LNER A1 Tornado
| LNER A1 Tornado | |
 | |
| LNER A1 | |
| Pályaszám | |
| 60163 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | A1 Steam Locomotive Trust |
| Szolgálatba állás | 2008 |
| Darabszám | 1 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Pacific |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 2030 mm |
| Futókerék-átmérő | |
| Elöl | 970 mm |
| Hátul | 1120 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 121 km/h |
| Szolgálati tömeg | 106,9 t |
| Gőzvontatás | |
| Hengerek | |
| Átmérője | 480 mm |
| Dugattyú lökethossza | 660 mm |
| Gőznyomás | 1700 kPa |
| Rostélyfelület | 4,65 m² |
| Túlhevítő felület | 64,82 m² |
| Forrfelület | 228,67 m² |
| Teljesítmény | + 2000 kW |
 A Wikimédia Commons tartalmaz LNER A1 Tornado témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Tornado az Arthur H. Peppercorn által tervezett A1-es osztályba tartozó gőzmozdony, amely 2008-ban gördült ki a szerelőcsarnokból. Nagy-Britanniában ez az első fővonali gőzmozdony, amely 1960 óta készült.
Készítése[szerkesztés]
Az A1-es gőzmozdony az 1923 és 1948 között működő London and North Eastern Railway (LNER) egyik legsikeresebb gépe volt. Közülük azonban egy sem maradt meg, valamennyit újrahasznosították ócskavasként, az utolsót, a Saint Mungót 1966 szeptemberében darabolták fel.[1]
A mozdony megépítését egy nonprofit szervezet, az A1 Steam Locomotive Trust kezdeményezte és támogatta. Az építéshez szükséges pénzt adományokból gyűjtötte össze. Magánszemélyek és nagyvállalatok egyaránt támogatták a projektet. A vasútbarátokat a többi között azzal a reklámmal hódították meg, hogy mondjanak le heti egy korsó sörről, és annak árát utalják át az új A1-es építésére.[2] A mozdony építése nagyjából három és fél millió fontba került.[3]
A Darlingtonban készült A1-es nem tökéletes másolata az eredetinek, hiszen a vasútbiztonsági előírások jelentősen megváltoztak az 1960-as években érvényben lévő szabályokhoz képest. Más esetben a korszerű gyártástechnológia miatt módosítottak: az új gép kazánját például hegesztették, míg az eredeti A1-eseké szegecselt volt, a tűzszekrényt pedig acélból készítették réz helyett. A szerkocsi is hegesztett lett, nem pedig szegecselt. A gőzmozdony alacsonyabb is a régieknél, mert csak így közlekedhet több fővonalon.[2]
A Tornado 2008. augusztus 1-jén gördült műhelyéből a nyilvánosság elé. A szakhatóságok óránkénti 90 mérföldes sebességre engedélyezték.[2] Az LNER egykori fő színének megfelelően almazöldre festett új A1-es gőzmozdony a 60163-as pályaszámot kapta. A mozdonyt a brit légierő által használt, az 1991-es öbölháborúban sikeresen bevetett Panavia Tornado vadászbombázóról nevezték el.
Fővonali engedélye birtokában a Tornado rendszeresen vontat szerelvényeket Nagy-Britanniában. 2010. június 23-án az ő segítségével helyezték át a sebességrekorder LNER A4 Mallardot a brit vasúttörténeti múzeum yorki kiállításáról a shildoni intézménybe.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A1 Steam Locomotive Trust, History. [2009. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
- ↑ a b c A britek építettek egy új 2C1-es gőzmozdonyt. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
- ↑ A1 Steam Locomotive Trust, How you can help?. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
- ↑ The Northern Echo, Mallard storms back... on the wind of Tornado. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
