Országh Tivadar
| Országh Tivadar | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Országh Tivadar Miklós |
| Született | 1901. december 5. Soroksár |
| Elhunyt | 1963. október 11. (61 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Házastársa | Giraud Adrienne [1] |
| Szülei | Országh János Fischer Mária |
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
| Pályafutás | |
| Műfajok | kamarazene, versenymű |
| Aktív évek | 1924–1963 |
| Hangszer | hegedű, brácsa |
| Tevékenység | hegedűművész, zeneszerző |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Országh Tivadar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Országh Tivadar (Soroksár, 1901. december 5. – Budapest, 1963. október 11.) magyar hegedűművész, zeneszerző.
Élete[szerkesztés]
Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, ahol Hubay Jenő, Szerémi Gusztáv, Zsolt Nándor (hegedű), Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Weiner Leó tanítványa volt.
1924-től tanított a Székesfővárosi Zeneiskolában, majd 1927-ben a Zeneművészeti Főiskola oktatója lett, 1961-ben pedig a hegedűszak vezetőjévé nevezték ki.
1927 és 1940 között tagja lett a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyesnek, 1930 és 1937 között a Kerntler-triónak, a Magyar vonóstriónak. 1947 és 1958 között saját vonósnégyese alakított, emellett több fővárosi zenekar hangversenymestere is volt, 1934–1938 között a Székesfővárosi Zenekarnál, 1938 és 1943 között a Hangversenyzenekarnál, majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál 1948-tól, és ugyanitt szólóbrácsás is 1960 és 1963 között. Országh Tivadar alkalmanként vezényelt is.
Számos pedagógiai művet írt. Hegedűiskolája két kiadást ért meg Budapesten (1930, 1934), módszertani munkája ugyanott A hegedűjáték és tanítása címmel (1935).
Sírja a Farkasréti temetőben található [22-1-3/4]. Soroksáron utca őrzi emlékét.
Zeneszerzői munkássága[szerkesztés]
Részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség pályázatain, és több alkalommal díjat is nyert. Férfi- és vegyeskari darabjaiból a vegyes-, illetve férfikarra írt Örök tűz és A szél című szerzeményeit (1930), a P. Jánossy Béla versére szerzett Erdélyi szimfóniát (1931) és Dávid XII. zsoltárát (1932) a Romániai Magyar Dalosszövetség adta ki Kolozsvárott.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
- A Zeneakadémia honlapján
.svg){kind=small}