Leelo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Leelo
Szellemi kulturális örökség
Asszonykórus a radajai szetu kulturális fesztiválon 2016-ben
Asszonykórus a radajai szetu kulturális fesztiválon 2016-ben
Adatok
Ország  Észtország
UNESCO azonosító
Felvétel éve 2009

A leelo az Észtország délkeleti és Oroszország északnyugati részén, a Peipus-tó mentén a Setumaa történelmi régióban, Észtország Põlvamaa und Võrumaa megyéiben és a Pszkovi területen élő élő szetu népcsoport ősi többszólamú éneklési hagyománya. A leelo a szetuk identitásának az alapját képezi. A hagyományos viseletben előadott, ősi dallamokból álló leeloban az előénekes énekel egy sort, amelynek utolsó néhány szótagjába a kórus is bekapcsolódik, az egész sort együtt megismételve. A leelo 2009-ben került fel a UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. A dalok és azok előadásmódja generációkról generációkra öröklődött. 1977 óta hagyományos szetu énekfesztiválokat rendeznek a Szetu Királyság Napján. 2016-ban a budapesti Néprajzi Múzeumban[1] is fellépett egy szetu hagyományőrző népdalcsoport. A kórusok általában kizárólag nőkből állnak. A szetu közösségek önazonosságának nagyon fontos elemei a kórusok. Napjainkig a legismertebb szetu énkes Hilana Taarka (1865–1933).

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szetu nap a Néprajzi Múzeumban. (Hozzáférés: 2017. április 1.)