Ugrás a tartalomhoz

Méhkolibri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Méhkolibri
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidae
Csoport: Cypselomorphae
Rend: Sarlósfecske-alakúak (Apodiformes)
Család: Kolibrifélék (Trochilidae)
Alcsalád: Valódi kolibriformák (Trochilinae)
Nemzetség: Mellisugini
Nem: Mellisuga
Faj: M. helenae
Tudományos név
Mellisuga helenae
(Lembeye, 1850)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Méhkolibri témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Méhkolibri témájú kategóriát.

A méhkolibri vagy vöröstorkú kolibri (Mellisuga helenae) a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Juan Lembeye spanyol ornitológus írta le 1846-ban, az Orthorhynchus nembe Orthorhynchus helenae néven. Régebben a Calypte nembe sorolták Calypte helenae néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Kuba fő szigetének és a Juventud-sziget területén honos. Kóborlóként eljut a Bahama-szigetekre is. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők és síkvidéki nedves cserjések, valamint másodlagos erdők,.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 6 centiméter, testtömege 1,6−2 gramm, ezzel kiérdemli a világ legkisebb madara címet.[5][6] A hím feje és torka vörös, háta, szárnya és farka kék, hasi része fehér. A tojó színe fakóbb.

Kifejlett hím
a tojó
és a fiatal hím

Életmódja

[szerkesztés]

Elsősorban nektárral táplálkozik, de a tojók a fiókákat rovarokkal is táplálják. Naponta akár 1500 különböző virágot is felkereshet.[7] A nevét apró termetéről és a másodpercenként 30-80 szárnycsapás által keltett hangról kapta. Repülés közben meg tud állni egy helyben, sőt hátrafelé is tud repülni.

A megfigyelések szerint, főleg a következő növényfajokat keresi fel:[8] Hamelia patens (Rubiaceae), Chrysobalanus icaco (Chrysobalanaceae), Pavonia paludicola (Malvaceae), Forsteronia corymbosa (Apocynaceae), Lysiloma latisiliquum (Mimosaceae), Turnera ulmifolia (Passifloraceae), Antigonon leptopus (Polygonaceae), Clerodendrum aculeatum (Verbenaceae), Tournefortia hirsutissima (Boraginaceae) és Cissus obovata (Vitaceae).[9]

Szaporodása

[szerkesztés]

A költési időszaka márciustól júniusig tart.[10] Ágakhoz rögzíti törmelékből, mohából és pókhálóból készített fészkét. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 14 napig kotlik.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma 22000-66000 példány közötti, viszont csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2025. október 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2025. október 20.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2025. október 20.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2025. október 20.)
  5. Del Hoyo, J. Elliott, A. and Sargatal, J.(1999) Handbook of the Birds of the World Volume 5: Barn-owls to Hummingbirds Lynx Edicions, Barcelona
  6. CRC Handbook of Avian Body Masses by John B. Dunning Jr. (Editor). CRC Press (1992), ISBN 978-0-8493-4258-5.
  7. Ross Piper|Piper, Ross (2007), Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals, Greenwood Press (publisher)|Greenwood Press.
  8. Martínez García, O., L. Bacallao Mesa, & E. Nieves Lorenzo. 1998. Estudio preliminary de la conducta reproductive de Mellisuga helenae (Aves, Apodiformes) en condiciones naturals. El Pitirre 11: 102–106.
  9. Dalsgaard, Bo, et al. "Floral traits of plants visited by the bee hummingbird (Mellisuga helenae)." Ornitologia Neotropical 23.1 (2012): 143-149.
  10. Martínez García, O., L. Bacallao Mesa, & E. Nieves Lorenzo. 1998. Estudio preliminary de la conducta reproductive de Mellisuga helenae (Aves, Apodiformes) en condiciones naturals. El Pitirre 11: 102–106.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bee hummingbird című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]