Otago régió
| Otago régió | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Új-Zéland | ||
| Székhely | Dunedin | ||
| Alapítás éve | 1852 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 229 200 fő (2018. jún. 30.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 31 241 km² | ||
| Időzóna | UTC+12 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 45° 16′ 48″, k. h. 169° 56′ 24″Koordináták: d. sz. 45° 16′ 48″, k. h. 169° 56′ 24″ | |||
 | |||
| Otago régió weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otago régió témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Otago Új-Zéland második legnagyobb területű régiója, azaz felső fokú közigazgatási egysége. A Déli-szigeten terül el. Irányító szervezete a regionális tanács (Otago Regional Council). Területe körülbelül 32 000 km², lakossága a 2013-as népszámlálás idején 202 467 fő volt.[2] A régió fővárosa Dunedin. Itt alapították 1869-ben az ország első egyetemét. A történelmi Otago tartomány egyes területei ma a szomszédos Canterbury régióhoz illetve a Southland régióhoz tartoznak.
Nevének eredete[szerkesztés]
A maori eredetű Otago nevet a környékre érkező európai telepesek adták a területnek az 1830-40-es években.[3] A maori szó (északi dialektusban Otakou) eredeti jelentése vitatott, jelenthet „elszigetelt falut” is, de inkább a „vörös talaj földje” értelmezést tartják valósnak, ugyanis Dunedin környékén a talaj színe valóban sokfelé vöröses, okkerszínű. Otago lett a neve az első európai településnek a mai Otago Harbour partján. A közelben lévő, közigazgatásilag Dunedinhez tartozó modern település mai neve Otakou. Itt jött létre a Skót Szabadegyházhoz (Free Church of Scotland, 1843–1900) tartozó Otago Association nevű társadalmi-egyházi szervezet, ami a környék betelepítésében játszott kulcsszerepet.
Történelme[szerkesztés]
A maori honfoglalók először Új-Zéland Északi-szigetére érkeztek, de hamarosan felfedezték maguknak a Déli-sziget partvonalát és egyes belső részeit is. Ideiglenes vagy állandó településeiket a tengerparton, a folyók torkolatánál alakították ki, mivel a tenger nyújtotta a legbiztosabb élelmiszer-forrást a kagylók és halak formájában. Parti támaszpontjaikról indultak szezonális vándorútjaikra a belső vidékek felfedezésére, moa-vadászatra, ehető növények, leginkább a Cordyline nemzetséghez tartozó különböző káposztafa-fajták (cabbage tree) gyűjtésére, valamint később a havas hegyvidékeken a nagyra becsült féldrágakő, a pounamu kitermelésére. Az éghajlat a meleg északnál jóval kedvezőtlenebb volt a maorik megtelepedésére, legfontosabb élelmiszernövényük, az édesburgonya itt már nem termett meg, ezért az itteni népsűrűségük mindvégig alacsony maradt. Ennek ellenére a törzsi háborúk erre a területre is kiterjedtek.
A 18. század legvégén, a 19. század elején európai bálna- és fókavadászok jelentek meg Új-Zéland déli részén, így mai Otago régió területén is. Megismertették a helyi maorikat a burgonyatermesztéssel, vasból készült eszközöket adtak el neki, a két népcsoport viszonyát azonban sok konfliktus terhelte. A neves bálnavadász és kereskedő Wellers testvérek az 1830-as években már állandó jellegű bálnavadász-állomást hoztak létre az Otago Harbour természetes kikötő-öblében.
Az állandó letelepedés, Otago tartomány és Dunedin város létrehozása a Skóciából érkező telepesekhez kötődik. A Skót Szabadegyház szervezésében 1848 márciusában két kivándorló-hajó érkezett Skóciából. Világi vezetőjük William Cargill volt, a napóleoni háborúk veteránja, akit a telepesek az 1852-ben létrehozott (a mai Southland régiót is magába foglaló) Otago tartomány vezetőjévé választottak. A telepesek kezdetben Dunedin környékén koncentrálódtak, majd a Taieri folyó torkolatához közeli termékeny alföldet (Taieri Plains) is birtokba vették.
1861-ben a korábbi kaliforniai és ausztráliai aranyláz egyik veteránja jelentős aranyleletet fedezett fel az egyik folyó medrében, és ezzel kitört az otagoi aranyláz. Kalandorok tömegei érkeztek a világ minden részéből a területre, megtörve a lakosság addigi egységes skót presbiteriánus jellegét. A nemesfém kitermelése nagy gazdasági fellendülést hozott, ami egy időre Otago tartományt Új-Zéland gazdasági és kulturális központjává tette. Ekkor és itt adták ki az ország első napilapját, az Otago Daily Times-t. A kulturális fellendülés hatására jött létre 1969-ben Dunedin városában az ország első egyeteme, az Otago University is.
A könnyen hozzáférhető arany mennyisége azonban a hatvanas évek végére minimálisra csökkent, az aranyláz elmúlt, a kalandorok távoztak. A gazdasági élet visszaesett, és az ország gazdasági és kulturális súlypontja fokozatosan észak felé helyeződött át.
Földrajza[szerkesztés]
A régió nyugati határát a Déli-Alpok, a déli-sziget vízválasztója alkotja. Ezen helyezkedik el a régió legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Aspiring is. a folyók innen kelet felé folynak, általában nagy, glaciális eredetű tavakon keresztül. Otago e részén sok a jégkorszaki eredetű képződmény, U alakú gleccservölgyek fordulnak elő, egyes helyeken a gleccserek is megmaradtak. A belső dombvidékeken alakultak ki a jellegzetes új-zélandi füves puszták. A folyók vízállása erősen ingadozik. Itt található az ország legnagyobb vízhozamú folyója, a Clutha, ami a Wakatipu, Wanaka, és Hawea tavakból ered. A Clutha nagyjából délkeleti irányban szeli át a régiót és Balclutha település mellett önlik a tengerbe. A folyón nagy vízerőművek épültek Clyde és Roxburgh mellett. A régió északi határát nagyjából a Waitaki folyó alkotja, aminek vízgyűjtó területe már nagyrészt a szomszédos Canterbury régió területére esik. E folyó energiáját szintén nagy mértékben kiaknázzák.
A negyedik leghosszabb új-zélandi folyó, a Taieri teljes hosszában Otago területén folyik. A magas hegyekben ered, majd egy jégkorszaki eredetű, magasan fekvő, széles folyóvölgyben (Strath-Taieri) folytatja útját. Az óceán közelében hordalékából termékeny alföldet hozott létre (Taieri Plains).
Gazdasága[szerkesztés]
A régió déli részén, Kaitangata település környékén régebben jelentős szénbányászat folyt. A mélyművelés 1972-es abbahagyása után folytatott külszíni termelés a 21. század elején már csak helyi igényeket elégít ki. A Waitaki és a Clutha folyókon országos jelentőségű vízerőművek működnek. A régió központi részén elterülő borvidék a világ legdélebbi fekvésű neves bortermelő területe, ahol főleg pinot noir, chardonnay, sauvignon blanc, merlot, és rajnai rizling fajtákat termesztenek.[4]
2003-ban a régió gazdasága az országos GDP 4%-át termelte meg.[5]
Lakossága[szerkesztés]
| Városi terület | Lakosság (2015 júniusi becslés) | A régió lakosságának %-ában |
|---|---|---|
| Dunedin | 117.400 | 54,6% |
| Oamaru | 13.750 | 6,4% |
| Queenstown | 13.150 | 6,1% |
| Wanaka | 7390 | 3,4% |
| Alexandra | 5190 | 2,4% |
| Cromwell | 4510 | 2,1% |
| Balclutha | 4030 | 1,9% |
| Arrowtown | 2710 | 1,3% |
| Milton | 1970 | 0,9% |
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Subnational population estimates (RC, SA2), by age and sex, at 30 June 1996, 2001, 2006-18 (2018 boundaries). Statistics New Zealand
- ↑ About the Otago region. Otago Regional Council. [2018. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 21.)
- ↑ Peter Entwisle, Behold the Moon: The European Occupation of the Dunedin District 1770-1848, Dunedin, NZ: Port Daniel Press, 1998 (ISBN 0-473-05591-0), appendix 1 pp.136-139.
- ↑ Central Otago wine success at home and abroad, 2006. november 11. (Hozzáférés: 2007. október 9.)
- ↑ Regional Gross Domestic Product. Statistics New Zealand, 2007. [2010. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Otago című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a History of the Otago Region című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Otago Museum: Neville Peat: Otago Museum - Collected stories. Dunedin: Otago Museum. 2004. ISBN 0-476-00464-0
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Régiók |  | |
|---|---|---|
| Külbirtokok | ||
| Különleges státuszú területek | ||
