Narvik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Narvik
Norway Narvik 3.jpg
Narvik látképe a hegyekkel
Narvik címere
Narvik címere
Közigazgatás
Ország  Norvégia
Földrajzi régió Észak-Norvégia
Megye Nordland megye
Község Narvik község
Rang község székhelye
Népesség
Teljes népesség 13 927 fő (2009. jan 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület
Összesen 6,47[2] km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Narvik  (Norvégia)
Narvik
Narvik
Pozíció Norvégia térképén
é. sz. 68° 25′, k. h. 17° 33′Koordináták: é. sz. 68° 25′, k. h. 17° 33′

Narvik város Norvégiában, Nordland megyében, az északi sarkkörön túl.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Narvik látképe északról

Narvik 200 km-rel az északi sarkkörön belül fekszik. A város nagy területen fekszik és több külváros (Bjerkvik a Herjangsfjordnál, Håkvik, Beisfjord és Skjomen) tartozik hozzá. A város keleti része Svédországgal határos, itt mindenhol magas hegyek emelkednek, melyek közül a Storsteinfjellet eléri az 1894 méteres magasságot. A város maga az Ototfjord legbelső részéhez közel fekszik. Itt a hegyek a fjordtól meredeken emelkedve elérik az 1500 métert, sőt a Skjomen, ahol a Frostisen gleccser is látható 1700 magas. A vidék alacsonyan fekvő részei erdővel borítottak, azonban 500 méter fellett az erdő fokozatosan eltűnik és a csúcsok közelében a hó a nyári időszakban is megmarad. Narvik környéke különösen alkalmas az alpesi síelésre, a havas lejtők némelyike majdnem a város központjáig nyúlik le.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város éghajlata az északi fekvés ellenére meglepően enyhe, amit annak köszönhet, hogy az Atlanti-óceánt átszelő Golf-áramlat melegebb vizet szállít a vidékre. Ehhez hozzájárul még, hogy a város körülvevő magas hegyek megvédik az erős északi szelektől. Az éves középhőmérséklet 3,7 °C, januárban –4,4 °C, júliusban 13,4 °C. A viszonylag enyhe éghajlat lehetővé teszi a növénytermesztést és olyan fafajták ültetését is mint a kőris vagy a juhar.

A fagypont alatti időszak november közepétől áprilisig tart. Ugyan előfordulnak enyhébb időszakok, de ritka a magasabb hőmérséklet. Az 5 °C feletti időszak májustól októberig tart. A nyári időszakban a 12 és 20 °C körüli hőmérséklet a jellemző. A rekordhőmérsékletek 31 C és –20 °C. A legcsapadékosabb hónap az október 110 mm-rel, a legszárazabb a május 40 mm-rel. A téli időszakhoz hozzátartozik, hogy november végétől január közepéig a nap a horizont alatt tartózkodik. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor csak a déli órákban látható egy kékes fény.


Narvik éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −2,0 −2,0 1,0 5,0 9,0 14,0 18,0 16,0 12,0 6,0 3,0 −1,0 6,6
Átlaghőmérséklet (°C) −4,1 −3,9 −2,0 1,8 6,9 10,9 13,4 12,5 8,4 4,2 −0,2 −2,7 3,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −7,0 −7,0 −5,0 −2,0 3,0 7,0 11,0 10,0 6,0 2,0 −2,0 −5,0 0,9
Átl. csapadékmennyiség (mm) 69 64 49 44 40 53 74 82 92 110 75 78 830
Forrás: Norwegian Meteorological Institute - eKlima portal


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csata Narvik előtt

Narvikot 1887-ben alapították a kirunai ércbányák kikötőjeként, 1898-ig Victoriahavn volt a neve. A kis kikötőváros gazdasági jelentősége egyre nőtt különösen azután, hogy kiépült a vasútvonal is keletre Kiruna felé. Stratégiai jelentősége pedig a II. világháború kezdetén nőtt meg azután, hogy a Norvégia elleni német hadjárat egyik legfontosabb célpontja lett. 1939-ben a német hadiipar nagymértékben a svédországi Kiruna és Malmberget bányáiból származó vasércszállításoktól függött. Ezek a szállítások a nyár folyamán még a svéd Luleå kikötőjéből a Botteni-öblön keresztül bonyolódtak, azonban télen az öböl vize befagyott és a szállításhoz Narvik kikötőjét kellett igénybe venni. Ez volt az egyetlen város, melyet vasútvonal kötött össze Svédországgal, ezért lett a svéd ércmezők kapuja.

Winston Churchill, aki az Admiralitás első lordja volt hamar felismerte, hogy Narvik ellenőrzése 1940 telére a német vasércimport leállítását jelentené, amely különösen előnyös lenne a szövetségesek számára a háború mielőbbi befejezését illetően. Churchill aknamező lerakását javasolta a Narvik körüli norvég vizekre, másik lehetőségként a város szövetséges megszállását vetette fel. A szövetségesek azt remélték, hogy Narvikból nemcsak a svéd ércbányákat ellenőrizhetik, hanem utánpótlást is küldhetnek az akkor a szovjet csapatok ellen harcoló Finnországnak. A javaslat nagy vitát váltott ki a brit kormányban, mivel mindkét lépés súlyosan sértette volna Norvégia szuverenitását. Végül 1940. április 8-án az Admiralitás elindította a Wilfred-hadműveletet, a Narvik körüli vizek elaknásítását.

Németország azonban már másnap megindította a Norvégia elleni inváziót, és tíz német hadihajó összesen kétezer hegyivadászt szállított Narvikba. A norvég parti erők – köztük két elavult hadihajó – hiába próbálták megakadályozni a támadást, rövid, egyenlőtlen harcban mindkét hajót elsüllyesztették. A brit haditengerészet parancsnoksága rögtön utasította a flottát a németek megtámadására, és a britek elsüllyesztették a német inváziós erőket szállító hajókat. A Mackesy tábornok parancsnoksága alatt álló brit erők április 12-én indultak Narvik elfoglalására. Az Admiralitás utasította a tábornokot, hogy Narvikot a tengerről indított támadással foglalja el olyan gyorsan, ahogyan csak lehet. Mackesy azonban úgy ítélte meg, hogy a kikötőt védő német erők túl erősek ahhoz, hogy a támadás sikeres legyen. Ugyancsak tartott attól, hogy ha tengerről löveti a várost, túl sok lesz polgári áldozat. Ezért csapatait a városon kívül tette partra.

A norvég, francia, lengyel és brit erők május 28-án foglalták vissza a várost. Ez volt a szövetséges tengerészgyalogság első győzelme a második világháborúban. A dicsőség azonban nem tartott sokáig, mert a szövetségesek elveszítették Franciaországot és éppen Dunkerque-et ürítették ki. A Narvikban levő erőkre máshol volt szükség, ezért június 8-án a szövetségesek kiürítették a várost, a támogatás nélkül maradt norvég hazafiak pedig kénytelenek voltak letenni a fegyvert a túlerő előtt.


Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rc6 típusú vonat Narvikban

Narvik egyetlen vasúti összeköttetése a svédországi Kirunával összekötő vasútvonal, mely a két országot elválasztó hegyeket szeli át. A norvég vasúthálózat legészakibb pontja Bodø, így a városnak délre nincs vasúti kapcsolata. Itt a forgalom közúton zajlik. Az E6-os főútvonal három nagy hídon – a Skjomen hídon, Beisfjord hídon és a Rombak hídon – át szeli át a várost, de érinti az E10-es út is. A városnak két repülőtere is van, közülük a város melletti csak kisebb gépek fogadására alkalmas. A nagyobb gépek a 80 km-re levő evenesi repülőtéren szállhatnak le. A város legfontosabb létesítménye a kikötő, melyet a későbbiekben tovább kívánnak fejleszteni. A tervek szerint az Ázsia és Észak-Amerika keleti része közötti tengeri kereskedelmi útvonal fontos állomása lesz, melyet délre Európa többi részével forgalmas vasútvonal köt majd össze.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnep Narvikban

Narvik környéke számos szabadidős elfoglaltságot kínál. A környék a norvég alpesi sízés legismertebb paradicsoma. Kivilágított sípályái, sífelvonói vannak. A Fagernesfjelletre drótkötélpálya visz fel, nagyszerű kilátás nyílik innen a környező hegyekre. Nagyon népszerű sport a hegymászás is, a svéd határhoz közeli hegyek sok szálláslehetőséget is kínálnak. Kedvelt a búvárkodás is, a város kikötője előtt és a fjord környékén számos elsüllyedt hajó roncsa fekszik a tengerfenéken. Ugyancsak kedvelt a horgászat a fjord vizében és a környező tavakon. A környék folyóiban sok lazac található. A környék bővelkedik természeti szépségekben is.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Narvik témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1 Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1. januar 2009 (norvég nyelven). Statistisk Sentralbyrå, 2009. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
  2. Tettsteder. Folkemengde og areal, etter kommune. 1.januar 2006, Statistisk sentralbyrå (letöltve: 2007. március 14.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]