Lützeni csata (1632)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lützeni csata
Gusztáv Adolf svéd király halála a lützeni csatában
Gusztáv Adolf svéd király halála a lützeni csatában

Konfliktus Harmincéves háború
Időpont 1632. november 16.
Helyszín Lützen, Lipcsétől délnyugatra, Szászország, a mai Németország
Eredmény Svéd győzelem
Szemben álló felek
Flag of Sweden.svg Svédország
Protestáns német fejedelemségek
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Német-római Birodalom
Marienfahne.gif Katolikus Liga
Parancsnokok
Flag of Sweden.svg Gusztáv Adolf király †
Flag of Saxony.svg Weimari Bernát herceg
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Albrecht von Wallenstein gróf
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Gottfried zu Pappenheim gróf †
Szemben álló erők
19 000 fő
60 ágyú
17 000 fő
24 ágyú
(délutánra egy 5000 fős erősítés érkezett)
Veszteségek
3400 halott
1600 sebesült
6000 halott és sebesült
összes ágyú elzsákmányolva
é. sz. 51° 15′ 09″, k. h. 12° 08′ 15″Koordináták: é. sz. 51° 15′ 09″, k. h. 12° 08′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lützeni csata témájú médiaállományokat.

A lützeni csata a harmincéves háború egyik döntő csatája volt, melyben a jobban felszerelt és lelkesebb svéd csapatok uralkodójuk elvesztésének ellenére legyőzték a Wallenstein vezette császári hadsereget. A csata a nap folyamán ide-oda hullámzott, hol egyik, hol másik fél volt előnyben, végül a császáriak a tüzérségük föláldozásával visszavonultak. A svéd győzelem ellenére, Gusztáv Adolf király halálával a csata után mégis a császáriak kerültek előnybe a háború további részében.

Előzmények[szerkesztés]

A breitenfeldi csata után[szerkesztés]

Gusztáv Adolf felbátorodott sikereitől és az eddigi csatát kerülő magatartás helyett aktivizálta seregét. A svédek 1631 folyamán felprédálták Németország katolikus részeit és hatalmas területeket vont ellenőrzés alá. Eközben a szász hadsereg Csehország nyugati felét rohanta meg és rövid időre Prágát is elfoglalták, ahol a telet töltötték. A katonai helyzet azonban még nem volt teljesen egyértelmű. A breitenfeldi vesztes, Johann t’Serclaes Tilly kezében ugyanis jelentős császári erő állt fegyverben, mellette Pappenheim serege ellenőrizte a délnémet területeket, sőt Csehországban Wallenstein is sereget kezdett toborozni.

Az 1632-es év hadmozdulatai[szerkesztés]

A tél elmúltával a svédek az eddig érintetlen Bajorországot szemelték ki támadásuk célpontjául. Gusztáv Adolf egy sor csatában legyőzte a Lech folyó jobb partját védő Tilly csapatait, aki nem sokkal később belehalt az egyik csetepatéban szerzett sebébe. Wallenstein az év elején kiverte a szászokat Csehországból, majd átvéve az egész császári hadsereg parancsnokságát Bajorország felmentésére indult. Itt a svédek kerülték az összeütközést a náluk erősebb császáriakkal, helyette egyfajta „állásháború” alakult ki, mely a svédek helyzetét jelentősen nehezítette, ugyanis a császáriak mindent felégettek körülöttük, elvágva a protestáns erők utánpótlását. A svéd király, hogy egyesüljön a hazájukba hazatért szászokkal, villámgyorsan Szászország felé indult, Wallenstein késve követte. A svédek találkája a szászokkal nem sikerült, mert nem találta meg egymást a két sereg, így a létszámhátrányban lévő Gusztáv Adolf csapatai sáncokat és erődítéseket építtetett, amelyet a helyszínre érkező Wallenstein nem mert megtámadni. Mivel arra épített, hogy a svédek nem merik megtámadni csapatait, szétválasztotta erőit és szétküldte őket, hogy pusztítsanak el mindent, elvágva a svédeket az utánpótlásuktól. Gusztáv Adolf, amint értesült a dologról, rárontott az erői nagy részét elküldő Wallensteinre.

A csata[szerkesztés]

A seregek felállása[szerkesztés]

Battle lutzen.gif

A császáriak centruma hagyományos módon, négy dandárra osztva négyszög alakzatokban állt fel, minden négyszög három tercióra oszlott, spanyol mintára. Míg Wallenstein jobbszárnyát fedezték a megszállt Lützen város erős falai, a balszárny meglehetősen gyenge volt. A Lützen–Lipcse útra Wallenstein muskétásokat helyezett, hogy felfogják a támadó svédeket.
A svédek serege két vonalból állt. A centrum gyalogsága 8 dandárra oszlott, ebből 4 állt elöl, 4 a hátsó vonalban. A svéd lovasság a centrum mögött, valamint szintén két vonalban a szárnyakon helyezkedett el. A breitenfeldi csatában győztes taktikát ismét alkalmazták a svédek: a lovasság első sorai közé itt is muskétásokat telepítettek.

Az első svéd támadás[szerkesztés]

November 16-án reggel a csatateret sűrű köd borította. Gusztáv Adolf király azonnal támadni szeretett volna, azonban a köd kezdetben ezt megakadályozta. 10 órára már tisztulni kezdtek a látási viszonyok, megindulhatott a tüzérségi előkészítés, majd 11-kor megindulhatott a svéd első vonal támadása. A szárnyakon Lützen városa, illetve az országút megerősített védelme miatt nem sikerült áttörést kicsikarni, azonban középen a svéd gyalogság keresztülverekedte magát az utat védő muskétásokon, sőt a császári gyalogság legyőzésével elfoglalták a császári centrum előtt lévő hét üteget. A császári lovasság Wallenstein személyes vezetésével visszavetette a svéd gyalogságot, amely visszavonult eredeti állásaiba. A császáriak visszafoglalták elvesztett ütegeiket.

Gusztáv Adolf halála[szerkesztés]

A katolikus ellentámadás megindulásakor Gusztáv Adolf megpróbálta rendezni megingó gyalogságát. A sűrű ködben, amit az ágyúk füstje még fokozott is, a vágtató király elszakadt kíséretétől és egyenesen a rohamozó császári lovasság közepébe került, ahol felkoncolták. Testét meztelenre vetkőztették, ruháit és fegyvereit elvették tőle. Bernát herceg, miután értesült a király haláláról, végiglovagolt a svéd seregen és megosztotta minden katonával a hírt. A vezér elvesztése ahelyett, hogy teljesen demoralizálta volna a katonákat, bosszúszomjassá tette őket, akik még nagyobb erővel vetették bele magukat a támadásba.

A svédek győzelme[szerkesztés]

A feltüzelt svéd sereg déli 12 körül újult erővel vetette be magát a csatába, a balszárnyon esélytelenül, a centrumban és a jobbszárnyon azonban ismét sikeresen. A császári csapatokat ezúttal Pappenheim friss csapatainak érkezése mentette meg a vereségtől, sőt egy újabb sikeres ellentámadás során majdnem megfutamították a svéd jobbszárnyat. A helyzetet Bernát herceg személyes jelenléte mentette meg, aki a tartalékkal visszaverte a császári egységeket. A centrumban a svédek ismét áttörtek és ismét elfoglalták a császáriak ütegeit, azonban Wallenstein ismét visszaverte őket, ismét visszaszerezve ágyúit.
Délután 4-kor megindult a svédek általános rohama, ezúttal nem csak az első vonal támadott, hanem az egész sereg, még a tartalék is. Wallensteinnek elfogytak a tartalékai, csapatai kivéreztek a svédek rohamaitól, így a császári fővezér elrendelte a visszavonulást, a tüzérséget ezúttal a svédek kezén hagyva a Lipcse felé vezető úton elmenekült a csatatérről.

A svéd győzelemhez bizonyos mértékig hozzájárult az is, hogy Wallenstein nem használta ki a Gusztáv Adolf halálából adódó előnyét. Feltételezhetően azért, mert Wallenstein megszállottan hitt az asztrológiában és asztrológusa aznap kedvezőtlennek találta a csillagok állását, még akkor is, mikor a svéd király elesett. Wallenstein annyira tétovázott, hogy végül elszalasztotta a lehetőséget, és ezzel elvesztette a döntő csatát.

Következmények[szerkesztés]

Gusztáv Adolf király halálával a háború legnagyobb hadvezére esett el, ami sokkal többet ért, mint az itt kiharcolt győzelem. A svédek két évvel később Nördlingennél megsemmisítő vereséget szenvedtek a császáriaktól, rákényszerülve az 1635-ös prágai békére. A svédek ennek ellenére a háborút végleg lezáró vesztfáliai békében területi nyereséggel fejezték be a konfliktust és 1815-ig maradtak területei Észak-Németországban.

Források[szerkesztés]

  • Weir, William: 50 Battles That Changed the World: The Conflicts That Most Influenced the Course of History. Savage, Md: Barnes and Noble Books. ISBN 0760766096.