Nahodka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nahodka (Нахо́дка)
Brat i sestra nakhodka.jpg
A báty és nővér sziklák
Nahodka címere
Nahodka címere
Nahodka zászlaja
Nahodka zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Tengermelléki határterület
Alapítás éve 1941
Polgármester Oleg Gennagyievics Koljagyin
Irányítószám 6929xx
Körzethívószám 4236
Népesség
Teljes népesség 173 500 fő (2005) +/-
Földrajzi adatok
Terület 360,8 km²
Időzóna VLAT (UTC+10)
Elhelyezkedése
Nahodka  (Oroszország)
Nahodka
Nahodka
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 42° 49′ 00″, k. h. 132° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 42° 49′ 00″, k. h. 132° 52′ 00″
Nahodka  (Tengermelléki határterület)
Nahodka
Nahodka
Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
Nahodka weboldala

Nahodka (Находка) jelentős kikötőváros Oroszország Tengermelléki határterületén. Közigazgatásilag járási jogokkal rendelkező városkörzet.

Lakossága: 148 800 fő (2002); 159 719 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nahodka Vlagyivosztoktól 169 km-re keletre fekszik, Partyizanszkon keresztül vasúti összeköttetése is van a területi fővárossal. A félkör alakú, kiváló természetes kikötőnek számító Amerika-öböl (vagy Nahodkai-öböl) partján fekszik, amely a nevét arról az orosz vitorlásról kapta, amely 1859-ben egy vihar elől ide menekült. A Partyizanszkaja-folyó (Szucsan) széles tölcsértorkolatánál fekszik, az öböl északkeleti részén. Kedvező helyzetét elnevezése is kifejezi (Nahodka = talált kincs).

Nahodka-Kikötő

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öbölben 1864-ben hoztak létre katonai posztot, majd 1907-ben létesült az első település, Amerikanka néven. A szovjethatalom létrejöttével stratégiai jelentősége felértékelődött, az 1940-es években elkezdődött egy nagy kikötő kiépítése. Az 1950-es években Vlagyivosztok a szovjet Csendes-óceáni flotta bázisa lett, így új polgári kikötő létesítése vált szükségessé; ez a kulcsa az 1950-ben várossá nyilvánított Nahodka gyors fejlődésének. 1992-ig külföldi hajók nem kereshették fel Vlagyivosztokot, így a Szovjetunió nemzetközi tengeri kereskedelmének döntő része Nahodkán keresztül zajlott. A vlagyivosztoki kikötő megnyitásával a helyzet megváltozott, a város gazdasága hanyatlásnak, népességszáma csökkenésnek indult (1992-2002 között 165 ezerről 148 ezerre csökkent a lakosságszám). Az ezredforduló után ismét gyors fejlődés vette kezdetét, ebben szerepet játszhat az, hogy a várost 1990-ben szabadkereskedelmi övezetté nyilvánították. 2002-2005 között a város népessége 149 ezerről 173 ezerre nőtt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város gazdasága a kikötőtől függ. A teherkikötő főként faárut, szenet, fluoritot, rezet és haltermékeket exportál, gépipari és elektronikai termékeket importál. Személykikötőjéből főként Japánba indulnak járatok. Külön halász- és kőolajkikötő. Az öböl szemközti partján, Vrangel településen találjuk a jégmentes Keleti-kikötőt (Vosztocsnij port), melyet a tervek szerint a leendő Szibéria-Távol-keleti kőolajvezeték végállomása és az egyik legnagyobb kőolajkikötő lesz a jövőben. Jelentős a halászat és a halfeldolgozás (konzervgyártás). Hajójavítás, élelmiszer- és építőanyagipar. A városban a vlagyivosztoki egyetem kihelyezett gazdasági kara működik.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nahodka látképe

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nahodka témájú médiaállományokat.
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala