Ugrás a tartalomhoz

Neokaryota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neokaryota
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Orthokaryota
Csoport: Neokaryota
Csoportok

A Neokaryota (Cavalier-Smith 1993) eukarióták javasolt kládja, a Jakobida testvérkládja, tagjai az Opimoda és a Diphoda. E nézet szerint az Euglenozoa, a Tsukubea és a Jakobida bazálisabb eukariótáknak tekintettek. E 4 csoport hagyományosan a Discoba tagja, azonban ez lehet parafiletikus csoport, mivel a Neokaryota itt jelent meg.[1]

Al Jewari és Baldauf 2023-as analízise szerint monofiletikus csoport.[2]

Taxonómia[szerkesztés]

Egy javasolt kladogram:[3][4][5][6][7][8][9][10]

Eukaryota

Tsukubea



Discicristata

Euglenozoa



Percolozoa



Orthokaryota

Jakobea


Neokaryota
Corticata/Diaphoretickes

Archaeplastida


Chromista

Hacrobia



Sar




Scotokaryota/Opimoda/Neozoa

Metamonada




Malawimonas


Sulcozoa/Podiata

CRuMs


Amorphea

Amoebozoa


Obazoa

Breviata




Apusomonadida



Opisthokonta












Hipotézisek[szerkesztés]

Eozoa[szerkesztés]

A mitokondriumok (anaerob fajokban mitoszómák) TOM40-en alapuló jelenléte alapján nem valószínűsíthető, hogy élnek még premitokondriális eukarióták, mivel minden ismert élő taxon rendelkezik mitokondriumokkal vagy azok maradványaival – tehát az eukarióták közös őse nem lehetett a többek közt a Giardia és Trichomonas génuszokat tartalmazó szekunder anaerob Metamonada tagja, hanem primer aerob törzsben életett. A szekunder anaerob fajok mitoszómái nem önállóan fejlődtek α-proteobaktériumokból, ezt igazolja a Neokaryotában a TOM40 jelenléte.[5] Az ostoros moszatok két fő jellemzője a TOM40 hiánya mellett az origófelismerő komplex (ORC) hiánya, melyek feltehetően ősiek.[5]

Feltehetően a Neokaryota közös, de nem az összes eukariótára jellemző fehérjéje továbbá az RNS-polimeráz II IIA, F és H transzkripciós faktora, mely a Trypanosomatida esetén hiányzik, amennyiben azt nem akkor vesztették el az ostoros moszatok, amikor utolsó közös ősük a Neomura eredeti transzkripciós szabályzását poszttranszkripciósra cserélték.[5] Az eukarióták utolsó közös őse Cavalier-Smith 2010-es tanulmánya szerint ivaros szaporodásra képes, maggal rendelkező fagotróf protozoon volt legalább 1 centriólummal, ostorral, fakultatív aerob mitokondriummal. Valószínűleg nem volt fotoszintetikus, hacsak a cianobaktériumok kloroplasztiszokká alakulása a mitokondrium megjelenésével közel egyidejű, azonban ez, ha az Excavatán vagy az Euglenozoán belül van az ős, valószínűtlen.[5] Fagocitózishoz sejtszája és sejtgaratja lehetett elöl, ha egyostorú volt, 2, ha kétostorú, 3 mikrotubulussáva volt.[5]:2. ábra

Cavalier-Smith egyik 2018-as tanulmányában az Excavata országot informálisként – szervezettségi szintként, nem kládként – írta le, és oda csak a Loukozoa és Jakobea csoportokat sorolta, a Neokaryotába 3 csoportot (Scotokaryota, Neozoa, Corticata) helyezett.

Hosszú mitokondriális genomok[szerkesztés]

Az Ancoracysta twista mitokondriumában 47 α-proteobaktérium-gént találtak Janouškovec et al. 2017-es tanulmányukban, míg Kamikawa et al. 2016-os tanulmányukban a Diphylleia rotanséban 51-et írtak le, és a Neokaryota közös ősének genomja legalább 55 mitokondriális fehérjekódoló gént tartalmazhatott.[11] Az Eozoába sorolt Jakobida 65 ilyen gént tartalmaz, és benne fennmaradtak a bakteriális 4 fehérjés RNS-polimerázok és a SecY. Ezenkívül az Eozoa az egyetlen szupercsoport egymolekulás citokróm c-hem-liáz (holocitokróm c-szintáz) nélkül.[11]

Discoba[szerkesztés]

Egy kiadás előtt álló tanulmány szerint a főemlősök α-szatellit-DNS-ei az Eutheria közös őséig vezethetők vissza, de már a Neokaryota utolsó közös ősében is jelen voltak.[12]:16 A Discoba vizsgált fajaiban csak α-satDNS-t találtak.[12]:4–5 A tanulmány szerint a α- és β-satDNS a Neokaryotában jelenhetett meg, miután ősük elkülönült a Discobáétól.[12]:7

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cavalier-Smith, Thomas (2013. május 1.). „Early evolution of eukaryote feeding modes, cell structural diversity, and classification of the protozoan phyla Loukozoa, Sulcozoa, and Choanozoa”. European Journal of Protistology 49 (2), 115–178. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.06.001. PMID 23085100.  
  2. Al Jewari (2023. április 28.). „An excavate root for the eukaryote tree of life”. Science Advances 9 (17), eade4973. o. DOI:10.1126/sciadv.ade4973. ISSN 2375-2548. PMID 37115919.  
  3. (2015. február 17.) „Bacterial proteins pinpoint a single eukaryotic root” (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences 112 (7), E693–E699. o. DOI:10.1073/pnas.1420657112. ISSN 0027-8424. PMID 25646484.  
  4. (2014) „Multigene eukaryote phylogeny reveals the likely protozoan ancestors of opisthokonts (animals, fungi, choanozoans) and Amoebozoa”. Molecular Phylogenetics & Evolution 81, 71–85. o. DOI:10.1016/j.ympev.2014.08.012. PMID 25152275.  
  5. a b c d e f Cavalier-Smith, Thomas (2010. június 23.). „Kingdoms Protozoa and Chromista and the eozoan root of the eukaryotic tree” (angol nyelven). Biology Letters 6 (3), 342–345. o. DOI:10.1098/rsbl.2009.0948. ISSN 1744-9561. PMID 20031978.  
  6. (2014) „An Alternative Root for the Eukaryote Tree of Life”. Current Biology 24 (4), 465–470. o. DOI:10.1016/j.cub.2014.01.036. PMID 24508168.  
  7. Cavelier Smith (2013). „Early evolution of eukaryote feeding modes, cell structural diversity, and classification of the protozoan phyla Loukozoa, Sulcozoa, and Choanozoa”. European Journal of Protistology 49 (2), 115–178. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.06.001. PMID 23085100.  
  8. (2016. április 11.) „A new view of the tree of life” (angol nyelven). Nature Microbiology 1 (5), 16048. o. DOI:10.1038/nmicrobiol.2016.48. ISSN 2058-5276. PMID 27572647.  
  9. (2016. június 1.) „187-gene phylogeny of protozoan phylum Amoebozoa reveals a new class (Cutosea) of deep-branching, ultrastructurally unique, enveloped marine Lobosa and clarifies amoeba evolution”. Molecular Phylogenetics and Evolution 99, 275–296. o. DOI:10.1016/j.ympev.2016.03.023. PMID 27001604.  
  10. Cavalier-Smith, Thomas (2017. szeptember 5.). „Kingdom Chromista and its eight phyla: a new synthesis emphasising periplastid protein targeting, cytoskeletal and periplastid evolution, and ancient divergences” (angol nyelven). Protoplasma 255 (1), 297–357. o. DOI:10.1007/s00709-017-1147-3. ISSN 0033-183X. PMID 28875267.  
  11. a b Cavalier-Smith, Thomas (2018. április 1.). „Multigene phylogeny and cell evolution of chromist infrakingdom Rhizaria: contrasting cell organisation of sister phyla Cercozoa and Retaria”. Protoplasma 255 (5), 1517–1574. o. DOI:10.1007/s00709-018-1241-1. PMID 29666938.  
  12. a b c Wang J, Zhu X, Yang J, Zhang L, Gao Z-h, Li J, Guo Y (2024. május 1.). „Alpha Satellite DNAs in Eukaryotes: Widespread Distribution and Horizontal Transfers”. (Hozzáférés: 2024. június 22.)  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neokaryotes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]