Madárfészek kosbor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Madárfészekkosbor szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Madárfészek kosbor
Neottia nidus-avis Saarland 010.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék '
Alcsalád: Epidendroideae
Nemzetség: Neottia
Tudományos név
Neottia nidus-avis
(L.) Rich., 1817
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Madárfészek kosbor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Madárfészek kosbor témájú médiaállományokat és Madárfészek kosbor témájú kategóriát.

A madárfészek kosbor, madárfészek békakonty vagy egyszerűen madárfészek (Neottia nidus-avis) a kosborfélék családjába tartozó, klorofill nélküli, gombákon élősködő növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Virágai

A madárfészek kosbor 20–30 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Talajban lévő, vízszintesen növekedő gyöktörzséből (rizómájából), számos rövid, vaskos gyökér nő ki, amitől az madárfészekre hasonlít; innen kapta a növény a nevét. Föld feletti hajtása világosbarna, esetleg halvány- vagy kénsárga, zöld színanyagot alig tartalmaz, emiatt még közelről is elszáradt növény benyomását kelti. Erőteljes, vastag szárán 3–6, erősen redukált (2–6 cm hosszú), vékony, pergamenszerű pikkelylevél nő. A levelek szórtan állnak, és teljesen a szárhoz simulnak.

Május-júniusban nyílik. Virágzata tömött, hengeres fürt, 15–30 virággal; egy-egy virág 9–15 mm hosszú. A szárhoz hasonló színű virágok az 5–20(–30) cm hosszú fürt tetején sűrűbben, az alján ritkábban ülnek. Sokszor a szár közepe alatt, elszórtan is fejlődik néhány virág. Hosszúkás-tojásdad, 4–6 mm hosszú lepellevelei sisakszerűen összeborulnak; a külső és a belső lepellevelek igen hasonlóak. A mélyen két karéjú, 9–13 mm hosszú mézajak kétszer nagyobb a lepelleveleknél; a karéjok szétállók, a mézajak alapja kiöblösödik. A virágnak nincs sarkantyúja. A murvalevél jóval kisebb a magháznál. A magház 8–10 mm hosszú, a kocsánya csavarodott.

Termése toktermés, amelynek hossza a virágzatban alulról felfelé haladva nagy mértékben csökken; 8–11 mm hosszúak és 3,5-5,5 mm vastagok. Bennük igen sok (420-3000) apró, lisztfinomságú mag érlelődik.

Elterjedése[szerkesztés]

Európai, észak-afrikai és nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Elterjedésének déli határa a mediterrán térség (bár itt a hegyvidékekre korlátozódik), beleértve Észak-Afrika megfelelő régióit, Kis-Ázsia és a Kaukázus. Keleten Nyugat-Szibériáig, északon Skandináviáig, nyugaton a Brit-szigetekig hatol. Magyarországon az alacsonyabb hegyvidékek (állományainak 39%-a) és dombvidékek (29%) erdeiben a leggyakoribb, de a síkságokon is előfordul. Elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben jellemző, néhány helyen megtalálták a Duna-Tisza-közén, a Nyírségben és a Beregi-síkon is.

Életmódja[szerkesztés]

Szinte minden erdőtípusban megtalálható: bükkösökben, tölgyesekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben, mészkerülő-, liget- és karsztbokorerdőkben, fenyvesekben, nyíresekben, nyárasokban. Mivel napfényre nincs szüksége, a teljes árnyékolást is jól bírja. A talaj kémhatása élőhelyein pH 5,2-8,0 közöttinek bizonyult (átlagosan pH 6,8).

Magja tavasszal vagy kora nyáron csírázik, amihez feltétlenül szüksége van valamilyen, a Sebacinaceae családba tartozó gomba fonalaival való kapcsolódásra (mikorrhiza). A felnőtt növény is gyakorlatilag kizárólag a gombától szerzi be víz- és tápanyagszükségletét, amiért semmit sem ad cserébe, vagyis a gombán élősködik. Egy növény mérések szerint 1-9 különböző gombával tart fenn kapcsolatot, amelyek között mindig van olyan, amely egyúttal fák gyökereivel létesít mikorrhiza-kapcsolatot; így a madárfészek fejlődéséhez szükséges szénhidrát végső soron részben a fáktól származik.

Április vége és július eleje között nyílik, virágzásának átlagos középnapja május 28. A magvai augusztusra érnek be. A beporzó rovarokat nektárral csalogatja, amit a mézajak termel. Főleg legyek és egyéb kétszárnyúak porozzák be. Ha a beporzás elmarad, egy idő múltán az összetöredező pollencsomag (pollínium) a bibére hullik, vagyis önmegporzás történik. Előfordul, hogy a hajtás ki sem bújik a föld alól, a talajban virágzik és porozza be önmagát. A megtermékenyítés jó hatásfokú, a virágok 85-90%-a termést hoz.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Élőhelyeit az erdőirtások veszélyeztethetik. Magyarországon eddig összesen 705 állományát térképezték fel, amelyből 653 1990 után is fennállt; visszaszorulása így 7%-os. Teljes hazai egyedszáma százezres nagyságrendű, fennmaradása nem veszélyeztetett. 1988 óta védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]