Nagy mocsáricsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy mocsáricsiga
Nagy mocsáricsiga és egy Physa
Nagy mocsáricsiga és egy Physa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Család: Lymnaeidae
Nem: Lymnaea
Lamarck, 1799
Faj: L. stagnalis
Tudományos név
Lymnaea stagnalis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy mocsáricsiga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy mocsáricsiga témájú médiaállományokat és Nagy mocsáricsiga témájú kategóriát.

A nagy mocsáricsiga (Lymnaea stagnalis) a csigák (Gastropoda) osztályának a tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, ezen belül a Lymnaeidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A nagy mocsáricsiga Európában a legdélibb területeket kivéve mindenhol előfordul az álló- és lassan folydogáló vizekben, állománya délkeleti irányban Kis-Ázsián át India északnyugati területéig terjed, de fellelhető Afrika északnyugati csücskében is.

Megjelenése[szerkesztés]

A nagy mocsáricsiga a természetes élőhelyén

A nagy mocsáricsiga házának hossza 4,5 - 6 centiméter, ház szélessége 2 - 3 centiméter. A csiga háza mészből épül, hegyes csúcsban végződik, szarusárga színű és vékony, éppen ezért törékeny. Az utolsó kanyarulat hasasan kiöblösödik. Különböző típusú vizekben eltérő házformákat alakít ki, például a nagyobb tavakban élők háza rövidebb. Az állat teste szürke színű. A csiga tapogatói oldalirányban lapítottak, nagyjából háromszögletűek, tehát eltérnek sok más faj fonalas szerkezetű érzékszervétől. Szemük a tapogatók tövében helyezkedik el. Az állatnak nincs héjfedője (operculum), amivel elzárja a ház száját.

Életmódja[szerkesztés]

A nagy mocsáricsiga magányos, állóvizekben vagy lassú folyóvizekben él, ahol dús a növényzet. Ritkán merészkedik ki a szárazra. Tápláléka szerves üledék és alga, illetve állati tetemek. Néha lárvákat is zsákmányol. A nagy mocsáricsiga 3-4 évig él. A mocsári csigák a vízfenéken a mélyebb szakaszok felé húzódnak olyan területekre, ahol még a legkeményebb télen sem fordulhat elő olyan vastag jégréteg, amely veszélyezteti áttelelésüket. A puhatestűek anyagcseréje a téli hónapokban annyira lelassul, hogy helyváltoztató mozgást egyáltalán nem végeznek, légzésük pedig a létfunkciók fenntartásához még éppen elegendő szintre csökken. Annak ellenére, hogy vízben él, nincs kopoltyúja, tüdővel lélegzik. Leve­gővételre a víz felszínére jön. Algákkal, rothadó növényi maradványokkal táplálkozik. Talán a leggyakoribb hazai csiga. Koszos vizet is elviselik. Szeretik a békalencsét. Természetben élő egyedek gyakran parazitával fertőzöttek, akváriumi társaik nem. A házát nem tudja bezárni. A mocsári csiga könnyen felismerhető arról, hogy alulról a vízfelszínhez tapadva, „fejjel lefelé” mozog. Legjobban talán homokon érzi jól magát. Petéit tokba zárja, majd a vízinövényekre ragasztja. Levegõvételre a víz felszínére jön. A fiatal mocsárcsiga szinte kizárólag algákkal táplálkozik. Minél öregebbek lesznek, annál több vízinövényt fogyasztanak. A kifejlett csigák akár centiméteres átmérőjű növényt is képesek elfogyasztani. Nagyon nagy az alkalmazkodó képességük. A nagy mocsáricsiga időként feljön a felszínre a víz felszínén úszik.

Szaporodása[szerkesztés]

Nagy mocsáricsiga ivadékok egy bodros békaszőlő (Potamogeton natans) levelen

A peterakás ideje tavasszal vagy nyáron van, amikor felmelegszik a víz. A csiga hímnős, többnyire két egyed kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Az egy alkalommal kibocsátott mintegy 200-300 petét kocsonyás anyag burkolja be, ami védelmet nyújt a ragadozó halakkal szemben. A kocsonyán belül minden egyes petéből kifejlődik a szülők miniatűr mása. Az embrionális fejlődés mintegy két hétig tart.

Források[szerkesztés]