Marc Riboud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marc Riboud
Marc Riboud.jpg
Született 1923. június 24.
Saint-Genis-Laval, Franciaország
Elhunyt 2016. augusztus 30. (93 évesen)
Párizs[1]
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Házastársa Barbara Chase (1961–1981), Catherine Chaine (?–2016)
Foglalkozása fotóművész
Iskolái École Centrale de Lyon (1945–1948)
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Lucie Award (2006)
  • Sony World Photography Awards (2009)
  • Nadar-díj (2012)
  • Infinity Awards (2013)
Halál okaAlzheimer-kór

A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Riboud témájú médiaállományokat.

Marc Riboud (Saint-Genis-Laval, 1923. június 24.Párizs, 2016. augusztus 30.) francia riportfotós. Bejárta a világot, hogy rögzítse az emberek mindennapjait, örömeiket és küzdelmeiket, Angkortól Isztambulig, Indiától Bangladesig és New Yorktól Kínáig.[2][3] Képeit olyan világhírű magazinok publikálták mint a Life, a Paris-Match és a Stern.

Élete és művészete[szerkesztés]

Riboud Saint-Genis-Lavalban született, a középiskolát Lyonban végezte. Első fényképét apjától a 14. születésnapjára kapott Vest Pocket Kodak kamerájával készítette 1937-ben.[4] A 2. világháború utolsó két évében aktív szerepet vállalt a francia ellenállási mozgalomban. A háborút követően mérnöki tanulmányokat folytatott az École Centrale de Lyonban (ECL), mielőtt úgy döntött, hogy fotós lesz.

1951-ben döntötte el, hogy szabadúszó fotóriporter lesz.[5] 1952-ben Párizsba költözött és megismerkedett Henri Cartier-Bressonnal, aki a mentora lett.[5] 1953-tól több mint két évtizeden keresztül volt a Cartier-Bresson és Robert Capa alapította Magnum Photos ügynökség tagja. Az ügynökség ars poeticája szerint fotósaik erős egyéni látásmódjukkal a világ krónikásai; az emberek, események, viták és személyiségek megjelenítői. Úgy gondolták, hogy a fényképeken érződnie kell a fotós nézőpontjának, ami túllép az események sablonos megjelenítésén.

1954-től Londonban élt és dolgozott. 1955–57 között járt Indiában és Kínában. 1968–69-ben a háború idején Észak- és Dél-Vietnamból tudósított. 1974 és 1976 között a Magnum elnöki feladatait is ellátta.[6][7]

1961 összeházasodott a Párizsban élő amerikai szobrásszal, regényíróval és költővel Barbara Chase-zel. Két gyermekük született, Alexei és David. 1981-ben elváltak. Második felesége Catherine Chaine újságíró és író, akitől szintén két gyermeke született, Clémence és Théo.[5]

Riboud hivatalos életrajzát Annick Cojean írta a fotós közreműködésével, akinek 25 képe is bekerült a kötetbe.[3]

Riboud 2016. augusztus 30-án hunyt el 93 éves korában Alzheimer-kórban.[5][7][8]

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.nytimes.com/2016/09/01/world/europe/marc-riboud-photographer-dies.html
  2. Photographs, Countries, Marc Riboud (angolul)
  3. a b Annick Cojean: Marc Riboud, Amazon.com (angolul) (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  4. In Memoriam: Marc Riboud, 1923 – 2016, Magnum (angolul)
  5. a b c d Richard B. Woodward: Marc Riboud, Photojournalist Who Found Grace in the Turbulent, Dies at 93, The New York Times, 2016. augusztus 31. (angolul) (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  6. Meghalt Marc Riboud világhírű fotós, Origo.hu, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  7. a b Meghalt az 1968-as diáklázadások ikonikus fotójának készítője, hvg.hu, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  8. Elhunyt Marc Riboud, Magyar Hírlap, 2016. augusztus 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marc Riboud című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]