Machine Messiah

Sepultura Machine Messiah
stúdióalbum
Megjelent	2017. január 13.
Felvételek	2016. október–november
Stílus	Thrash metal groove metal
Hossz	46:05 50:40 (Deluxe Edition)
Kiadó	Nuclear Blast - Sony Music (Latin-Amerika)
Producer	Jens Bogren
Sepultura-kronológia
The Mediator Between Head and Hands Must Be the Heart (2013) Machine Messiah Quadra (2020)
Kislemezek az albumról
I Am the Enemy Megjelent: 2016. november 10.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Machine Messiah a Sepultura brazil metalegyüttes tizennegyedik stúdióalbuma, amely 2017. január 13-án jelent meg. Az albumból a megjelenésének hetében 1900 példányt adtak el az Amerikai Egyesült Államokban.

Háttér

Az együttes az albumot Svédországban Jens Bogren producer vezetése alatt vette fel. A Machine Messiah a zenekar első stúdióalbuma a három évvel korábban, 2013-ban megjelent The Mediator Between Head and Hands Must Be the Heart óta, ez volt az együttes leghosszabb kihagyása két stúdióalbum között. A kiadvány borítóját Camille Dela Rosa fülöp-szigeteki művész tervezte.

Az együttes elmondása szerint az album koncepciója a következő: „A Machine Messiah elsődleges inspirációja a társadalmunk robotizálása a napjainkban. Egy az emberiséget megalkotó Gépisten koncepciója és az, hogy úgy tűnik, hogy ez a körforgás lezárja magát, visszatér a kiindulási ponthoz. Gépekből születtünk és most visszatérünk ahonnan jöttünk. A messiás, a biomechanikai megváltónk visszatérésekor egy robot vagy egy humanoid formájában fog megjelenni.”

Fogadtatás

Kritikák

Szerző Értékelés AllMusic Metal Hammer Terrorizer

A Machine Messiah pozitív kritikai fogadtatásban részesült, számos elemző a Sepultura legjobb albumának kiáltotta ki. Thom Jurek az AllMusic weboldalán 3,5/5 csillagra értékelte az albumot, megjegyezve, hogy „A Machine Messiah továbbra is a Dante XXI-nél, az A-Lexnél és a Kairosnál bemutatott változatos progszerű elemekből építkezik, miközben a 2013-as The Mediator Between Head and Hands Must Be the Heartot oly ellenállhatatlanná tevő thrashhez és hardcore-hoz is visszakanyarodik.” Az albumot egy „ ambiciózus, dühös, áhítatos kirándulásnak” írta le és szerinte „A Sepultura továbbra is eleven maradt a kreativitásukban; drámaian kibővítették a palettájukat, miközben teljesen integrálni tudták a hangokat, melyek idáig elhozták őket.”

A New Noise szerkesztője 5/5 csillagot adott az albumra, megjegyezve, hogy „Meglehet, hogy a Sepultura a Machine Messiah képében megalkotta a 2017-es év egyik legfelismerhetőbb albumát. Amíg Green megragadó vokált és dalszövegeket biztosít, addig a hangszeres játék a hihetetlen zenei tudásnak állítanak testamentumot.” Azt is kiemelte, hogy „A Sepultura egy olyan albumot készített, amire rendkívül büszkék lehetnek, olyat, melyet a rajongók imádni fognak. A Machine Messiah egy olyan kiadvány, amely minden szinten egyesíti a múlt erősségeit, az innovatív kombinációt és a kiváló zenei tudást.”

A Loudwire dicsérte a gitárjátékot, megjegyezve, hogy „Egy dolog ami változatlan maradt az Kisser gyakorlott gitárjátéka. Nem számít, hogy maximális sebességgel szárnyal vagy progresszív területeket fedez fel az kreatív és tökéletesen eljátszott.” A First Post dicsérte a vokált, megjegyezve, hogy „Green a magával ragadás, a hipnotizmus és az agresszivitás egyenlő részekben való megszemélyesítése, a mindössze tíz dalon keresztül átölelő sokoldalúsága megmutatja, hogy miért nincs szükség egy esetleges újraegyesülésre.”

A No Clean Singing dicsérte a dobjátékot, megjegyezve, hogy „A másik dolog, ami a Machine Messiaht igazán életre kelti az Eloy Casagrande dobos, akinek a dalszerzői tevékenysége ezen a lemezen fenomenális. Ez a 2017-es év első igazán nagyszerű dobjátéka, úgy vélem, hogy egy igazi fénypont lesz ez számomra az év hátralévő részében. Két extremitásból közelíti meg az albumot: vagy megmarad a rendkívül bejáratott alapoknál vagy bedob valami teljesen kibaszottul szokatlant (lásd az I Am The Enemy örült blast beatjeit), bebizonyítja, hogy nem csak az elődei szerepét tudja gond nélkül betölteni, de egyszerűen élő, lélegző ritmusgyárként minden tekintetben túlmutat rajtuk.”

A Maximum Volume Music a Machine Messiaht az együttes egyik legjobb albumának tartotta, megjegyezve, hogy „Nagy meglepetésre adna okot, ha a pályafutásuk ezen pontján a Sepultura ennyire élettel telinek és üdének hangzana. Habár, ha úgy nézzük az egyetlen meglepő dolog talán az, hogy ezen még mindig meglepődünk. Sepultura: az elvárások áttörése 1984. óta – és ez ott van a legjobbjaik között.”

A Pure Grain Audio szerint az album „a teljes egészét tekintve egy nagyon kiváló munkadarab, mely stílusok és szinkopációk különböző változatait öleli át.” Az Already Heard dicsérte a hangszeres játékot, megjegyezve, hogy „A hangszeres játék ezen a lemezen felfoghatatlan, Andreas Kisser végig szenvedélyes, Paulo Jr basszusa pokolian kemény és Eloy Casagrande dobos sokoldalúsága lenyűgöző.” A kilencedik és a hatodik dalt külön dicsérte, hozzáfűzve, hogy a Vandals Nest letépi a hallgató fejét; Kisser shreddelése olyan éles, hogy minden más lassított felvétel – király. Mindezek ellenére az a szám, mely kimagaslik, az a teljességgel masszív Sworn Oath; a filmszerű nagyzenekari hangzása és a szögletes gitársávjai egy dübörgő lábdobba vágnak bele, amely egy olyan epikus trasherhez vezetnek, melyhez foghatót valószínűleg sosem fogsz hallani.”

A My Global Mind azt írta, hogy „Nézzünk szembe a tényekkel, a mai világunk a gépekre támaszkodik. A számítógépek és a mobiltelefonok, amiket órákig bámulunk, gépek. Sokan elvesztették a társas interakció képességét, így egy egyszerű találka egy kávézóban, zeneboltban vagy játékteremben a múlt emlékei. Minden egy irányított digitális monopóliummá válik, az emberi érzelmeinket maroknyi irányba rángatva, ami rövid koncentrálóképesség-időtartamhoz vagy frusztrációhoz vezet. Ezzel azt akarom mondani, hogy számomra a Sepultura Machine Messiahja ezt jelenti.”

A Rolling Stone magazin brazil lapváltozata a 2017-es év tizennyolcadik legjobb brazil albumának választotta a lemezt.

Számlista

Az összes dalszöveg szerzője Derrick Green (1, 3, 4, 6–11), Andreas Kisser (2, 4) és Azuma Kjóicsi (12); az összes szám szerzője Kisser, Green és Eloy Casagrande, kivéve az Iceberg Dances (Kisser és Casagrande), illetve az Ultraseven no uta (Fujiki Tóru).

#	Cím	Hossz
1.	Machine Messiah	5:54
2.	I Am the Enemy	2:27
3.	Phantom Self	5:30
4.	Alethea	4:31
5.	Iceberg Dances (Instrumental)	4:41
6.	Sworn Oath	6:09
7.	Resistant Parasites	4:58
8.	Silent Violence	3:46
9.	Vandals Nest	2:47
10.	Cyber God	5:22
11.	Chosen Skin (bónuszdal)	3:17
12.	Ultraseven no uta (bónuszdal, feldolgozás)	1:18
50:40

Eladási listák

Lista (2017)	Legjobb helyezés
Australian Albums (ARIA)	82
Ausztria (Ö3 Austria Top 40)	33
Belgium (Ultratop Flandria)	35
Belgium (Ultratop Vallónia)	67
Franciaország (SNEP Album Top 100)	114
Németország (Media Control Top 100 Album)	27
Új-Zéland (Recorded Music NZ Top 40 Albums)	135
Portugália (AFP Top 30 Albums)	35
Egyesült Királyság (Scottish Albums)	100
Svájc (Schweizer Hitparade Top 100 Albums)	27
UK Rock Charts (UK)	9

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Machine Messiah (album) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.