Nehézszagú boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nehézszagú boróka
Juniperus sabina 003.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
L.
Fajcsoport: Sabina
Faj: J. sabina
Tudományos név
Juniperus sabina
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nehézszagú boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nehézszagú boróka témájú médiaállományokat és Nehézszagú boróka témájú kategóriát.

A nehézszagú boróka vagy szagos boróka (Juniperus sabina), népi nevén boldogasszony ága a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növényfaj.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az atlanti partoktól Kis-Ázsián és a Kaukázuson át egészen a Bajkál-tó környékéig előfordul. Közép- és Dél-Európában különösen gyakori; Magyarországra szerzetesek hozták be.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Alacsony, szélesen elterülő, kúszó cserje, néha bokorfa. Többnyire 1–1,5 m, maximum 4 m magas. Vörösesbarna kérge vékony lemezekben leválik. Sűrűn növő ágai vízszintesek. A talajon kúszó szakaszuk legyökerezik, a végük felhajlik, esetenként vissza is kunkorodik.

Tűlevelei ritkák; mindössze 1 mm-es, fényes- vagy hamvaszöld pikkelylevelei keresztben átellenesen állnak, négysorosak, tojásdad alakúak, kissé hegyesek, hátsó oldalukon bemélyedéssel. Gyakran mirigyszemölcsösek. Megdörzsölt hajtási, elmorzsolt levelei nehéz, aromás szagot árasztanak (innen a magyar neve). A fiatal hajtásokon a levelek lándzsásan tűszerűek, kékeszöldek.

Április-májusban virágzik. Borsónyi (5–10 mm-es), gömbölyű vagy hengeres tobozbogyói a viaszos bevonattól hamvas kékesfeketék.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Mészkedvelő – a karsztfennsíkok jellegzetes pionír faja, de enyhén savanyú talajon is megél. Meszes talajon teljesen elfekvő, de a hajtások vége ott is feláll.

Szárazságtűrő, teljesen télálló. A fagyot, a forró nyarakat, a talaj- és légszennyezést egyaránt jól tűri.

Tobozbogyói ősszel vagy tavasszal érnek.

A metszést jól tűri, a nyírás helyét gyorsan benövi.

Kertészeti változatai[szerkesztés]

  • Juniperus sabina „Arcadia” — zöld lombú, talajtakaró fajta. Hajtásai közel vízszintesek.
  • Juniperus sabina „Blue Danube” — Az alapfajnál alacsonyabb; nagyon kevés tűlevéllel. Lombja szürkés-, a tűző napra ültetett példányoké kékeszöld, és ezt a színt télen is megtartja. Teljesen télálló; szinte bármilyen talajon megél. Az atkák károsítják.
  • Juniperus sabina „Broadmoor” — Alacsony, széles, ezüstösen csillogó, hamvas szürkészöld. Vízszintes főágainak oldalhajtásai függőlegesen felállnak. Viszonylag lassan növő, a talajon kúszó változat.
  • Juniperus sabina „Cupressifolia” — Elheverő hajtásai idővel egymásra fekve felmagasodnak. Szürke pikkelylevelei között tűlevelei is vannak. Talajtakaróként nagyobb felületek beültetésére alkalmas.
  • Juniperus sabina „Glauca”
  • Juniperus sabina „Hicksii” — Gyorsan nő; ágai ívesen fölemelkednek. Szürkészöld lombja ősszel–télen megbarnul. Teljesen télálló.
  • Juniperus sabina „Karaca Variegata”Törökországból származik. Lassan nő. Hajtásainak gerince sárgán csíkozott. Bő termést hoz.
  • Juniperus sabina „Mas”
  • Juniperus sabina „Tiszakürt”
  • Juniperus sabina „Tamariscifolia” — 1–1,5 m magas, lassan növő bokor. Lehajló ágai szorosan egymásra fekszenek. A lehajló hajtások legyökeresednek. Pikkelylevelei hegyesek, szürkéskékek, illetve sötétzöldek. Teljesen télálló; szinte bármilyen talajon megél.
  • Juniperus sabina „Variegata”

Felhasználása[szerkesztés]

Kertekben dísznövénynek ültetik – főleg gyepekbe és sziklakertekbe. A „Szűzanya fájaként” hagyományosan a kolostorkertek dísze volt. Kiváló talajtakaró, lejtők beültetésére ideális.

Toxicitása[szerkesztés]

Mérgező. Minden részében 3-5% égetően csípős illóolaj található, amely mintegy 17% mérgező hatású szabinolt, 16% 1-szabinén terpénalkoholt, pinipikrin keserű ízű glikozidot, ezenkívül cseranyagot, galluszsavat, gyantát tartalmaz. Bőrre kerülve erősen irritáló, súlyos esetben nekrotizáló gyulladást is kiválthat. A hajtások elfogyasztása vagy néhány csepp illóolaj lenyelése akut vérömléses gyomor-és bélgyulladást, vesegyulladást, véres vizeletet, súlyos esetben légzésbénulást és kómát okozhat. Nők esetén menorrhágiát (atípusos menstruációs vérzést) és vetélést válthat ki, ezért régen illegális abortuszoknál használták.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. André Patoir u. a.: Étude expérimentale compartive de quelques abortifs (Apiol, Rue, Sabine, Armoise). In: Gynéc. et Obstétr. Band 39, 1939, S. 201–209.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]