Martina Navratilova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martina Navratilova
Martinanav.jpg
Személyes adatok
Ország USA
Lakóhely Nokomis, Florida
Született 1956október 18. (58 éves)
Prága, Csehszlovákia
Magasság 173 cm
Testsúly 65 kg
Kéz bal; egykezes fonák
Profivá válás 1975
Visszavonult 2006
Összkereset 21 400 871 dollár
Eredményei egyesben
Eredmények 1440-213
Tornagyőzelmek 167 (rekord)
Világranglistán* No. 1 (1978. július 10.)
Grand Slam-eredmények egyesben
Australian Open Gy 1981, 1983, 1985
Roland Garros Gy 1982, 1984
Wimbledon Gy 1978, 1979, 1982–1987, 1990
US Open Gy 1983, 1984, 1986, 1987
Eredményei párosban
Eredmények 667-102
Tornagyőzelmek 177 (rekord)
Világranglistán* No. 1 (1984. szeptember 10.)

* Legjobb helyezés a világranglistán
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martina Navratilova témájú médiaállományokat.

Martina Navrátilová (Prága, 1956. október 18. –) amerikai teniszezőnő. Csehszlovákiából származik, 1975-ben, 18 évesen disszidált az Egyesült Államokba, majd 1981-ben amerikai állampolgárságot kapott.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martina Navratilova 1956. október 18-án született Prágában Martina Subertova néven. Szülei három éves korában elváltak, és édesanyja hozzáment egy Miroslav Navratil nevű férfihez, aki a későbbi sztár első teniszedzője volt, az ő nevét vette fel.

15 évesen megnyerte a csehszlovák bajnokságot, majd 17 évesen első felnőtt tornáját, már az Egyesült Államokban, Orlandóban.

18 éves korában, 1975-ben folyamadott amerikai állampolgárságért (miután New Yorkban elvesztett egy döntőt Chris Evert ellen), de egy ideig csak ideiglenes letelepedési engedélyt kapott. 1981-ben lett végleg amerikai állampolgár. (Érdekesség, hogy 2008 januárjában megújította cseh állampolgárságát is.)

Első Grand Slam-sikerét Wimbledonban aratta, 1978-ban. Először Chris Everttel vívott nagy csatákat, 1987-ben pedig feltűnt Steffi Graf, akivel szintén sokat csatázott.

1994-ben Conchita Martinez megverte a wimbledoni döntőben, ahová 37 évesen jutott el. Ezután nem sokkal bejelentette visszavonulását.

2000-ben, általános meglepetésre, 44 évesen tért vissza a pályára, jobbára páros meccseket játszani. 2003-ben vegyes párosban Grand Slam tornát nyert Leander Paessel Wimbledonban és az Austral Openen – 47 évesen – ezzel szintén rekorder lett. Még ekkor sem volt megállás. 2006-ban vegyes párosban megnyerte az amerikai nyílt bajnokságot, majd 50. születésnapja után 1 hónappal 59. Grand Slam-trófeáját emelhette a magasba. Ez utóbbi során a 28 éves Bob Bryan volt a partnere. 2006 karácsonyán jelentette be, hogy 27 éves profi karrier után végleg befejezi.[1]

Tizennyolcszoros egyéni, harmincegyszeres páros, tízszeres vegyes páros Grand Slam-győztes. Tizenkétszer jutott döntőbe Wimbledonban, ebből kilencszer nyert, 1982 és 1987 között sorozatban. Mind egyéniben, mind párosban, mind vegyes párosban megcsinálta a karrier Grand Slamet. Egyéniben 167, párosban 177 tornát nyert: mindkettő rekord a teljes (férfi és női) mezőnyben. Ő tartja a sorozatban megnyert meccsek rekordját is (74).

Szexualitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Navrátilová 1981-ben, nem sokkal az amerikai állampolgárság megszerzése után nyíltan felvállalta szexuális irányultságát, kezdetben biszexuálisnak, később leszbikusnak vallotta magát.[2] 1983 és 1991 között Judy Nelson írónővel élt élettársi kapcsolatban. Számtalan esetben vett részt melegjogi kezdeményezésekben, ezért 1999-ben a Human Rights Campaign díjában részesült.[3]


Szinte mindent elért, amit lehetett. Aratott pazar győzelmeket, volt világelső, diadalmaskodott valamennyi Grand Slam-helyszínen, huszonegy egymást követő évben nyert legalább egy nagy tornát; tette mindezt balkezesként egy jobbkezes világban, leszbikusként egy prűd ország állampolgáraként. Disszidensből bevándorló, csehszlovákból amerikai lett; az utolsó elegáns röptéző a megszámlálhatatlan alapvonalas csapkodó között”

– Frank Deford, Sports Illustrated

Paraguay stamp - Martina Navrátilová.jpg

Grand Slam Egyéni Döntők: 32 (18–14)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Bajnokság Borítás Ellenfél Eredmény
Döntő 1975 Australian Open AUS Evonne Goolagong 3–6, 2–6
Döntő 1975 French Open Salak USA Chris Evert 6–2, 2–6, 1–6
Győztes 1978 Wimbledon (1) USA Chris Evert 2–6, 6–4, 7–5
Győztes 1979 Wimbledon (2) USA Chris Evert 6–4, 6–4
Döntő 1981 US Open Kemény USA Tracy Austin 6–1, 6–7(4–7), 6–7(1–7)
Győztes 1981 Australian Open (1) USA Chris Evert 6–7(4–7), 6–4, 7–5
Győztes 1982 French Open (1) Salak USA Andrea Jaeger 7–6(8–6), 6–1
Győztes 1982 Wimbledon (3) USA Chris Evert 6–1, 3–6, 6–2
Döntő 1982 Australian Open USA Chris Evert 3–6, 6–2, 3–6
Győztes 1983 Wimbledon (4) USA Andrea Jaeger 6–0, 6–3
Győztes 1983 US Open (1) Kemény USA Chris Evert 6–1, 6–3
Győztes 1983 Australian Open (2) USA Kathy Jordan 6–2, 7–6(7–5)
Győztes 1984 French Open (2) Salak USA Chris Evert 6–3, 6–1
Győztes 1984 Wimbledon (5) USA Chris Evert 7–6(7–5), 6–2
Győztes 1984 US Open (2) Kemény USA Chris Evert 4–6, 6–4, 6–4
Döntő 1985 French Open Salak USA Chris Evert 3–6, 7–6(7–4), 5–7
Győztes 1985 Wimbledon (6) USA Chris Evert 4–6, 6–3, 6–2
Döntő 1985 US Open Kemény TCH Hana Mandlíková 6–7(3–7), 6–1, 6–7(2–7)
Győztes 1985 Australian Open (3) USA Chris Evert 6–2, 4–6, 6–2
Döntő 1986 French Open Salak USA Chris Evert 6–2, 3–6, 3–6
Győztes 1986 Wimbledon (7) TCH Hana Mandlíková 7–6(7–1), 6–3
Győztes 1986 US Open (3) Kemény TCH Helena Suková 6–3, 6–2
Döntő 1987 Australian Open TCH Hana Mandlíková 5–7, 6–7(1–7)
Döntő 1987 French Open Salak FRG Steffi Graf 4–6, 6–4, 6–8
Győztes 1987 Wimbledon (8) FRG Steffi Graf 7–5, 6–3
Győztes 1987 US Open (4) Kemény FRG Steffi Graf 7–6(7–4), 6–1
Döntő 1988 Wimbledon FRG Steffi Graf 7–5, 2–6, 1–6
Döntő 1989 Wimbledon FRG Steffi Graf 2–6, 7–6(7–1), 1–6
Döntő 1989 US Open Kemény FRG Steffi Graf 6–3, 5–7, 1–6
Győztes 1990 Wimbledon (9) USA Zina Garrison 6–4, 6–1
Döntő 1991 US Open Kemény YUG Monica Seles 6–7(1–7), 1–6
Döntő 1994 Wimbledon ESP Conchita Martínez 4–6, 6–3, 3–6

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.hir24.hu/idogep/2010/11/15/az-oszinte-legenda-elso-visszavonulasa-1994/
  2. Jimmy Palmieri: Time Out for Martina Navratilova
  3. HRC Press Release

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos honlapja

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martina Navratilova témájú médiaállományokat.