National Railway Museum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
National Railway Museum
A múzeum adatai
Elhelyezkedés York
Nagy-Britannia
Cím Leeman Road
Alapítva 1975
Megnyílt 1975
Igazgató Steve Davies
Elhelyezkedése
National Railway Museum (Egyesült Királyság)
National Railway Museum
National Railway Museum
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 57′ 35″, ny. h. 1° 05′ 52″Koordináták: é. sz. 53° 57′ 35″, ny. h. 1° 05′ 52″
A National Railway Museum weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz National Railway Museum témájú médiaállományokat.

A nagy-britanniai National Railway Museum (NRM) a világ legnagyobb vasúttörténeti múzeuma. A yorki gyűjteményben több mint száz mozdony és csaknem kétszáz egyéb vasúti jármű található.

Alapítás, terjeszkedés[szerkesztés]

A National Railway Museum létrehozása előtt a londoni tudományos múzeum kezdte meg a vasúti járművek gyűjtését a világ első igazi gőzmozdonya, a Rocket 1862-es megszerzésével.

A 19. század végén több vasúttársaság is igyekezett megőrizni járműveit és tárgyi emlékeit. Ebben a London and North Eastern Railway (LNER)[1] járt az élen, amely 1927-ben nyitotta meg múzeumát az angliai York kisvárosban. A különálló gyűjteményeket 1948-ban, a vasúttársaságok államosításakor egyesítették.[2]

A National Railway Museum 1975-ben nyílt meg Yorkban, a Leeman Roadon. Ebben az évben ünnepelték a Stockton és Darlington közötti vasútvonal megnyitásának 150. évfordulóját.

A Mallard, a gőzmozdonyok sebességrekordere a múzeum udvarán

A múzeum célja, hogy a különböző járművek, a vasúttal kapcsolatos tárgyak, művészeti alkotások mellett bemutassa azt a hatást is, amelyet a közlekedés fejlődése a társadalomra tett.[3]

A múzeumnak helyet adó hatalmas, egykor gőzmozdonyok számára épített csarnok a yorki vasútállomás közvetlen közelében van, és a kisváros centrumában álló katedrálistól is mindössze 700 méterre található.

Az intézmény az elmúlt húsz évben folyamatosan terjeszkedett. 2004-ben nyílt meg a Locomotion nevű kiállítóhely a Durham megyei Shildonban, a vasútállomás mellett. Ezt az intézményt az NRM a megyei önkormányzattal együtt közösen működteti. Itt látható a többi között a Timothy Hackworth által készített Sans Pareil mozdony replikája.

A National Railway Museum számos elismerést kapott, 2001-ben az év európai múzeumává választották. Az intézményben tudományos kutatás is folyik, itt működik az Institute of Railway Studies, amelyet az NRM és a városi egyetem közösen üzemeltet.[3] Ebben az intézetben tartotta első nyilvános ülését 1990. április 28-án az A1 Steam Locomotive Trust nonprofit érdekszövetség, amely azért alakult meg, hogy megépítse, majd üzemeltesse a Tornado gőzmozdonyt.[4]

A múzeum restaurátor-műhelyében számos mozdonyt és vasúti kocsit újítottak fel, közülük a leghíresebb a teljesen újjáépített LNER A1-es osztályú gőzmozdony, a Flying Scotsman. A műhelyben folyó munkát a múzeum látogatói a szerelőcsarnok galériájáról figyelhetik.[5]

Gyűjtemény[szerkesztés]

Duchess of Hamilton

A brit nemzeti vasúti gyűjteménybe nagyjából 280 különböző mozdony, személy- és teherkocsi tartozik, ezek közül száz állandóan Yorkban van, míg a fennmaradó készletet Shildon és más közlekedési múzeumok között osztják el. A múzeum talán leghíresebb darabja, a gőzmozdonyok sebességi rekordját 1938 óta tartó Mallard is így került át 2010. júniusában egy évre a shildoni múzeumba.[6]

A yorki Nagy Csarnokban a mozdonyok fejlődése követhető nyomon. A látogatót George Stephenson hírneves mozdonya, a Rocket replikája fogadja; az eredetit a londoni tudományos múzeumban állították ki. A legkorábbi eredeti darab egészen a vasút hőskorából, az 1815 körüli évekből származik. A múzeumban egyetlen kivétellel olyan vasúti járművek láthatók csak, amelyeket Nagy-Britanniában használtak, vagy ott készültek.

A múzeumban megtekinthetők a Csatorna-alagút fúrásánál használt eszközök, és a Nagy Csarnokban áll egy hosszában félbevágott gőzmozdony is, amelyen tanulmányozni lehet, hogy miként működött a hatalmas szerkezet.[7]

Királyi vonatok[szerkesztés]

Külön csarnokban, a Palaces on Wheels (Gördülő paloták) elnevezésű kiállításon láthatók a brit uralkodóház által használt szerelvények. 1842 és 1977 között 28 királyi vonatot építettek, ezek közül látható jó néhány a National Railway Museumban. Köztük van Adelaide királyné kocsija is, aki valószínűleg elsőként utazott vonaton a brit uralkodói házból.

Látható a többi között Viktória brit királynő vonata is, aki először 1842. június 13-án Windsorból utazott Londonba gőzmozdony vontatta szerelvényen, illetve VI. György szalonkocsija. Ez utóbbit a második világháború alatt használta az uralkodó. Megtekinthető a II. Erzsébetet az 1970-es években szállító, a kor minden kényelmével felszerelt szerelvény is.[8]

Mozdonyok[szerkesztés]

  • Mallard - Az LNER osztályú A4-es gőzmozdony ipartörténeti jelentőségű gép, ugyanis 1938. július 3-án beállította a gőzmozdonyok azóta is érvényben lévő hivatalos sebességi rekordját. A 21 méter hosszú, a szerkocsival együtt 165 tonna súlyú Mallard hat személykocsival és egy mérőkocsival, a Grantham városától délre található, enyhén lejtő vonalon állította be a ma is érvényes óránkénti 202,6 kilométeres (125 mérföld/óra) sebességet. A mozdony 1963-ig volt szolgálatban, és nagyjából 2,4 millió kilométert futott.[1]
  • Flying Scotsman - A magyarul Repülő Skót nevű LNER A1 osztályú gőzmozdonyt közadakozásból vásárolta meg a múzeum. A gépet öt év alatt újították fel az intézmény műhelyében. 1934-ben a Flying Scotsman a gőzmozdonyok történetében először lépte át hivatalosan az óránkénti 160,9 kilométeres (100 mérföld/óra) sebességet. Ez a gép tartja a gőzmozdony által egyhuzamban megtett leghosszabb út (697 kilométer) rekordját is.[5]
  • Vulcan KF7 - A KF osztályú gőzmozdonyt Kínából szerezte be az intézmény. A gépet eredetileg Nagy-Britanniában gyártották a Sanghaj és Nanking közötti vasútvonal számára. Ez a legnagyobb és legnehezebb gőzös, amely a szigetországban készült.[3]
  • Sinkanszen 0-s sorozat - A kiállítás egyetlen darabja, amely nem Nagy-Britanniában készült, és soha nem is használták ott, a Japánból származó szuperexpressz, amely 2001-ben került Európába. Ez az egyetlen sinkanszen, amelyet Japánon kívül állítottak ki.

Raktár[szerkesztés]

Látogatható a múzeum raktára is, ahol sok ezer tárgyat lehet megnézni. Láthatók többek között régi egyenruhák, jelzőberendezések, hajó- és vasútmodellek, poszterek, tervrajzok, fotók, vasúttársasági részvények, mozdonyok névtáblái, állomások bútorai, jegyek, pecsétek és órák.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b The London and North Eastern Railway (LNER) Encyclopedia. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  2. Railway Act. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  3. ^ a b c Az NRM hivatalos oldala. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  4. A1 Steam Locomotive Trust. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
  5. ^ a b A Flying Scotsman hivatalos oldala. (Hozzáférés: 2011. október 15.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> elem, „Flying_Scotsman” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  6. Mallard back on the ECML. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
  7. Lonely planet - Great Britain ISBN 978-1-74104-491-1
  8. Royal train collection at the National Railway Museum. (Hozzáférés: 2011. október 15.)

Források[szerkesztés]

Multimédia[szerkesztés]