Folyami géb

Folyami géb
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Gébalkatúak (Gobioidei);
Család:	Gébfélék (Gobiidae);
Alcsalád:	Benthophilinae;
Nemzetség:	Neogobiini;
Nem:	Neogobius; Iljin, 1927
Faj:	N. fluviatilis;
Tudományos név
	Neogobius fluviatilis; (Pallas, 1814)
Szinonimák
	Apollonia fluviatilis (Pallas, 1814); Gobius fluviatilis Pallas, 1814; Gobius fluviatilis nigra Kessler, 1859; Gobius sordidus Bennett, 1835; Gobius steveni Nordmann, 1840; Neogobius fluviatilis fluviatilis (Pallas, 1814);
Elterjedés
	Élőhelyei Európában
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Folyami géb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami géb témájú médiaállományokat és Folyami géb témájú kategóriát.

A folyami géb (Neogobius fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

A Neogobius csontoshal-nem típusfaja.

Előfordulása

A folyami géb a Fekete-, az Azovi- és a Márvány-tenger sekély partmenti részein él, ahonnan messzire felúszik a nagy folyókba. A Balatonban 1970 óta tömeges. Azóta Magyarországon néhány tóban és folyószakaszon is kialakultak állományai. Mára a magyarországi felső Duna szakaszon tömegesen fordul elő. 1997-ben elérte a lengyelországi Visztula folyó középső szakaszát.

Az általa újonnan meghódított helyeken, inváziós fajnak bizonyult.

Megjelenése

A hal testhossza 15-18 centiméter, legfeljebb 25 centiméter. 58-65 pikkelye van egy hosszanti sorban. Tarkója pikkelyezett; 26 pikkely található a fej és a hátúszó töve között. Első hátúszója tüskés sugarú.

Életmódja

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél az édes- és brakkvízben is. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli. Megtalálható a folyókban, ezek torkolatvidékén, valamint a tavakban, lagúnákban és patakokban is. A homokos és iszapos medreket választja élőhelyül. Tápláléka főként apró rákok, puhatestűek és kishalak, valamint a fenéken élő apró állati szervezetek.

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása

Kétévesen válik ivaréretté. Az ívási időszak április–július között van, de helyenként, ha a hőmérséklet nem csökken 13 Celsius-fok alá, akár szeptemberig is eltarthat. Ebben az időszakban a nőstény több alkalommal is ívhat. A hím ekkortájt fekete színt ölt, úszói pedig sárga szélűek lesznek, továbbá és megnövekednek az állkapcsai, ami a területének védelmezését segíti.^[1] Az íváshoz a hím vájja ki, a törmelékben a fészket, aztán pedig őrzi és gondozza az ikrákat.

Jegyzetek

↑ Fekete szörnyhalat fogtak a Balatonban Archiválva 2019. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – Bama.hu, 2019. július 12.

Források

Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
Neogobius fluviatilis (Pallas, 1814) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Fekete szörnyhalat fogtak a Balatonban Archiválva 2019. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – Bama.hu, 2019. július 12.

[1]