Nagygyörgy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagygyörgy Sándor
Született 1933. július 3.
Nyíregyháza
Elhunyt 1993. szeptember 9. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar, magyar
Foglalkozása festő- és fotóművész
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem (1953–1959)
Kitüntetései Balázs Béla-díj (1979)
Érdemes művész (1989)
Sírhely Farkasréti temető

Nagygyörgy Sándor (Nyíregyháza, 1933. július 3.Budapest, 1993. szeptember 9.[1]) festő- és fotóművész.

Életpályája[szerkesztés]

Gyermekéveit Hódmezővásárhelyen töltötte. 1951-ben érettségizett a Bethlen Gábor Gimnáziumban. 1951-1953 között a szegedi Pedagógiai Főiskola földrajz-rajz szakos diákja volt. 1953-1959 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ahol Bernáth Aurél és Kmetty János tanították. 1960-tól a Művészeti Alap tagja volt. 1968-tól készített fényképeket. 1970-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja volt. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművész volt. 1977-től haláláig a Nimród vadászlap munkatársa volt. 1978-1979 között a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának művészeti vezetőjeként dolgozott. 1981-től a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnöke, valamint az Országos Magyar Vadászati Védegylet tagja volt.

Sírja a Farkasréti temetőben található. Mártélyon 2013. július 20-án avatták fel az emlékére készült emlékszobrot, mely lánya, Nagygyörgy Ágnes szobrászművész műve.

Emlékére alapították a Nagygyörgy Sándor-díjat.

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

Könyvei[szerkesztés]

  • Zsákmány (1994)
  • A Kis-Balaton varázsa (1999)
  • 300 kép az életműből (2007)

Fotói[szerkesztés]

  • A szélmolnár (1966-1969)
  • Egy szitakötő születése (1968)
  • Világvége (1970)
  • Dámbika (1971)
  • Háromkirályok (1973)
  • Őzsuta gidákkal (1982)

Díjai[szerkesztés]

  • a Magyar Fotoriporterek Kamarájának nagydíja (1993)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]