Laoszi Népi Forradalmi Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Laoszi Népi Forradalmi Párt
ພັກປະຊາຊົນປະຕິວັດລາວ

Flag of the Lao People's Revolutionary Party.svg
Adatok
Elnök

Alapítva 1955 március 22.
Tagok száma 191,700 (2011)

Ideológia kommunizmus
Politikai elhelyezkedés baloldal

Laosz politikai élete

A Laoszi Népi Forradalmi Párt (Phak Pasason Pativat Lao) egy kommunista irányzatú pártszervezet Laoszban. 1975 óta az egyetlen legális párt az egész országban és a politikai hatalom birtokosa. 2006 óta a párt vezetője, főtitkára Csummali Szajaszon.

Története[szerkesztés]

A párt eredete egészen 1930-ig nyúlik vissza, amikor Ho Si Minh megalapította az Indokínai Kommunista Pártot. Bár az IKP alapvetően vietnámi szervezet volt, de eszméi hamar elterjedtek egész Francia Indokínában, ezért 1936-ban a pártnak alakult egy kis „laoszi szekciója”. Az 1940-es években kampány indult laoszi tagok toborzására. Így került be a pártba 194647-ben a Hanoi Egyetem jogot tanuló Kaysone Phomvihane és Nouhak Phoumsavan, akik később köztársasági elnökök lettek mind a ketten.

1951-ben az IKP második kongresszusa elhatározta, hogy a pártot feloszlatják, és három önálló pártot hoznak létre Indokína három állama részére (Kambodzsa, Laosz, Vietnám). Az újonnan létrejött pártok azonban ugyanúgy Vietnám hatása alatt álltak. Souphanouvong herceg megalapította a Pathet Lao (Laosz földje) mozgalmat, melynek ő lett az egyik kulcsembere. A szervezet csatlakozott a Viet Minh harcához a francia gyarmatosítók ellen.

1955. március 22-én megalapították a Laoszi Néppártot (Phak Pasason Lao). Az első pártkongresszuson mindössze 25 küldött volt jelen, akik a körülbelül 300-400 párttagot képviselték. A kongresszust vietnámi támogatással rendezték és felügyelték. A párt, és későbbi utódpártja a Laoszi Népi Forradalmi Párt működését egészen 1975-ig titokban tartotta. Tevékenységét más szervezetek, például a Pathet Lao, vagy az 1956-ban alakult Laoszi Hazafias Front - amely részt vett számos koalíciós kormányba - által fejtették ki. 1972-ben a Laoszi Néppárt második kongresszusán annak nevét Laoszi Népi Forradalmi Pártra változtatták.

1973-ban békemegállapodás jött létre a Pathet Lao és a kormány között, mely szerint a vietnámi katonáknak ki kellett vonulniuk az országból, de ezt nem tartották be. A Pathet Lao és az észak-vietnámi hadsereg támadást indított a kormányzat ellen, amely az Amerikai Egyesült Államok támogatása nélkül már nem tudott szembeszállni a kommunistákkal. 1975 tavaszára az egész ország a Pathet Lao uralma alá került, a királyságot pedig májusban döntötték meg. Ekkor került hatalomra a párt, s azonnal barátsági szerződést kötött Vietnámmal, engedélyezte a vietnámi katonák laoszi jelenlétét, vietnámi tanácsadókat engedett az országba. Megszakította a kereskedelmi kapcsolatait a szomszédos országokkal (Vietnámot kivéve).

1982-ig nem ült össze a párt harmadik kongresszusa. Ezután azonban már rendszeresen, négy-öt évente rendeztek pártkongresszusokat.

A párt szerkezete[szerkesztés]

Az alapításakor még csak néhány száz fős pártnak 1965-ben 11000, 1972-ben 21 000, a hatalomátvételkor pedig 25 000 tagja volt. 1991-ben az ötödik pártkongresszus idején a taglétszám elérte a 60 000-et, ami valamivel több a népesség 1%-nál.

Az egyik legfontosabb intézménye a Központi Bizottság (KB). Ennek 1975-ben 21 tagja és 6 helyettese, míg 1986-ban 51 tagja és 9 helyettese, 1991-ben 59 tagja volt.

A Politikai Bizottság a párt legfontosabb része. Tagjait a KB jelöli ki. 1972-ben 7, 1993-ban 11 tagja volt.

Kaysone Phomvihane volt a pártfőtitkár 1955-től 1992-ig. Őt Nouhak Phoumsavan követte, majd Khamtai Siphandon 1998-ban. 2006 óta a vezető posztot Csummali Szajaszon tölti be. Más fontos vezetők Sisavath Keobounphanh és Boungnang Vorachith, akik már mindketten szolgáltak miniszterelnökként.

Ideológia[szerkesztés]

Az LNFP marxista–leninista párt, a Vietnámi Kommunista Párt mintájára jött létre, de a Szovjet Kommunista Párt is erős befolyással volt rá. Az 1980-as évek végén elindított peresztrojka folyamatát a párt is követte az 1990-es években, de a glasznosztyot nem, félve monopóliumának elvesztésétől. A Szovjetunió összeomlása óta lazult Vietnámmal való kapcsolata, és egyre inkább Kínához próbál közeledni, mint a jövőbeni fejlődés esetleges modelljéhez. A párt gazdasági- és mérsékelt sajtószabadságot enged, de a párt szerepének megkérdőjelezését nem.