Ugrás a tartalomhoz

Nyenyec nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyenyec
ненэцяʼ вада
BeszélikOroszország
TerületJamali Nyenyecföld, Nyenyecföld, Tajmiri (Dolgan) Nyenyecföld, Komiföld
Beszélők száma27 273 fő
Nyelvcsaláduráli
   szamojéd
    északi
Írásrendszercirill ábécé
Hivatalos állapot
HivatalosNyenyecföld
Nyelvkódok
ISO 639-1-
ISO 639-2mis

A nyenyec nyelvet (nyenyecül ненэцяʼ вада) a nyenyecek beszélik Oroszország északi vidékein. A szamojéd nyelvek csoportjába tartozik, és két fontos nyelvjárása van: az erdei nyenyec és a tundrai nyenyec. A kettő kölcsönös megértése nehézkes. A nyenyecek többsége a tundrai változatot használja.

A nyelv közeli rokonai a nganaszan nyelv és az enyec nyelv.

A nyelv veszélyeztetettsége

[szerkesztés]

A többi szamojéd nyelvvel ellentétben, az egyetlen nyelv, a nyenyec jelenleg nem minősül veszélyeztetett nyelvnek.

Földrajzi elterjedés

[szerkesztés]

A nyenyecet 27 273 fő beszéli, közülük 26 730 személynek ez az anyanyelve. A nyelv földrajzi szempontból meglehetősen bő területen fordul elő: a beszélők egyaránt megtalálhatók a Jamali Nyenyec autonóm körzetben, a Nyenyec autonóm körzetben, a Tajmiri (Dolgan) Nyenyec autonóm körzetben és Komi Köztársaságban. Ennek köszönhetően a nyenyecet erős nyelvjárási tagoltság jellemzi.

A nyelv egyedül a Nyenyec autonóm körzetben hivatalos, s ott is inkább csak formálisan.

Nyelvtan

[szerkesztés]

A nyelvtan a tundrai nyenyecet mutatja be.

Az inflekció kategóriái a mód, az idő, a ragozás (tárgyas, tárgyatlan, visszaható), a tárgy száma a tárgyas ragozásban, az alany személye, és az alany száma.

A jelenlegi felfogás szerint a nyenyec nyelvben 16 mód van. Az indicativus (kijelentő mód), a tulajdonképpeni imperativus (felszólító mód) és az optativus képzése különféle morfológiai tövekkel és különálló, a módot önmagában előfeltételező személyjelekkel történik. A többi mód saját tővel illetve egy-egy módjellel rendelkezik, és a személy megjelölése az indicativusban használt személyjelekkel lehetséges.

Az alábbi táblázat a különféle módokat mutatja be a nú- (állni) ige segítségével, a lehető legtöbb helyen egyes szám harmadik személyben:

Mód Almód Jel Példa Magyar jelentés
indicativus nú° áll
imperativus hortativus (E~K~T/1) -xř (E/1) núxřd°m álljak!
tulajdonképpeni imperativus (E~K~T/2) -q (E/2) núq állj!
optativus (E~K~T/3) -°ya (E/3) nú°ya álljon!
conjunctivus -i núyi állni fog (kérés)
necessitativus -psu núbcu állnia kell majd (utasítás)
interrogativus -sa núsa állt?
imperfectivus-probabilitativus -n~ta-qxe~iř núnaki° állhat
perfectivus-probabilitativus -me-qxe~iř núweki° állhatott
obligativus -psa-qxe~iř núbcaki állnia kéne (elvárás)
imperfectivus-approximativus -n~ta-rřxa núnarřxa úgy látszik, áll; állni látszik
perfectivus-approximativus -me-rřxa núwerřxa úgy látszik, állt
futuritivus-approximativus -mřnta-rřxa núw°ntar°xa úgy látszik, állni fog
superprobabilitativus -ma-n~třh-xřbya núwan°ngkřbya valószínűleg áll
hyperprobabilitativus -rřxa-me~iř núr°xawi° biztosan állt
narrativus -me~iř núwi° állt (a beszélő látta, hogy állt)
reputativus -mřna núw°na állítólag állt
desiderativus -rřwa núr°wa állni ösztökélt

Szemmel láthatóan a módrendszer hierarchikusabban is bemutatható. Sok mód összetett jellel rendelkezik, vagyis képzett, és a morfológiai viselkedésük az individuális toldalékoktól függ. Például a superprobabilitativus az imperfektív főnévi igenév dativusából és a xřbya "jel" névszóból tevődik össze.

Ennek ellenére egy mód valódisága nem kérdőjelezhető meg mindaddig, amíg egyrészt minden ragozásban jelen van, másrészt pedig nem nem-véges alakkal rendelkezik.[1]

Az idő inflekciós kategóriája két igeidőből áll, az aoristosból és a praeteritumból. Mialatt az aoristos jelöletlen, a præteritum kifejezése a személyjel után helyezendő -syř jellel történik, például:

nú- : állni, indicativus
Idő E/1 E/2 E/3
Aoristos núřd°m
'állok'
núřn°
'állsz'
nú°
'áll'
Praeteritum nú°dřmcy°
'álltam'
nú°nřsy°
'álltál'
núřsy°
'állt'

Az igeidő fogalma értelmezett az indicativus, conjunctivus és narrativus módokban, de nem alkalmazható az imperativus, interrogativus vagy necessitativus módú igékre, valamint a többi módban is marginális a szerepe.

Minden igét két csoportba lehet sorolni az időbeli összefüggéseik alapján. A pillanatnyi történést vagy cselekvést kifejező igéknél a kijelentő aoristos a közelmúltat fejezi ki, míg a kijelentő módú praeteritum a régmúltat. A folyamatos igéknél (ilyen az előbbi példában használt nú- is) a kijelentő módú aoristos a jelent, a kijelentő praeteritum az egyszerű múltat fejezi ki. A conjunctivus módban az aoristos a feltételes jövőt, a praeteritum a feltételes múltat jelöli.

A kijelentő præteritum által kifejezett múlt megtörténtét a beszélő személyes tapasztalatai igazolják. Az olyan történés elbeszélésére a narrativus szolgál, amelyet a beszélő maga személyesen nem figyelt meg, de az eredménye még mindig látható.

Névszók

[szerkesztés]

A névszóragozás kategóriái a szám, az eset, a ragozás (abszolút, birtokos vagy predesztinatív), valamint a birtokos vagy a predesztináló száma és személye a nem-abszolút ragozások esetén. Ezen kívül a névszóknak van predikatív formája is.

Szám és eset

[szerkesztés]

A nyenyecben három szám van: az egyes, a kettes és a többes szám. A hét létező esetből három nyelvtani, ezek az alanyeset, a tárgyeset és a birtokos eset, valamint négy helyhatározói, ezek a locativus, az ablativus, a dativus és a prosecutivus. A három nyelvtani eset mindhárom számban felbukkan, a helyhatározói négyes azonban csak az egyes és többes számban. A hiányzó kettes számbeli helyhatározói esetek helyett a nyelv olyan kifejezéseket használ, amelyben a névszó kettes számban áll, majd ezt a nya- '-nál/-nél' névutó megfelelő esetben álló alakja követi.

Az egyes számú alanyeset jelöletlen, például myaq 'sátor'.

Minták

[szerkesztés]

Tundrai nyenyec szöveg

[szerkesztés]
Nyew°xi° nyenecyřyeq syoq.
Xurkaryi lax°naku, yarřbc°, syud°břbc° ngřdyibyelyewantoh xaw°na nyenecyř°q yilyewantoh 
yampřn°h xřr°toh yíx°ntoh syoyo syertabřwi°q. Yah syar°h nyinya ngoyak°q nyenecyřlyiq
xřr°toh syertawi° wadyidoh syongć mecy° nyídoh pyirřs°q - tyiki°q syom mecy° nyinya
pyir°taq xíbyaq. Třrcya nyenecy°h ngulyiq  tyanyo.[2]

Hagyományos népdalok.
A számos különféle mese (lax°nako), siralomdal (yarřbc°) és hősi ének (syud°břbc°) 
bemutatása mellett, az emberek életük során saját elméjükben is dalokat készítettek.
A föld felszínén csupán kevés ember nem tudja a saját maga által szerzett szavakat
dalként előadni - ők azok, akik nem tudnak dalolni. Az ilyen emberekből kevés van.[3]

Erdei nyenyec és magyar rokon szavak

[szerkesztés]
Magyar Nyenyec Magyar Nyenyec
ne to
víz wit mi? má?
honnan? kenyá? láu
tűz tu név nim

A nyelv kutatása és a nyenyec irodalom

[szerkesztés]

A nyenyec nyelv 1937 óta rendelkezik cirill betűs ábécével, ami a nem sokkal korábban létrehozott latin ábécés változatot váltotta le. Az irodalmi nyelv a tundrai nyelvjáráscsoport nyelvjárásain alapszik, és a többi szamojéd nyelvhez képest sokkal jelentősebb aktivitást tud felmutatni. A nyelven rendszeresen jelennek meg tankönyvek, irodalmi művek és szótárak. A Jamali Nyenyecföldön helyi lapot adnak ki nyenyecül: e címe Няръяна Нэрм. Nyenyec nyelvű oktatás ezzel szemben csak az iskolaelőkészítőben folyik, az általános iskolában a nyelv csupán tantárgyként van jelen.

Az első nyenyec költő Tiko Vilko (Ilja Konsztantinovics Vilka) volt. A kortárs irodalom legjelentősebb képviselői Ivan Juganpelik, Leonyid Lapcuj, Vaszilij Ledkov és Alekszej Picskov. A nyelv legrégibb adatai a XVII. században írt szójegyzékekben maradtak fent. A nyelv első jelentős kutatója M. A. Castrén volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A módok közé nem sorolt habitativus néhány nyelvjárásban módként viselkedik.
  2. Е. Г. Сусой: Ненэцие” литература. Учебная хрестоматия для 6–7 классов. Ленинград: Просвещение, 1990.
  3. A hozzávetőleges magyar szöveg Tapani Salminen kötetlen angol fordítása alapján.

Forrásművek

[szerkesztés]
  • (angolul) Tapani Salminen: Tundra Nenets. Elérhető a világhálón itt.
  • (magyarul) Nyenyec nyelv. Megjelent a Nyelvrokonaink tanulmánykötetben. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2000. ISBN 963-00-3424-7

További információk

[szerkesztés]