Laszkáry Gyula
| Laszkáry Gyula | |
.jpg) | |
| Laszkáry Gyula 1895-ben | |
| Született | 1839. október 11. Ipolynyék |
| Elhunyt | 1912. december 20. (73 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Tihanyi Borbála |
| Gyermekei | négy gyermek |
| Szülei | Laszkáry Lajos, Sembery Petronella |
| Foglalkozása | földbirtokos, politikus, evangélikus egyházkerületi felügyelő |
| Tisztsége | a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelője (1895-1912) |
| Sírhelye | Romhány |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Draskóczi és laszkári Laszkáry Gyula (Ipolynyék, 1839. október 11. – Budapest, 1912. december 20.) magyar földbirtokos, politikus, a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag.
Élete[szerkesztés]
1839-ben született régi nemesi családban. Szülei draskóczi és laszkáry Laszkáry Lajos (1806–1891)[1] Hont vármegye főszolgabírója, majd főpénztárnoka és felső-szúdi Sembery Petronella voltak.[2] Középiskolai tanulmányait Selmecbányán, később magántanulóként végezte, majd szintén magánúton jogot végzett Budapesten, tanárai Hunfalvy Pál és Csengery Antal voltak. Részt vett az 1858-59-es tüntetésekben, Forinyák Gézát, aki barátja volt, mellette lőtték agyon. Jelentős szerepet játszott a Hont vármegyei, a protestáns egyházak szabályozására kiadott császári pátens elleni mozgalomban. A katonai szolgálatot 1500 pengős váltságdíjjal tudta elkerülni. 1861-ben a Nógrád vármegyei Romhányba költözött és átvette anyai birtokának kezelését. Hamar bekapcsolódott a vármegye politikai életébe, a vármegyei törvényhatósági és a közigazgatási bizottság tagja, valamint a helyi szabadelvű párt egyik vezetője lett. A vármegye tiszteletbeli jegyzőjének is megválasztották. 1889-ben az evangélikus esperesség felügyelője lett, majd 1895-ben a dunáninneni evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. Hivatalból tagja lett a magyar Főrendiháznak, ahol részt vett a közjogi, az igazoló, a törvénykezési és a pénzügyi bizottság munkájában, valamint tagja lett a királyi és országos közigazgatási fegyelmi bíróságnak is. A Baldácsy Antal által létrehozott protestáns alapítvány igazgató elnöke volt.[3] 1912-ben halt meg, a romhányi családi sírboltban temették el.
1871-ben vette feleségül Tihanyi Borbálát (1848–1938), Tihanyi Ferenc valóságos belső titkos tanácsos lányát. Négy gyermekük született.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ draskóczi és laszkári Laszkáry Lajos (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ felső-szúdi Sembery Petronella (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ Pesti Napló, 1912. december (63. évfolyam, 284–308. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. április 26.)
- ↑ ebeczki Tihanyi Borbála (magyar nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2021. április 26.)