Nagy Imre (operaénekes)
Szokolay–Hartó Nagy Imre, névváltozat: Szakolcai (Mezőszentgyörgy, 1868. július 29.[1] – Budapest, Ferencváros, 1937. február 25.)[2] tenorista, színész.
Életútja[szerkesztés]
Apja Nagy Károly, református ügyvéd volt, anyja Zsoldos Julianna római katolikus vallású. 1868. augusztus 3-án keresztelték Mezőszentgyörgyön.[1] Elemi iskoláit Veszprémben végezte, majd Budapesten járt reáliskolába. Színpadra lépett 1889. október 1-jén, Egri Kálmánnál. Egy alkalommal Hoffmann meséiben beugrással megmentette az előadást, amire az akkor még ifjú kardalost szereplő-színésszé léptették elő. Járt Szegeden, majd Pécsre került, ahol abbahagyta a pályát és Konkoly Thege Miklós csillagdájában kapott alkalmazást, de csakhamar ismét visszatért a színészethez és meghódította Debrecen, Pozsony, Nagyvárad, Kecskemét, Székesfehérvár és Miskolc közönségét. 1923. január 1-én nyugalomba ment. 1934-ben áttért a reformátusról a római katolikus vallásra.[3] Halálát tüdőlob okozta.
Első felesége Vertán Margit, színésznő, meghalt 1898. június 1-jén, Szatmárt, 23 éves korában. Második felesége a nála 11 évvel fiatalabb Füredi Makkos Adél (Bp, 1879. október 1. – Bp., 1948. július 9.)[4] színésznő, Makkos József és Kovács Mária lánya, akivel 1899. december 19-én lépett frigyre Budapesten.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Mezőszentgyörgyi református egyházközség keresztelési anyakönyve, 16/1868.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 812/1937. folyószáma alatt.
- ↑ A budapesti kelenföldi Nagyboldogasszony plébániahivatal által 626/1934. sz. alatt kiállított bizonyítvány szerint.
- ↑ Halálesete a Bp. III. ker. állami halotti akv. 410/1948. folyószáma alatt.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. II. ker. állami házassági akv. 986/1899. folyószáma alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Bp., Teleki László Alapítvány, 1999.