Michael Morris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Michael Morris, Killanin 3. bárója (London, 1914. július 30.1999. április 25.) ír újságíró, szerző, sporttisztviselő volt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hatodik elnöke. Az Egyesült Királyság főnemesi tagja lett 1927-ben, mint nagybátyja örököse, így 21 évesen bekerült a Lordok Házába, mint Lord Killanin.

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Morris Londonban született, George Morris alezredes és Dora Wesley Hall gyermekeként. Édesapját a franciaországi Villers-Cotterêts közelében ölték meg, amikor a brit hadsereg gyalogos alakulatait vezette. Családja tagja volt annak a 14 családnak, amelyek a "Galway-i törzset" alkották. Középfokú tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd a Sorbonne-on, illetve a Cambridge-i Magdalene College-ban tanult, utóbbiban elnöke volt a híres Footlight drámai klubnak. Az 1930-as évek közepén újságíróként kezdett el dolgozni, a Daily Express-nek, a Daily Sketch-nek, később a Daily Mail-nek. 1937-1938-ban haditudósítóként dolgozott a második kínai–japán háború idején.

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lord Killanin Sheila Cathcart Dunlop-ot 1945-ben vette feleségül, három fiúk, George, Michael, John és egy lányuk Deborah született.[1][2]

Katonaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938 novemberében Killanint kinevezték a Brit Hadsereg egyik területi egységéhez, mint toborzót, azzal a feladattal, hogy újságíró társait, illetve zenész és színész barátait hívja be a hadseregbe. Hamarosan elérte az őrnagyi fokozatot, és lehetősége nyílt részt venni a D-day megtervezésében és a normandiai csatában, a 79-ik páncélos hadosztály 30-ik páncélos alakulatában, amelyért megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét. Leszerelése után Írországba távozott, és 1951-ben lemondott megbízatásáról.

A NOB elnöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-ben Killanin az Ír Olimpiai Tanács elnöke lett, 1952-től ő képviselte hazáját a NOB-ban. 1968-ban alelnök lett, majd 1972-ben Avery Brundage örökébe lépett, közvetlenül a müncheni olimpia előtt.[3] Elnöksége alatt az olimpiai mozgalom nehéz időszakon ment át, megbirkózott az 1976-os montreali olimpia szervezésével kapcsolatos pénzügyi botránnyal, és az 1980-as olimpia bojkottjával. Egyedüli indulóként Lake Placid és Los Angeles városa lett „kiválasztva” az 1980-as téli, illetve az 1984-es nyári olimpia helyszínéül, más kandidáló város nélkül. Lord Killanin közvetlenül a moszkvai olimpia előtt lemondott, helyét Juan Antonio Samaranch vette át.

Egyéb posztok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Killanin Monaco tiszteletbeli írországi konzuljaként szolgált 1961 és 1984 között.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Killanin számos vállalat igazgatója volt, és megfordult a filmiparban is, együttműködve barátjával, John Forddal, például A nyugodt férfiban, mely két Oscar-díjat nyert, illetve számos film producereként is dolgozott.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Killanin dublini otthonában hunyt el 84 éves korában, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra Galway-ben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Double blow to Gold Cup trainer. Sunday Independent, 2007-03-04. Retrieved: 2010-10-23.
  2. Haughey in tribute to Lord Killanin. Irish Independent, 1999-04-30. Retrieved: 2010-10-23.
  3. (1972. október 1.) „Olympic ReviewN59, 355. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lord Killanin. My Olympic Years, autobiography. HarperCollins (1983). ISBN 0-688-02209-X 
  • Lord Killanin. Olympic Games 1988. Penguin Group (1988). ISBN 0-7181-2391-3 
  • Lord Killanin, Michael V. Duignan. Shell Guide to Ireland. Gill & Macmillan (1989). ISBN 0-7171-1595-X