Nehézszagú boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szagos boróka
Szagos boróka ültetvény(Northumberland, Newcastle)
Szagos boróka ültetvény
(Northumberland, Newcastle)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Sabina
Faj: J. sabina
Tudományos név
Juniperus sabina
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szagos boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szagos boróka témájú médiaállományokat és Szagos boróka témájú kategóriát.

A szagos boróka felépítése

A nehézszagú boróka, vagy szagos boróka (Juniperus sabina), népi nevén boldogasszony ága a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növényfaj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az atlanti partoktól Kis-Ázsián és a Kaukázuson át egészen a Bajkál-tó környékéig előfordul. Közép- és Dél-Európában különösen gyakori; Magyarországra szerzetesek hozták be.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alacsony, szélesen elterülő, kúszó cserje, néha bokorfa. Többnyire 1–1,5 m, maximum 4 m magas. Vörösesbarna kérge vékony lemezekben leválik. Sűrűn növő ágai vízszintesek. A talajon kúszó szakaszuk legyökerezik, a végük felhajlik, esetenként vissza is kunkorodik.

Tűlevelei ritkák; mindössze 1 mm-es, fényes- vagy hamvaszöld pikkelylevelei átellenesen állnak. A megdörzsölt hajtás nehéz, aromás szagú (innen a magyar neve), mérgező.

Borsónyi (5–10 mm-es), gömbölyű vagy hengeres tobozbogyói a viaszos bevonattól hamvas kékesfeketék.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mészkedvelő – a karsztfennsíkok jellegzetes pionír faja, de enyhén savanyú talajon is megél. Szárazságtűrő, teljesen télálló. A fagyot, a forró nyarakat, a talaj- és légszennyezést egyaránt jól tűri.

Tobozbogyói ősszel vagy tavasszal érnek.

A metszést jól tűri, a nyírás helyét gyorsan benövi.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Juniperus sabina „Arcadia” – zöld lombú, talajtakaró fajta. Hajtásai közel vízszintesek.
  • Juniperus sabina „Broadmoor” – alacsony, széles, ezüstösen csillogó, hamvas szürkészöld. Vízszintes főágainak oldalhajtásai függőlegesen felállnak. Viszonylag lassan növő, a talajon kúszó változat.
  • Juniperus sabina „Cupressifolia” – Elheverő hajtásai idővel egymásra fekve felmagasodnak. Szürke pikkelylevelei között tűlevelei is vannak. Talajtakaróként nagyobb felületek beültetésére alkalmas.
  • Juniperus sabina „Glauca”
  • Juniperus sabina „Karaca Variegata”Törökországból származik. Lassan nő. Hajtásainak gerince sárgán csíkozott. Bő termést hoz.
  • Juniperus sabina „Mas”
  • Juniperus sabina „Tiszakürt”
  • Juniperus sabina „Tamariscifolia” – 1–1,5 m magas bokor; lehajló ágai szorosan egymásra fekszenek. A lehajló hajtások legyökeresednek. Pikkelylevelei hegyesek, szürkéskékek, illetve sötétzöldek.
  • Juniperus sabina „Variegata”

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kertekben dísznövénynek ültetik – főleg gyepekbe és sziklakertekbe. A „Szűzanya fájaként” hagyományosan a kolostorkertek dísze volt. Kiváló talajtakaró, lejtők beültetésére ideális.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]