Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-3-1
  • Majnep, Ian Saem & Bulmer, Ralph (1977): Birds of my Kalam Country. Auckland University Press, Auckland, New Zealand.
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]