Busójárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Busójárás
Szellemi kulturális örökség
A mohácsiak hagyományos farsangi népszokása
A mohácsiak hagyományos farsangi népszokása
Adatok
Ország Magyarország
UNESCO azonosító
Felvétel éve 2009
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Busójárás témájú médiaállományokat.
A mohácsiak hagyományos farsangi népszokása
Kereplővel felszerelkezett busó a busójáráson

A busójárás (horvátul pohod bušara[1]) egy népszokás, a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi alakoskodása,[2] amelyet poklade néven is neveznek.[3] A mohácsi busójárás 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. 2012 óta a mohácsi busójárás hungarikumnak számít.[4]

Eredete[szerkesztés]

Szláv és török népek körében rendkívül sok helyen és néven ismertek hasonló erdei szellemek. Ilyen kukeri, csort, arsura, sürele, pitszen és még sok egyéb. A magyar busómaszkok a bolgár-török kukerihoz hasonlítanak leginkább.[5]

A Mohács környékére betelepült, balkáni eredetű sokácok hozták magukkal a népszokást, amely azután itt, a magyar kultúrkörben formálódott tovább, a két kultúrkör egységesedésének folyamatában [6] nyerte el végül mai formáját és rekvizitumait. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről léteznek az első feljegyzések: legelőször egy 1783-as feljegyzés említi.[7] Mohácsot 1687-ben szabadították fel a török fennhatóság alól, s a sokácok nagy arányú betelepítése a néptelen területekre csak ezt követően történt meg, valószínűleg 1687 és 1690 között. A második hullám az 1690-es évek végén mehetett végbe.[8]

Habár nincs történelmi alapja, kapcsolódik a busójáráshoz egy népi monda is, amely szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást, ijesztő, vérrel festett[9] faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt – elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.[10]

Leírása[szerkesztés]

Farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel. A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A „műsor” fő elemei: a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása. A partraszállás során a túlparti – ahogyan a helybéliek mondják – „Szigetből” (s Kismohácsról, amely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Ezután a jelmezesek a Kóló térről a főtérre vonulnak. Sötétedéskor, a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet és a főtéren körtáncokat járnak.

A busók díszes kocsija

Mohácson kívül[szerkesztés]

Az UNESCO szellemi örökség listáján[szerkesztés]

Az UNESCO 2009 szeptemberében, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezett kormányközi bizottsági ülésén felvették a szellemi örökség reprezentatív listájára a Mohácsi busójárás jelölést.[11]

A busók[szerkesztés]

Két busó maszk
  • A busó fűzfából  faragott maszkot viselő alak. A neves népművésze által faragott maszkok egyedi kivitelűek. A busó jellegzetes ruházata a bocskor, a csizma, a fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal összekötve, amelyre egy, vagy több kolomp van felaggatva, valamint a vállon viselt tarisznya.
  • Jellegzetes kellékei a kereplő, a buzogány, a hosszú fakürt. Gyakori a díszesen kifestett mosósulyok (praćak), a vízhordófa (obramenica), a „famatyi” és teknőben busó baba hordozása is.
  • A „szép busók” sokác népviseletbe öltözött, arcukat fátyollal eltakaró alakok.
  • Farsangkor a busók cselekedeteinek megítélése jellemző rituális kontextusban történik. Nem vonatkoznak rájuk a hétköznapi erkölcsi szabályok. A térre, időre és cselekvésre sajátos, „felfüggesztett” állapot jellemző. A busó szerepnek nagy vonzereje van, hiszen az inkognitó és a maszk alatti „másik világ” egy sajátos tudatállapot, a transzformáció megélése is.

A jankelék[szerkesztés]

  • A jankele a mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busón kívül. A szerepe elsősorban az, hogy távol tartsák az utcán sétálókat a busóktól, főleg a gyerekeket.[12] Jelmeze tulajdonképpen rongyokból áll, de a jankelénél még van egy zsák is, amely hagyományosan hamuval, liszttel, manapság inkább ronggyal vagy fűrészporral van megtöltve (de előfordul, hogy korommal, vagy valami keményebb tárggyal, pl. téglával, kővel, stb) és azzal páholja a nézőket[13]: főként a lányokat, de régebben a haragosait is.
  • A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza, amikor egy bécsi zsidó ruhakereskedő, Jankele Grün zsákokból árult használt ruhákat Mohácson. A gyerekek rigmussal csúfolták az árust "Jankelegri, kell-e nokedli?"[14], aki erre haragosan hozzájuk vágta a zsákját. Később ebből vált farsangi szokássá, hogy a busójárás vasárnapján néhányan rongyokba öltöznek és dobálják a zsákjukat.[15]

Busócsoportok[szerkesztés]

Busó maszkok
Kukeri Bulgária, a magyar busójárás eredete a bolgár „kukeri”-hez vezethető vissza[16]

A busók többségükben busócsoportokba tömörülnek. Vannak ugyanakkor olyan busók is, akik egyedül, vagy kisebb alkalmi csoportosulásként csatlakoznak a felvonuláshoz. 2014-ben minden eddiginél több, 1100 busót jelentettek be.

Irodalom[szerkesztés]

  • Hoppál Mihály: Népek, maszkok, Európa: a busójárás európai háttere, Európai Folklór Intézet, 2011, ISBN 9786155197000

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]