Ugrás a tartalomhoz

Pápaszemes réce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pápaszemes réce
Gácsér
Gácsér
Tojó
Tojó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Galloanserae
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Melanitta
F. Boie, 1822
Faj: M. perspicillata
Tudományos név
Melanitta perspicillata
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Anas perspicillata Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a narancssárágban költ, míg a sárgában áttelel)
Elterjedési területe (a narancssárágban költ, míg a sárgában áttelel)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pápaszemes réce témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pápaszemes réce témájú médiaállományokat és Pápaszemes réce témájú kategóriát.

A pápaszemes réce (Melanitta perspicillata) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Anas nembe Anas perspicillata néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Költési időszakban Észak-Amerika északi partjainál fordul elő; télen eme kontinens délebbi partjaira vonul. A legnyugatabbi állományai, Nyugat-Alaszka déli öbleiben találhatók.

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mocsarak és tengerpartok. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 43–56 centiméter, szárnyfesztávolsága 76–92 centiméter, testtömege pedig 870–1000 gramm.[3] A gácsér homlokán és a tarkóján fehér foltok láthatók; a többi tollazata feketés; a csőre élénk narancssárgás-rózsaszínes-fehéres. A tojó teljes egészében barna színű; csak a pofáján vannak fehéres részek és a feje teteje feketés; a csőre pedig szürke.

Életmódja

[szerkesztés]

Főként puhatestűekkel, rákfélékkel, férgekkel és tüskésbőrűekkel táplálkozik, nyáron inkább rovarokat, lárváikat és növényi anyagok fogyaszt.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 4.)

Források

[szerkesztés]
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 24.)
  • The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 125.

További információk

[szerkesztés]