Ugrás a tartalomhoz

Max Jacob

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Jacob
Modigliani festménye (1916 körül)
Modigliani festménye (1916 körül)
SzületettMax Jacob Alexandre[1]
1876. július 12.
Quimper, Bretagne
Elhunyt1944. március 5. (67 évesen)
Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió
Álneve
  • Morven le Gaëlique
  • Léon David
Állampolgárságafrancia[2][3][4][5][6]
Foglalkozásaíró, költő, festő, kritikus
Iskolái
  • École coloniale
  • Párizsi Egyetem jogi kara
Kitüntetései
  • mort pour la France
  • Concours général (1894)
  • a francia Becsületrend lovagja (1933. július 13.)[7]
Halál okabronchopneumonia
SírhelyeSaint-Benoît-sur-Loire (1949–)

Max Jacob aláírása
Max Jacob aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Jacob témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Max Jacob (Quimper, Bretagne, 1876. július 12.Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió, 1944. március 5.) francia író, költő, festő és kritikus. A Párizsi iskola tagjainak baráti köréhez tartozott.

Életpályája

[szerkesztés]
Max Jacob portréja (1916)
Modigliani festménye

A bretagne-i születésű Max Jacob felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte, s innen indult művészeti karrierje. 1897-től a Voltaire sugárúton Pablo Picassóval lakott együtt, aki bemutatta őt Guillaume Apollinaire-nek, Apollinaire meg bemutatta Georges Braque festőnek. A baráti társasághoz tartozott még számos művész, köztük Jean Cocteau, Jean Hugo, Christopher Wood, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, sőt a későbbi francia ellenállási mozgalom vezetője, Jean Moulin is.

1913-tól Céret-ben telepedett meg, Dél-Franciaországban a spanyol-katalán határ közelében, ekkor Juan Gris festő is itt élt, tájképeket festett. Max Jacob zsidó származású volt, 1915-ben katolizált, keresztelkedésének tanúja Pablo Picasso volt. 1921-26-ig, majd 1936-tól újra Saint-Benoît-sur-Loire-ban élt. A falu híres a Szent Benedek apátságról. Max Jacob 1936-tól szinte szerzetesi életet élt. 1944. február 24-én letartóztatta a Gestapo, a drancyi gyűjtőtáborba került, ahol két hét múlva meghalt a kimerültségtől. Barátai, Jean Cocteau, Jean Moulin már nem tudtak rajta segíteni, pedig mindent megtettek érte. 1949-ben Saint-Benoît-sur-Loire-ban temették el a falu temetőjébe, itteni egykori háza ma múzeum.

Költészete

[szerkesztés]

...
Ég veled folyó, hátadon fény szaladgál!
ég veled hegy! fehér út! eltűntök máris!
ti vagytok az én otthonom régóta már
és nem Párizs.
(Búcsúzó vers – Radnóti Miklós fordítása)

Tudatosan naiv költeményeket és prózaverseket írt, amelyekben a népköltészeti közvetlenséget barokkos témakezeléssel párosította. Az 1950-es években számos fiatal költőt ihletett Max Jacob stílusa és alkotói magatartása. Jelentősek a katalán irodalomból franciára átültetett műfordításai.

Magyarul

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat Kiadó, 1963. Max Jacobs, lásd 271. p.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://archives.quimper.bzh/ark:/naan/a011309336190IdyA6W/dd0920ff69
  2. LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  3. Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  4. Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  5. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  6. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  7. [19800035/307/41401 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2019. november 1.)

További információk

[szerkesztés]