Pápaszemes réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pápaszemes réce
Gácsér
Gácsér
Tojó
Tojó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae'
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Galloanserae
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Melanitta
Faj: M. perspicillata
Tudományos név
Melanitta perspicillata
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Anas perspicillata Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a narancssárágban költ, míg a sárgában áttelel)
Elterjedési területe (a narancssárágban költ, míg a sárgában áttelel)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pápaszemes réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pápaszemes réce témájú médiaállományokat és Pápaszemes réce témájú kategóriát.

A pápaszemes réce (Melanitta perspicillata) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Anas nembe Anas perspicillata néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Költési időszakban Észak-Amerika északi partjainál fordul elő; télen eme kontinens délebbi partjaira vonul. A legnyugatabbi állományai, Nyugat-Alaszka déli öbleiben találhatók.

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mocsarak és tengerpartok. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 43–56 centiméter, a szárnyfesztávolsága 76–92 centiméter, testtömege 870–1000 gramm.[3] A gácsér homlokán és a tarkóján fehér foltok láthatók; a többi tollazata feketés; a csőre élénk narancssárgás-rózsaszínes-fehéres. A tojó teljes egészében barna színű; csak a pofáján vannak fehéres részek és a feje teteje feketés; a csőre pedig szürke.

Életmódja[szerkesztés]

Főként puhatestűekkel, rákfélékkel, férgekkel és tüskésbőrűekkel táplálkozik, nyáron inkább rovarokat, lárváikat és növényi anyagok fogyaszt.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 4.)

Források[szerkesztés]

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 24.)
  • The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 125.

További információk[szerkesztés]