Torokátum harcsa
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Megalechis thoracata (Valenciennes, 1840) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torokátum harcsa témájú kategóriát. |
A torokátum harcsa (Megalechis thoracata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a páncélosharcsa-félék (Callichthyidae) családjába tartozó faj. Az Andoktól keletre él az Amazonas és az Orinoco folyókban, illetve a Paraguay folyó felső szakaszán, valamint Guyana és Észak-Brazília vidékein. Az utóbbi időkben a Paraná folyó felső szakaszán is megjelent.[1] Megtalálható Észak-Brazília és a három Guyana partjai mentén is.[2][3] A kis tócsákban gyakran van szüksége a levegő belélegzésére.
Elnevezései[szerkesztés]
A köznyelvi tarka páncélosharcsa és foltos páncélosharcsa elnevezéseket a testét borító fekete foltok után kapta.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a harcsa a Callichthyinaek jellegzetességeit viseli. Legfeljebb 15,5 cm hosszú.[5] Oldalait egymást átfedő lemezek fedik, amelyek vastag csontlemezekké állnak össze, és stabil védőpáncélt alkotnak. Testének keresztmetszete háromszög, míg hasa lapos. Zömök testfelépítésű, uszonyai kicsik. Szája alsó állású, hosszúkás, négy tapogató veszi körül, amelyek közül az alsók hosszabbak, és egyenesen előre mutatnak. A felsők az alsók között lefelé lógnak, és az aljzat tapogatására szolgálnak. Hasúszói hasi állásúak, és egy tüskét viselnek, ami a hímeken hosszabb, mint a nőstényeken.[2] Hátúszója nagy, felső része lekerekített, és első sugara jóval rövidebb, mint a többi. Farokúszója kissé kifelé ívelt, tövénél egyenes, és olyan hosszú, mint a fej. A hal alapszínét környezetétől és hangulatától függően változtatja vörösesbarna, barna és fekete között.[6] Egész testét fekete foltok borítják, ezek mindig megmaradnak. Családjának többi tagjához hasonlóan képes a belével is lélegezni.[7]
Életmódja[szerkesztés]
Többnyire békés természetű, talajlakó[3] mindenevő. Táplálható Detritusszal, tubifexszel és rovarlárvákkal. A nagyobb példányok még a kisebb halakat is elfogják. Csak a párzási időszakban válik agresszívvá.[6] A hím védi területét a behatolók ellen.
A hím a felszín közelében levelek és úszó növények között keres alkalmas helyet a habfészek számára, amit nyálkával borított légbuborékokból épít. Udvarlásként néhányszor körbeússza a nősténnyel a fészket. Ezután a nőstény a hátára fordul, és a fészekbe lerakja ikráit. A világossárga ikrák száma akár 800 is lehet. A megtermékenyítés után a hím vigyáz az ikrákra, és agresszívan védelmezi őket az ivadékok 3-4 nappal későbbi kikelésééig. Az ivadékok kikelésüktől kezdve önállóak, és vízibolhákkal táplálkoznak. Gyorsan nőnek és fejlődnek.[6]
A faj hangokat is képes kiadni, a hímek területük védelmezésekor, különösen szaporodási időszakban, de agresszív viselkedéskor mindkét nemnél előfordul.[8]
Tartása[szerkesztés]
A Corydoras fajokhoz hasonlóan tartható díszhalként. Más halak társaságát jól viseli. Nagy melegvizes medencét igényel.[9] A víz pH-ja 6,5, keménysége 5-10 német keménységi fok legyen.[6] A faj a szinonim Hoplosternum thoracatum néven, és más neveken is kapható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Reis, Roberto E., Le Bail, Pierre-Yves; Mol, Jan H. A (2005). „New Arrangement in the Synonymy of Megalechis Reis, 1997 (Siluriformes: Callichthyidae)”. Copeia 2005 (3), 678–682. o. DOI:10.1643/CI-04-353R.
- ↑ a b Claus Schaefer: Taschenatlas Aquarienfische. Eugen Ulmer KG, Stuttgart, 2005; unter Megalechis personata
- ↑ a b Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!. FishBase
- ↑ Rácz, János (2021. január–március). „A harcsák neveinek történeti-etimológiai vizsgálata” (PDF). Magyar Nyelvőr, Budapest 145 (1), 115. o, Kiadó: Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. DOI:10.38143/Nyr.2021.1.108. ISSN 1585-4515. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
- ↑ Megalechis thoracata in: Roberto E. Reis: Check List of Freshwater Fishes of South and Central America., S. 305, abgerufen am 9. September 2012
- ↑ a b c d Valeria Camaschella: Pesci d'Acquario. Deutsche Übersetzung: Ruth Karzel, Neuer Kaiser Verlag Gesellschaft m.b.H. Klagenfurt ISBN 978-3-7043-1421-5 im Kapitel „Callichthydae“ unter Hoplosternum thoracatum
- ↑ John H. Gee, Jeffrey B. Graham: Respiratory and Hydrostatic Functions of the Intestine of the Catfishes Hoplosternum thoracatum and Brochis splendens, In: Journal of Experimental Biology 74, 1978, S. 1-16. (Online; PDF; 809 kB)
- ↑ Pruzsinszky, Inge, Ladich, Friedrich (1998. október 1.). „Sound production and reproductive behaviour of the armoured catfish Corydoras paleatus (Callichthyidae)”. Journal Environmental Biology of Fishes 53 (2), 183–191. o. DOI:10.1023/A:1007413108550.
- ↑ Megalechis thoracata im Zierfischverzeichnis Archiválva 2012. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, Auszug vom 4. August 2012
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Megalechis thoracata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rehbrauner Schwielenwels című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
