Marína (vers)
| Marína | |
| Szerző | Andrej Sládkovič |
| Megírásának időpontja | 1844–1846 |
| Nyelv | szlovák |
| Témakör | szerelem, hazafiság |
| Műfaj | vers |
A Marína egy szlovák romantikus vers, amely Andrej Sládkovič alkotása. A költő 1844 őszén kezdte el írni a világ leghosszabb szerelmes versét, az utolsó verssorokat 1846 nyarán fejezte be, ekkor publikálta Pesten. Ez Sládkovič legfontosabb verse, amely eddig 46 kiadásban jelent meg 8 nyelven (szlovák, magyar, német, francia, lengyel, szerb-horvát, angol és hindi).
Keletkezése[szerkesztés]
Andrej Sládkovič 1839 és 1840 között a Korponához közel fekvő Ledénybe, a jómódú Pischl családhoz került.[1] A selmecbányai líceum szegény diákjaként magánórákat adott Marínának. Andrej és a 14 éves Marína egymásba szerettek. A költő 1842–1843 között Hodrusbányán tanított, majd teológiát tanult a hallei egyetemen. 1844-ben hazatért, ekkorra azonban Marína Pischlt férjhez adták egy gazdag mézeskalács-készítőhöz. 1844 és 1846 között ennek a szerelemnek az emlékére írta meg a Marína című művét.
Jellemzők[szerkesztés]
A mű jellemzője, hogy nem csupán a Marína iránt érzett szerelem ihlette, hanem a haza- és a nemzetszeretet is. Az alkotás szlovák földrajzi helyekre is emlékeztet, például a Szitnya hegyre, a Tátra hegységre és a Garam folyóra. A szülőföld szeretetét a Marína iránti szerelemmel társítja.
A költemény 291 versszakból és 2900 sorból áll. Eredeti kézirata a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban van elhelyezve.
A műben a szerelem (láska/ľúbosť) szó 168-szor található meg. Sládkovič a kedvese, Marína nevét 37-szer írta le a versben.[2]
Világrekord[szerkesztés]
A világ leghosszabb szerelmes verse. 2017-től a World Record Academy – a világrekordok hitelesítésére szolgáló legnagyobb szervezet – a verset világrekordként jegyezte be.[2]
Színházi feldolgozás[szerkesztés]
Magyarul[szerkesztés]
Kétszer fordították magyarra: Podhradszky Lajos 1888-ban és Farkas Jenő 1957-ben.
- Marina. Lyrai költemény; ford. Podhradszky Lajos; fordítói, Besztercebánya, 1888
- Sládkovič András: Detvan; ford. Goldberger Miklós; Nádosy Ny., Zólyom, 1890
- Marina / A gyetvai legény. Elbeszélő költemények; ford. Farkas Jenő, bev. Rácz Olivér; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, Bratislava, 1957
Szerelembank[szerkesztés]
Selmecbányán 2018-ban a Marína-házból zarándokhelyet alakítottak ki, a Szerelembankot a Marína és Sládkovič nonprofit szervezet alapította és működteti. A házban kialakított múzeum alagsorában elhelyeztek egy 100 ezer fiókot tartalmazó trezort, ahová a szerelmesek elzárhatják az emlékeiket.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sládkovič, Andrej életrajza Magyarul Bábelben
- ↑ a b A Marína versről. [2020. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
- ↑ Magyar Nemzet: Szerelmesek bankja nyílt Selmecbányán (magyar nyelven), 2018. február 13. [2020. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
Források[szerkesztés]
- A Marína versről – Szerelembank Archiválva 2020. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
- A vers szövege (szlovákul)
- A leghosszabb szerelmi vers Archiválva 2020. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben worldrecordacademy.com (angolul)
