Meskó Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Meskó Sándor
Született 1842. december 7.
Makó
Elhunyt 1925. július 29. (82 évesen)
Makó

Felsőkubini Meskó Sándor Béla[1] (Makó, 1842. december 7.Makó, 1925. július 29.[2]) Csanád vármegye főispánja.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja, Meskó János (1802–1892) Csanád vármegye tiszti főorvosa, édesanyja Szenkovits Erzsébet volt.[1] Középiskolai tanulmányait a fővárosi piaristáknál végezte el. Egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi karán végezte el. 1865-től volt Csanád vármegye ügyvédje. 1867-től esküdt, majd főszolgabíró lett. 1869-ig a járásbírói munkákat is elvégezte. 1869–1876 között a makói törvényszék ügyészeként dolgozott. 1876 tavaszán Szabadkára került, májusban megválasztották Csanád vármegye alispánjává. 1901-ben főispán lett. 1905. november 8-án lemondott főispáni tisztségéről, és visszavonult a közélettől. 1909–1921 között a vármegye közigazgatási bizottságának tagja volt.

Fontos szerepe volt a marosi híd (1878), a vasutak (1883, 1903), a vármegyei árvaház (1894), a Makói József Attila Gimnázium (1895), az apátfalvi közúti híd (1895), a pénzügyi igazgatóság (1898), a színház (1903) és a magyarcsanádi vasúti híd (1903) felépítésében.

Makón 1900-ban utcát neveztek el róla.[3]

Sírja a makói római katolikus temetőben található.[4]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Budapest, Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.