MÁV S jellegű szerkocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MÁV S jellegű szerkocsi
MÁV IIIs szerkocsi.png
MÁV IIIs. szerkocsiosztály
MÁV In. szerkocsiosztály
MÁV S jelleg
ČSD 623.0, 526.0 és 926.0 sorozatok
MÁV QII jelleg
Pályaszám
MÁV IIIs. 3601–3640
MÁV In. 820–825
MÁV S322,001–040
MÁV S203,019–024
MÁV S301,001–020
MÁV S301,501–502
MÁV S601,001–060
CO 601–603
ČSD 623.001–12
ČSD 526.001–06
ČSD 926.001–12
MÁV Y402,001
MÁV Q327,143
MÁV S410,606
GYSEV S410,606
MÁV Q328,060
Általános adatok
Gyártó Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest
Gyártásban 19081921
Darabszám 131 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2'2'
Nyomtávolság 1 435 mm
Futókerék-átmérő1 050 mm[1]
Hossz 7 896 mm
Magasság 3 180 mm
Szélesség 3 100 mm
Forgócsaptávolság 3 170 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 1 600 mm
Teljes tengelytávolság 4 770 mm
Üres tömeg 22,77 t
Szolgálati tömeg 56,14 t
Legnagyobb tengelyterhelés 14,325 t
Fékek
Típusa légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Rögzítőfék csavarorsós kézifék
Átmenő fék légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Gőzvontatás
Szerkezetszám 321–10
Vízkészlet 26 m³ (23 m³)
Tüzelőanyag-készlet 8 t szén

A MÁV S jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak a IIIs. osztályú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 32 szerkezetszámon. Az ekkor még IIIs. osztályú szerkocsiként jelölt új típus kifejlesztését az tette szükségessé, hogy az In. osztályú Vanderbilt-rendszerű szerkocsik befogadóképessége saját tömegükhöz viszonyítva nem volt megfelelő. Ezért ugyancsak négytengelyű, kétforgóvázas, de szögletes víztartállyal rendelkező típust szerkesztettek.

A típust az utolsó szállítású In. osztályú mozdonyokhoz is szállították, In. osztályú szerkocsi megjelöléssel. 1911-től a szerkocsit S jellegként jelölték, kiegészítve a hozzá tartozó mozdony sorozatjelével (pl. S322).

Szerkezete[szerkesztés]

A szerkocsi hossztartói egy-egy, egymástól 1,06 m távolságban elhelyezett 300 mm-es U-szelvényű tartók voltak, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötött össze. A forgóvázkeretek hossztartóit, melyek 20 mm-es lemezből készültek, egymástól 1,87 m távolságban helyezték el. A terhelést a forgóvázkeretekre a mozdonyhoz hasonlóan gömbcsészés ágyazású forgócsap és tekercsrugóra támaszkodó oldalsó csúszópofák vitték át. A szerkocsi kerékpárjai megegyeztek az Ie. osztályú szerkocsikéval. A szerkocsi 26 m³ űrtartalmú víztartályában gyengébb kisebb terhelésre engedélyezett vonalakon csak 23 m³ vizet hordozhatott. A víztartály tetejére elöl, két oldalt egy-egy 1,9 m hosszú töltővályút alakítottak ki, míg egy harmadik töltőnyílás hátul, középen kapott helyet. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 14″-os Westinghouse-rendszerű vízszintes fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (a kerekek forgócsap felőli oldalán) fékezték; a teljes féktuskóerő az üres szerkocsi súlyának 121,2, a teljesen rakotténak 50,4%-a volt. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezetű volt. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.

Sorozatgyártás[szerkesztés]

A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:

A típus néhány példányának kapocsszekrényét a második világháborút követően átalakították. Ezeket az Y, illetve QII[2] jellegként jelölt szerkocsikat 402, illetve 327 és 328 sorozatú mozdonyokhoz kapcsolták.

A szabványosítás jegyében a szerkocsik kerékpárjait 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.

A hozzájuk tartozó mozdony selejtezését követően a jobb állapotú szerkocsikat vízszállító kocsivá alakítva tovább használták.

Források[szerkesztés]

  • Pottyondy Tihamér.szerk.: Petheő Tivadar: A Máv. IIIs. osztályu mozdonya, Mozdonyvezetők lapja : a magyar Szentkorona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetsége hivatalos közlönye. Budapest: Mozdonyvezetők Lapja Kiadóhivatal (1909) 
  • A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.] 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1948-tól: 1040 mm
  2. Másodszor kiadott jellegmegjelölés