Ling-csi-csing

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ling-csi-csing
Szerző ismeretlen
Ország Csin-kori Kína
Nyelv klasszikus kínai nyelv
Téma jóslás
Műfaj jóskönyv
Kiadás
Kiadás dátuma kb. 3-4. század
Átírási segédlet
Ling-csi-csing
Kínai átírás
Hagyományos kínai 靈棋經
Egyszerűsített kínai 灵棋经歌
Mandarin pinjin Língqíjīng
Wade–Giles Ling2 Ch'i2 Ching1

A Ling-csi-csing (szó szerint: „A spirituális sakk szent könyve”) kínai jóskönyv, amelyet a hagyomány szerint a stratéga, Csang Liang (張良; i. e. 3. sz. – 186.) kapott a félig legendás Huang Si-kungtól (黃石公). Az első, kommentárokkal is ellátott kiadása azonban csak Csin-dinasztia idejéből, a 3-4. századból származik. Címét onnan kapta, hogy a műben bemutatott jósjel-kéréshez eredetileg a kínai sakk (hsziang-csi 象棋) figuráit kellett használni.

A címe[szerkesztés]

A Ling-csi-csing ismeretlen kínai szerző alkotása, aki arra törekedett, hogy a világ működését, s benne az egyén sorsát miként lehetne egy, a régi Változások könyvénél (Ji csing 《易經》) praktikusabb jóskönyvvel értelmezni. A minden idők leghíresebb jövendőmondó kézikönyvének felváltására, jóslatainak egyértelműbbé tételére számos kísérlet született az évszázadok során, ez a mű pedig valamennyi ilyen kísérlet közül a legsikerültebb.

A mű címe szó szerinti fordításban: „A spirituális sakk szent könyve” vagy a „Spiritualitásban kiteljesedett sakkozó szent könyve”. A cím első írásjegye, a ling 靈 a legmagasztosabb, fényességes szellemi hatalmat jelenti. A cím második írásjegye, a sakk jelentésű csi 棋 arra a tizenkét korongra utal, melyeket a hagyományos kínai táblajátékból kölcsönözve a jóslatkéréshez használnak.

A három vonásból álló jósjel, vagyis a trigram meghatározásának módszere, az azokhoz kapcsolódó asszociációk és a jóslatok nyelvezete viszonylag egyszerűbb és egyértelműbb, mint a Változások könyvéé. Ebben a módszerben példának okáért nincsenek átváltozó sorok, amiket külön kell értelmezni. A Ling-csi-csing önmagában is olyan teljes rendszert alkot, amelynek értelmezéséhez az érdeklődőnek nincs szüksége specializált tudásra (ellentétben például a Tarokkal vagy egyéb módszerekkel), sem pedig eksztatikus erők működtetésére (amilyenekkel például sok afrikai jósrendszerben találkozni). Ez a klasszikus jóslási rendszer hosszú évszázadokon keresztül népszerű volt Kína-szerte, sőt Japánba is eljutott és elterjedt.

Keletkezése[szerkesztés]

Jelen szöveg alapjait feltehetően a Vej- és Csin-dinasztia (222–419) elején írhatták, míg a négy magyarázó kommentárt a későbbi századok során toldották az alapszöveghez. A klasszikus kínai katalógusok magát a szöveget zömében eredetinek tartják, bár annak valódi eredetét mindmáig homály borítja. A hagyomány a szerzőséget többek között Tung-fang Suonak (東方朔; kb. i. e. 163 – kb. i. e. 93), a Han-dinasztia idején élt tudós-hivatalnoknak tulajdonítja, akit már életében a mágikus tanok mestereként tiszteltetek, majd halála után személyét beemelték a taoista panteonba. Szerzőként szokás megemlíteni, az ugyancsak a Han-dinasztia idején élt stratégát, Csang Liangot (張良; i. e. 262 – i. e. 189), akivel kapcsolatban a hagyomány azt is tudni véli, hogy a művet eredetileg a Huang Si-kungtól (黃石公), a legendás stratégától örökölte. Egy harmadik verzió szerint a mű szerzője Liu An (劉安; i. e. 179 – i. e. 122), aki elsősorban főműve, a taoista szellemiségű Huaj-nan-ce révén ismert.

A legősibb és leghíresebb jóskönyvnek, a Változások könyvének Han-dinasztia idejére több interpretációs iskolája is kialakult, és számos variánsa forgott közkézen. Ekkoriban létezhetett még egyéb, régebbi jósszöveg is. A Változások könyve azonban a tömegek számára továbbra is homályos, nehezen értelmezhető szöveg maradt, így aztán érthető módon további jóslással kapcsolatos írások is megjelentek. Ezek között érdemes megemlékezni a Ji lin (《易林》), „A változás erdeje” és a Taj-hszüan-csing (《太玄經》), „A legfelsőbb misztérium gyűjteménye” című művekről, melyek a Változások könyvénél könnyebben hozzáférhető, de legalábbis egyszerűbben integrált konzultációs rendszereket alkottak és kínáltak. Jellemzően a Változások könyvéből kiolvasható világnézetből merítettek, sűrűn utalva a trigramok és hexagramok neveire, idézve egy-egy sort is. A Ling-csi-csing is valahol e folyamat részeként jött létre, amely tisztán magáévá teszi ugyan a Változások könyve világnézetét és gyakran idéz képeket és sorokat belőle, de úgy, hogy mindehhez nem szükséges magának a Változások könyvének a mélyebb megértése és ismerete.

Tartalma, szerkezete[szerkesztés]

A százhuszonöt jósjel szimbolizált, lehetséges jóslat mindegyikének leírása a következő struktúrában épül fel:

  • a jósjel neve
  • képe
  • energetikája
  • asszociált trigram és irány
  • jóslat
  • vers(ek)
  • kommentárok

A jósjelek nevei[szerkesztés]

Minden trigram, vagyis jósjel rendelkezik egy két írásjegyből álló névvel, mely csak és kizárólag hozzá kapcsolódik, valamint egy számmal, amely a teljes sorozatban elfoglalt helyét jelöli egytől százhuszonötig. Ezek a nevek néha a Változások könyvében előforduló jósjelek neveit utánozzák, de gyakrabban az adott szituáció dinamikájára utalnak. A megértésük sok esetben interpretáció kérdése. A klasszikus kínai nyelv szerkezete ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az egymás mellett szereplő két írásjegyet például melléknév és főnév viszonyaként értelmezzük, vagy akár két egyenrangú melléknév vagy főnév párosaként Ezek a nevek nagy valószínűséggel már a szöveg legrégebbi változatának is részei voltak.

A jósjelek képe[szerkesztés]

A kép további két írásjegyből álló pár, melynek kapcsán ugyanazok az értelmezési problémák merülnek fel, mint a nevek esetében. A képek általában a komplexitások egy másik aspektusát képviselik, de olyankor ezt a kapcsolatot annyira nem egyszerű felfedezni, hogy akár a régi kommentátoroknak is problémákat okozott. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a mű különböző kiadásaiban a neveket és a képeket nem egy esetben felcserélték. Ez arra utalhat, hogy a hagyományos értelmezés szerint a képek és a nevek mennyi felcserélhetők voltak.

A jósjelek energetikája[szerkesztés]

Ez a rövid szakasz foglalja össze az adott jósjel helyzeti energetikáját, amely a jin és a jang aktivitásával írható le. A jin és a jang ilyetén kapcsolata itt eléggé leegyszerűsített módon szerepel, melyet később, az esetek zömében a kommentárok részletesebben is kifejtenek.

Társított trigram és irány[szerkesztés]

Mindegyik jósjelhez, amely legalább egy olyan korongot tartalmaz, amelyiken egy írásjegy látható társul egy klasszikus trigram, vagyis három vonásból álló ábra. A vonások lehetnek egyenesek vagy megszakítottak, attól függően jang vagy jin sorokról van-e szó. Két ilyen trigram egymásra helyezéséből jönnek létre a Változások könyvében szereplő hexagramok. A trigramok ebben a műben nem rendelkeznek kitüntetett szereppel, hiszen ezek ismerete nélkül is értelmezhetők a jósjelek, ennek ellenére a kötet szerzője, szerzői, a lehetséges nyolc trigram valamelyikét társították a százhuszonnégy jósjel mindegyikéhez. (A 125. jósjel nem rendelkezik társított trigrammal, mivel minden sora „üres”.)

A nyolc trigramhoz társított asszociációk
A trigram neve átírásban A trigram neve kínaiul A trigram jele Jelentése Jellemzők
Csien Ég Kreatív, aktív, erős, szilárd, az ég, fény, az apa, északnyugat. Az ég uralja a dolgokat.
Kun Föld Befogadó, megadó, passzív, gyenge, sötét, az anya, tápláló, délnyugat. A föld őrzi a dolgokat.
Csen Mennydörgés Tavasz, aktív, mozgás, felélesztés, fa, kelet. A mennydörgés megmozgatja a dolgokat.
Kan Víz Felhők, szakadék, hold, tél, a mélység, észak. Az eső nedvesíti a dolgokat.
Ken Hegy Robajlás, makacs, konok, mozdíthatatlan, északkelet. A hegy megállítja a dolgokat.
Hszün Szél Fa, gyengéd, enyhe, lágy, átható, délkelet. A szél szétszórja a dolgokat.
Li Tűz Villámlás, nap, nyár, szépség, függő, ragaszkodó, fegyverek, dél. A nap melegíti a dolgokat.
Tuj Mocsár, eső, ősz, vidám, élvezet, nyugat. A tó élvezetet nyújt a dolgoknak.

A kommentárok[szerkesztés]

A műhöz a történelem során négy kommentár íródott:

  • Jen Ju-ming (顏幼明) feltehetően valamikor a Csin-dinasztia (i. sz. 265–420) idején élhetett
  • Ho Cseng-tien (何承天) a rövid életű Szung-dinasztia (420–477) tudós hivatalnoka volt, akit első sorban a szertartásokról írott munkái, illetve stratégiai képességei miatt tartanak számon.
  • Csen Si-kaj (陳師凱) visszavonultan élő írástudó volt a mongol Jüan-dinasztia idején
  • Liu Csi (劉基), aki a Jüan-dinasztia és a Ming-dinasztia fordulóján tevékenykedett, s valószínűleg ő szerkesztette végleges formájába a Ling-csi-csinget.

A jóslatkérés módja[szerkesztés]

A tizenkét sakk-korong – melyek mindegyikének csak az egyik oldalán található írás –, vagy üres, vagy írásjegyes oldalt kapunk. Egy trigram, vagyis egy jósjel akkor tökéletesen meghatározott, ha a karaktereket a megfelelő sorokba rendezzük attól függően, hogy az sang (上) („felső”, „fölül”), csung (中) („középső”) vagy hszia 下 („alsó”, „alul”). A jóslatot, valamint a vers vagy versek szövege tulajdonképpen az adott jósjel bővebben kifejtett, metaforákkal, hasonlatokkal, példázatokkal s egyéb utalásokkal teli elsődleges interpretációja. A Ling-csi-csing rendszere azt feltételezi, hogy a jósláshoz használt korongok olyan hatalommal bírnak, illetve a korongok eldobásának aktusa az, amely kapcsolatot teremt az univerzummal, s így a jóslatkérő egy trigram formájában kaphat konkrét választ a kérdésére. A folyamat teljesen mentes különféle, kötelezően előírt lelki állapotokról, vagy formai rituáléktól, valójában csak a mechanikus tevékenységre, a korongok egyszeri eldobására van leegyszerűsítve, nem úgy, mint a Változások könyve.

A jóslatkérés modern változata szerint Kínában is gyakorta pénzérmékkel helyettesítik a fakorongokat.

Fordítása[szerkesztés]

Magyarul Tokaji Zsolt fordításában olvasható.

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]