Olga Vlagyimirovna Rozanova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olga Vlagyimirovna Rozanova
Született

Melenki[1]
Elhunyt1918. november 7. (32 évesen)[2]
Botkin Hospital[3]
Állampolgársága
Gyermekeigyermek:
Foglalkozása
  • költő
  • illusztrátor
  • rajzoló
  • festőművész
  • kollázsművész
  • író
  • képzőművész
  • művész
  • textilművész
Halál okadiftéria
SírhelyeNovogyevicsi temető[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Olga Vlagyimirovna Rozanova témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Olga Vlagyimirovna Rozanova (Ольга Владимировна Розанова) (Melenki, Vlagyimiri terület, 1886. július 3.Moszkva, 1918. november 8.) orosz avantgárd festő, akvarellista, kollázsművész, könyvillusztrátor és költő.

Pályafutása[szerkesztés]

1904-től Moszkvában tanult Konsztantyin Fjodorovics Juon műtermében. Rövid ideig előadásokat hallgatott a Sztroganov Iparművészeti Iskolában, de nem vették fel. 1910-ben Szentpétervárra költözött és Jelizabeta Zvanceva festőiskolájában tanult. Alapító és nagyon aktív tagja volt a Fiatal Művészek Társaságának, amely kiállításokat, előadásokat és vitaesteket rendezett.

Első alkotásaira az olasz futurizmus hatott. 1911–15 között a neoprimitivizmussal és a kubo-futurizmussal kísérletezett. Festményein erős, egyenes vonalakat kombinált háromszögű és kör alakú alakzatokkal, amelyek különböző irányba mutattak. Szentpétervárott csatlakozott Velemir Hlebnyikov és Kazimir Szeverinovics Malevics baráti köréhez.

1912-ben ismerkedett meg Alekszej Krucsonih költővel, aki megismertette a transzracionális, zaum versírással. Új, univerzális költői nyelvet akartak létrehozni a neologizmus, az asszonancia és logikátlan szó- és hangkombinációk felhasználásával, a nyelvtan és a szójelentés kiiktatásával. Krucsonih és Hlebnikov versesköteteit Rozanova illusztrálta.

1916-ban férjhez ment Krucsonihhoz, és még ugyanabban az évben csatlakozott a Szupremusz csoporthoz, amelyet Malevics vezetett. Valószínűleg Malevics szuprematista kísérletezésének hatására festett néhány absztrakt képet, amelyekben korábbi alkotásainak dinamikus elemeit fejlesztette tovább.

Kollázsaiban harsány színű sokszögű alakzatokat rendezett el geometrikus mintákká. A szabálytalan szaggatott formák első absztrakt kompozícióira emlékeztettek. Új kapcsolódásokat keresett a szavak és a festett képek között.

A forradalom után részt vett a hazai iparművészet újjászervezésében. Tagja volt az IZO Narkomprosznak és a Proletkultnak. Lelkesen utazott vidéki városokba, ahol művészeti stúdiók elindításában segédkezett. Diftériában halt meg. Halála után néhány héttel posztumusz kiállításon mutatták be 250 festményét.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 115
  2. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. a b 118

Források[szerkesztés]