Lappföldi cinege
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Poecile cinctus (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Parus cinctus | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lappföldi cinege témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lappföldi cinege témájú médiaállományokat és Lappföldi cinege témájú kategóriát. |
A lappföldi cinege (Poecile cinctus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj.
Rendszerezése
Korábban a Parus nemhez sorolták Parus cinctus néven.
Alfajai
- Poecile cinctus cinctus (Boddaert, 1783) – Oroszország (kivéve északnyugat), Mongólia északi része
- Poecile cinctus lapponicus (Lundahl, 1848) – Lappföld, Északnyugat-Oroszország
- Poecile cinctus sayanus (Sushkin, 1904) – Dél-Szibéria, a Bajkál-tó környéke, Mongólia nyugati része
- Poecile cinctus lathami (Stephens, 1817) – Alaszka, Kanada
Előfordulása
Az északi félteke szubarktikus területeinek állandó madara. Európában a Skandináv-félszigeten, Ázsiában Szibériában és Mongóliában, Észak-Amerikában pedig Alaszkában és Kanada északnyugati részén fordul elő. Kizárólag fenyőerdőkben találkozhatunk vele.
Megjelenése
Közepes termetű cinegeféle, testhossza 13,5–14 centiméter, tömege 11–14,3 gramm. Háta és feje sötétbarna, arcfoltjai fehérek, a szárnytollak feketék, szélük világosabb. A hasa piszkos fehér vagy halvány barna.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- del Hoyo, J., Elliot, A., & Christie D. (eds). (2007). Handbook of the Birds of the World. Volume 12: Picathartes to Tits and Chickadees. Lynx Edicions. ISBN 9788496553422
- Gill, F. B., Slikas, B., & Sheldon, F. H. (2005). Phylogeny of titmice (Paridae): II. Species relationships based on sequences of the mitochondrial cytochrome-b gene. Auk 122: 121-143. DOI: 10.1642/0004-8038(2005)122[0121:POTPIS]2.0.CO;2 HTML abstract
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
