Max Bill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Max Bill
Max Bill 1970
Max Bill 1970
Született 1908. december 22.
Winterthur
Elhunyt 1994. december 9. (85 évesen)
Berlin
Állampolgársága svájci[1]
Nemzetisége svájci német
Foglalkozása iparművész
szobrász
művészeti író
Tisztség Member of the Swiss National Council (1967. december 4. – 1971. november 28.)
Iskolái
  • Bauhaus
  • Zurich University of the Arts
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Prix Kandinsky (1948)
  • Goslarer Kaiserring (1982)
  • Praemium Imperiale (1993)
Halál okaszívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Bill témájú médiaállományokat.

Max Bill (Winterthur, Svájc, 1908. december 22.Berlin, 1994. december 9.) svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező.

Életpályája[szerkesztés]

Max Bill 1924 és 1927 közt ezüstművességet tanult a zürichi iparművészeti iskolában. 17 éves volt, amikor 1925-ben meghívták egy párizsi nemzetközi iparművészeti kiállításra, e kiállításon megcsodálta Le Corbusier és más hírességek alkotásait. 1927-28-ban Dessauban folytatta tanulmányait a Bauhaus iskolában, itt tanítottak ekkor: Josef Albers, Kandinszkij, Paul Klee, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer. 1931-ben már az „Abstraction-Création” csoportban dolgozik Bill.

1944-45-ben tanári állást kapott a zürichi iparművészeti iskolában. Ebben az időben kötött barátságot Georges Vantongerloo (1886-1965) belga festő és szobrászművésszel és František Kupka cseh festővel. 1951-53 közt társalapítója volt Ulmban a modern iskolatervezésnek, majd visszatért Zürichbe. Híres iparművészeti tervezése az ulmi szék, amelyet, asztalnak, széknek, tálcának, polcnak is lehet használni. Részt vett a Documenta 1 (1955), a Documenta II (1959), valamint a Documenta III (1964) kiállításain Kasselben, ekkor ő már befutott designer volt. Bill tervezte és szervezte 1964-ben a svájci építészeti kiállítást Lausanne-ban.

Bill politikai felfogását tekintve antifasiszta volt, hidegháború ellenes és ellenezte az Amerikai Egyesült Államok vietnámi háborúját is. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. 1967-ben meghívták a hamburgi egyetemre, ahol 1974-ig környezetvédelmi tervezést tanított.

Stílusa[szerkesztés]

Sokoldalú munkásságának fő területe a modern ipari formatervezés és a szobrászat. A konstruktivizmushoz, a Bauhaushoz és az absztrakt művészethez kapcsolódott, amelyeket egyénien alakított, saját felfogása szerint. Matematikai szigorúságú művészete a ráció örömén alapszik.[2] Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, 1968-ban kapta meg Zürich város díját, 1979-ben szülővárosa kulturális díját. Nemcsak Európában, hanem Brazíliában (São Paulo-i Biennale, 1951) és Japánban is kiállított és kitüntetéseket kapott.

Családja[szerkesztés]

1931-ben kötötte meg első házasságát, felesége csellista és fotós volt, házasságukból egy fiúgyermek, Jakob Bill született 1942-ben. Bill első felesége 1988-ban meghalt, Bill 1991-ben kötötte meg második házasságát, feleségül vette a vele már régebb óta együtt dolgozó művészettörténészt. Bill 1994-ben váratlanul meghalt a berlini Tegel repülőtéren. Özvegye és fia vitette haza hamvait Zürichbe.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. A modern festészet lexikona i. m. 38.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]