Otago régió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otago régió (Otago)
Otago régió helyzete Új-Zéland régiói között
Otago régió helyzete Új-Zéland régiói között
Otago régió zászlaja
Otago régió zászlaja
Közigazgatás
Ország  Új-Zéland
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna NZST (UTC+12)
Otago régió (Új-Zéland)
Otago régió
Otago régió
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 45° 53′, k. h. 170° 30′Koordináták: d. sz. 45° 53′, k. h. 170° 30′
Otago régió weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Otago régió témájú médiaállományokat.

Otago Új-Zéland második legnagyobb területű régiója, azaz felső fokú közigazgatási egysége. A Déli-szigeten terül el. Irányító szervezete a regionális tanács (Otago Regional Council). Területe körülbelül 32 000 km², lakossága a 2013-as népszámlálás idején 202 467 fő volt.[1] A régió fővárosa Dunedin. Itt alapították 1869-ben az ország első egyetemét. A történelmi Otago tartomány egyes területei ma a szomszédos Canterbury régióhoz illetve a Southland régióhoz tartoznak.

Nevének eredete[szerkesztés]

A maori eredetű Otago nevet a környékre érkező európai telepesek adták a területnek az 1830-40-es években.[2] A maori szó (északi dialektusban Otakou) eredeti jelentése vitatott, jelenthet „elszigetelt falut” is, de inkább a „vörös talaj földje” értelmezést tartják valósnak, ugyanis Dunedin környékén a talaj színe valóban sokfelé vöröses, okkerszínű. Otago lett a neve az első európai településnek a mai Otago Harbour partján. A közelben lévő, közigazgatásilag Dunedinhez tartozó modern település mai neve Otakou. Itt jött létre a Skót Szabadegyházhoz (Free Church of Scotland, 1843–1900) tartozó Otago Association nevű társadalmi-egyházi szervezet, ami a környék betelepítésében játszott kulcsszerepet.

Történelme[szerkesztés]

A maori honfoglalók először Új-Zéland Északi-szigetére érkeztek, de hamarosan felfedezték maguknak a Déli-sziget partvonalát és egyes belső részeit is. Ideiglenes vagy állandó településeiket a tengerparton, a folyók torkolatánál alakították ki, mivel a tenger nyújtotta a legbiztosabb élelmiszer-forrást a kagylók és halak formájában. Parti támaszpontjaikról indultak szezonális vándorútjaikra a belső vidékek felfedezésére, moa-vadászatra, ehető növények, leginkább a Cordyline nemzetséghez tartozó különböző káposztafa-fajták (cabbage tree) gyűjtésére, valamint később a havas hegyvidékeken a nagyra becsült féldrágakő, a pounamu kitermelésére. Az éghajlat a meleg északnál jóval kedvezőtlenebb volt a maorik megtelepedésére, legfontosabb élelmiszernövényük, az édesburgonya itt már nem termett meg, ezért az itteni népsűrűségük mindvégig alacsony maradt. Ennek ellenére a törzsi háborúk erre a területre is kiterjedtek.

A 18. század legvégén, a 19. század elején európai bálna- és fókavadászok jelentek meg Új-Zéland déli részén, így mai Otago régió területén is. Megismertették a helyi maorikat a burgonyatermesztéssel, vasból készült eszközöket adtak el neki, a két népcsoport viszonyát azonban sok konfliktus terhelte. A neves bálnavadász és kereskedő Wellers testvérek az 1830-as években már állandó jellegű bálnavadász-állomást hoztak létre az Otago Harbour természetes kikötő-öblében.

Az állandó letelepedés, Otago tartomány és Dunedin város létrehozása a Skóciából érkező telepesekhez kötődik. A Skót Szabadegyház szervezésében 1848 márciusában két kivándorló-hajó érkezett Skóciából. Világi vezetőjük William Cargill volt, a napóleoni háborúk veteránja, akit a telepesek az 1852-ben létrehozott (a mai Southland régiót is magába foglaló) Otago tartomány vezetőjévé választottak. A telepesek kezdetben Dunedin környékén koncentrálódtak, majd a Taieri folyó torkolatához közeli termékeny alföldet (Taieri Plains) is birtokba vették.

1861-ben a korábbi kaliforniai és ausztráliai aranyláz egyik veteránja jelentős aranyleletet fedezett fel az egyik folyó medrében, és ezzel kitört az otagoi aranyláz.(wd) Kalandorok tömegei érkeztek a világ minden részéből a területre, megtörve a lakosság addigi egységes skót presbiteriánus jellegét. A nemesfém kitermelése nagy gazdasági fellendülést hozott, ami egy időre Otago tartományt Új-Zéland gazdasági és kulturális központjává tette. Ekkor és itt adták ki az ország első napilapját, az Otago Daily Times-t. A kulturális fellendülés hatására jött létre 1969-ben Dunedin városában az ország első egyeteme, az Otago University is.

A könnyen hozzáférhető arany mennyisége azonban a hatvanas évek végére minimálisra csökkent, az aranyláz elmúlt, a kalandorok távoztak. A gazdasági élet visszaesett, és az ország gazdasági és kulturális súlypontja fokozatosan észak felé helyeződött át.

Földrajza[szerkesztés]

A régió nyugati határát a Déli-Alpok, a déli-sziget vízválasztója alkotja. Ezen helyezkedik el a régió legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Aspiring is. a folyók innen kelet felé folynak, általában nagy, glaciális eredetű tavakon keresztül. Otago e részén sok a jégkorszaki eredetű képződmény, U-alakú gleccservölgyek fordulnak elő, egyes helyeken a gleccserek is megmaradtak. A belső dombvidékeken alakultak ki a jellegzetes új-zélandi füves puszták. A folyók vízállása erősen ingadozik. Itt található az ország legnagyobb vízhozamú folyója, a Clutha, ami a Wakatipu, Wanaka, és Hawea tavakból ered. A Clutha nagyjából délkeleti irányban szeli át a régiót és Balclutha település mellett önlik a tengerbe. A folyón nagy vízerőművek épültek Clyde és Roxburgh mellett. A régió északi határát nagyjából a Waitaki folyó alkotja, aminek vízgyűjtó területe már nagyrészt a szomszédos Canterbury régió területére esik. E folyó energiáját szintén nagy mértékben kiaknázzák.

A negyedik leghosszabb új-zélandi folyó, a Taieri teljes hosszában Otago területén folyik. A magas hegyekben ered, majd egy jégkorszaki eredetű, magasan fekvő, széles folyóvölgyben (Strath-Taieri) folytatja útját. Az óceán közelében hordalékából termékeny alföldet hozott létre (Taieri Plains).

Gazdasága[szerkesztés]

A régió déli részén, Kaitangata település környékén régebben jelentős szénbányászat folyt. A mélyművelés 1972-es abbahagyása után folytatott külszíni termelés a 21. század elején már csak helyi igényeket elégít ki. A Waitaki és a Clutha folyókon országos jelentőségű vízerőművek működnek. A régió központi részén elterülő borvidék a világ legdélebbi fekvésű neves bortermelő területe, ahol főleg pinot noir, chardonnay, sauvignon blanc, merlot, és rajnai rizling fajtákat termesztenek.[3]

2003-ban a régió gazdasága az országos GDP 4%-át termelte meg.[4]

Lakossága[szerkesztés]

Otago régió népsűrűsége
Városi területek Otago régióban
Városi terület Lakosság (2015 júniusi becslés) A régió lakosságának %-ában
Dunedin 117.400 54,6%
Oamaru 13.750 6,4%
Queenstown 13.150 6,1%
Wanaka 7390 3,4%
Alexandra 5190 2,4%
Cromwell 4510 2,1%
Balclutha 4030 1,9%
Arrowtown 2710 1,3%
Milton 1970 0,9%

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. About the Otago region. Otago Regional Council
  2. Peter Entwisle, Behold the Moon: The European Occupation of the Dunedin District 1770-1848, Dunedin, NZ: Port Daniel Press, 1998 (ISBN 0473055910), appendix 1 pp.136-139.
  3. Central Otago wine success at home and abroad, 2006. november 11. (Hozzáférés: 2007. október 9.)
  4. Regional Gross Domestic Product. Statistics New Zealand, 2007. (Hozzáférés: 2010. február 18.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Otago című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a History of the Otago Region című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Otago Museum: Neville Peat: Otago Museum - Collected stories. Dunedin: Otago Museum. 2004. ISBN 0476004640  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]