Neobatrachus sudelli
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Neobatrachus sudelli (Lamb, 1911)[1] | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Neobatrachus sudelli témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Neobatrachus sudelli témájú kategóriát. |
A Neobatrachus sudelli a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Neobatrachus nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Az ország Dél-Ausztrália szövetségi államának délkeleti sarkában, Victoria állam nyugati részén, Queensland államban, Nyugat-Ausztráliában Menziesig és az Északi területen a Tanami-sivatagig honos. Elterjedési területének mérete 911 900 km².[2][3][4]
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét Jane Ann Sudell (1880-), a típuspéldány gyűjtőjének tiszteletére kapta.[1][5] Egyes szerzők emiatt a nőnemű Neobatrachus sudellae alakot használják,[6][7] a név ebben az alakban szerepel az Amphibiaweb oldalán is.[2]
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti az 55 mm-t.[8] Színe változatos, általában világosbarna, de háta lehet szürke, sárga vagy vöröses színű, szabálytalan alakú, sötétebb vagy világosabb barna pettyekkel vagy foltokkal. Háta közepén gyakran halvány csík húzódik. Hasa sima, halvány krémszínű vagy fehér. Mellső lábain nincs úszóhártya, hátsó lábfejein teljesen kifejlett úszóhártya található, a hártya az egyes ujjak között mélyen behúzódik. A metatarzális gumók, amelyek az ásásban segítik, teljesen feketék. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, íriszének felső fele aranyos, alsó fele ezüstös színű.[8]
Életmódja[szerkesztés]
Élőhelye változatos, megtalálható száraz területeken, fás szavannákon, bozótosokban, mocsarakban, lagúnákban és időszakos pocsolyákban.[9] Életének jó részét a föld alatt, elvermelve tölti,[9] és csak esők után figyelhető meg. A hímek a sekély víz felületén lebegve hívják énekükkel a nőstényeket.[2]
A párzás heves esőzések után, a tél végétől nyárig, a földek elárasztása után következik be.[8] Petéit laza csomókban rakja le időszakos pocsolyák, mocsarak, duzzasztott vizek felületére. A nőstény mintegy 600 petét rak le a vízfelszín közelében úszó növényzetre. A lárvák három nap után kelnek ki a petéből. Az ebihalak hossza elérheti a 8 cm-t,[8] színük szürke, arany vagy aranybarna. Teljes kifejlődésük öt-hét hónapig is eltart,[10] bár melegebb időszakokban ez az idő rövidebb is lehet.[8] Az átalakult egyedek gyakran láthatók szeptembertől novemberig.[9]
Jól alkalmazkodik a száraz sivatagos körülményekhez, éveket képes eltölteni a föld alatt elvermelve, ilyenkor bőr alatti mirigyei nedvességtartalmát használja fel. Heves esőzések után ássa ki magát a felszínre.
Táplálékát főként rovarok képezik. A legtöbb ausztráliai kétéltűhöz hasonlóan opportunista zsákmányszerző, étrendjét az aktuális körülmények közt megtalálható ízeltlábúk alkotják.
Genetikai jellegzetessége[szerkesztés]
A Neobatrachus sudelli tetraploid békafaj, kromoszómáinak száma kétszerese a szokásosnak. A genetikai vizsgálatok alapján felmerült annak a gondolata, hogy a Neobatrachus centralis ugyanaz a faj, mint a Neobatrachus sudelli, ez a feltevés be is igazolódott.[11]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos védett terület található.[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b (1911. április 26.) „Description of three new batrachians from southern Queensland”. Annals of the Queensland Museum. 10, 26–28. o.
- ↑ a b c AmphibiaWeb
- ↑ Cogger, H.G. (1992). Reptiles and Amphibians of Australia. Reed Books, New South Wales.
- ↑ Hero, J.-M., Littlejohn, M., and Marantelli, G. (1991). Frogwatch Field Guide to Victorian Frogs. Department of Conservation and Environment, Victoria.
- ↑ Beolens, Watkins & Grayson, 2013 : The Eponym Dictionary of Amphibians. Pelagic Publishing Ltd, 1-262. old.
- ↑ Memoirs of the Queensland Museum (ISSN 0079-8835)
- ↑ Shea, Glenn (2012. április 26.). „Emendation of the specific name of the frog Neobatrachus sudelli (Lamb, 1911) (Anura: Myobatrachidae)”. Memoirs of the Queensland Museum - Nature 56 (1).
- ↑ a b c d e FrogID, Western Australian Museum
- ↑ a b c Atlas of Living Australia
- ↑ [Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.]
- ↑ Roberts JD (2010). Taxonomic status of the Australian burrowing frogs Neobatrachus sudelli, N. centralis and Neoruinosus and clarification of the type specimen of N. albipes. Records of the Western Australian Museum, 25, 455–8 ResearchGate
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 31.) (angolul)
- Lamb, 1911 : « Description of three new batrachians from southern Queensland ». Annals of the Queensland Museum, vol. 10, p. 26-28 (Biodiversity Hertage Library).
- Parker, 1940 : « The Australasian frogs of the family Leptodactylidae ». Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Neobatrachus sudelli az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
- Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
