Meskó Sándor
Meskó Sándor | |
Született |
1842. december 7. Makó |
Elhunyt |
1925. július 29. (82 évesen) Makó |
Felsőkubini Meskó Sándor Béla[1] (Makó, 1842. december 7. – Makó, 1925. július 29.[2]) Csanád vármegye főispánja.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja, Meskó János (1802–1892) Csanád vármegye tiszti főorvosa, édesanyja Szenkovits Erzsébet volt.[1] Középiskolai tanulmányait a fővárosi piaristáknál végezte el. Egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi karán végezte el. 1865-től volt Csanád vármegye ügyvédje. 1867-től esküdt, majd főszolgabíró lett. 1869-ig a járásbírói munkákat is elvégezte. 1869–1876 között a makói törvényszék ügyészeként dolgozott. 1876 tavaszán Szabadkára került, májusban megválasztották Csanád vármegye alispánjává. 1901-ben főispán lett. 1905. november 8-án lemondott főispáni tisztségéről, és visszavonult a közélettől. 1909–1921 között a vármegye közigazgatási bizottságának tagja volt.
Fontos szerepe volt a marosi híd (1878), a vasutak (1883, 1903), a vármegyei árvaház (1894), a Makói József Attila Gimnázium (1895), az apátfalvi közúti híd (1895), a pénzügyi igazgatóság (1898), a színház (1903) és a magyarcsanádi vasúti híd (1903) felépítésében.
Makón 1900-ban utcát neveztek el róla.[3]
Sírja a makói római katolikus temetőben található.[4]
Díjai, kitüntetései[szerkesztés]
- királyi tanácsosi cím (1879)
- Vaskorona-rend III. osztálya (1896)
- Makó város díszpolgára (1901)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.
- Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Budapest, Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
|