Louis Faidherbe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Faidherbe
Louis Léon César Faidherbe portrait.jpg
Született 1818. június 3.
Lille
Meghalt 1889. szeptember 29. (71 évesen)
1889. szeptember 28. (71 évesen)
Párizs
Kitüntetései Grand Cross of the Légion d'honneur‎
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Faidherbe témájú médiaállományokat.
Faidherbe szülőháza (Rue Saint-André)

Louis Léon César Faidherbe [ejtsd: federb] (Lille, 1818. június 3.Párizs, 1889. szeptember 28.) francia tábornok.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1838-tól fogva a párizsi műegyetemen, 1840-től pedig a metzi tüzérségi és műszaki iskolában tanult. 1844-45-ig Algériában, 1848-49-ben Guadeloupe szigetén, 1849-től 1852-ig pedig ismét Algériában állomásozott, és több expedícióban vett részt a bennszülöttek ellen. 1852-től 1865-ig rövid félbeszakítással Szenegálban működött mint kormányzó, kitűnő eredménnyel. 1858-ban legyőzte Trarza mór törzseit, 1861-ben elfoglalta Cayor néger király tengerparti országát, szintúgy a Szenegál folyó jobb partját Bathel de Medináig. 1865-ben saját kérelmére visszahívták és a Bone-ban (ma Annaba, Algéria) állomásozó hadosztály parancsnokává nevezték ki. A párizsi körök ezután ezt a derék embert, aki szünidejét római feliratok és régiségek gyűjtésére fordította, figyelembe sem vették.

A köztársaság kikiáltása után azonban (1870 novemberében) Léon Gambetta Franciaországba hívta Faidherbe-t, aki december 3-án átvette az imént Amiens-nél megvert francia északi hadsereg fővezérletét, és a válságos helyzet közepette is erős harci tevékenységet fejtett ki. Miután dezorganizált katonáit némiképpen rendbe szedte, a 22. és 23. hadtesttel dél felé nyomult, elfoglalta a kis Ham erősséget (december 9.) és Hallue mellett visszaverte Edwin von Manteuffel támadását (december 23.). Péronne várának felmentésére indult. 1871. január 2-án és 3-án nagy hévvel támadta a németeket Bapaume mellett, de nagy veszteségek érték, végül január 19-én Saint-Quentin-nél August Karl von Goeben teljesen leverte. A fegyverszünet után a nemzetgyűlésbe választották, ahol Gambetta pártjához csatlakozott.

1871-ben a kormány megbízásából tanulmányútra indult Felső-Egyiptomba (az ottani emlékek és feliratok tanulmányozása végett). A köztársasági párt végleges győzedelme után a hadügyminisztérium vezetésével kínálták meg, de ezt az állást megromlott egészsége miatt nem vállalhatta el. 1879-ben szenátorrá választották. 1880-ban a Becsületrend kancellárjává nevezték ki. Mint tudós különösen Északnyugat-Afrika földrajza és néprajza körül szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Értekezései a párizsi földrajzi társaság évkönyveiben és az általa 1860 óta Szenegálban, Saint-Louis-ban kiadott Annuaire du Sénégal-ban jelentek meg. Hadviselését „Campagne de l’armée du Nord” (Az Északi hadsereg hadjárata) (Párizs, 1871) című művében igazolta.[1] Halálát az egész nemzet gyászolta, állami temetésben részesült Lille-ben. Bapaumban szobrot emeltek neki.

Nevezetesebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chapitre de géographie sur le Nord-Ouest de l’Afrique (St.-Louis, 1864)
  • Collection complete des inscriptions numidiques avec des aperçus ethnographiques sur les Numides (Lille 1870)
  • Campagne de l’armée du Nord (Párizs, 1871)
  • Sur les tombeaux mégalithiques et sur les blonds de la Libye (A párisi Société d’anthropologie folyóiratának 4. kötete, 1870. Instructions sur l’anthropologie de l’Algérie, Topinard-ral. Párizs, 1874)
  • Les dolmens d’Afrique (1873)
  • Epigraphie phénicienne (1873)
  • Essai sur la langue Poul (1874)
  • Le Soudan français (1884)
  • Le Sénégal. La France dans l’Afrique occidentale (Párizs, 1889)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brunel J. M., Le général Faidherbe (Párizs, 1890).