Gottfried Heinrich zu Pappenheim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gottfried Heinrich zu Pappenheim
Gottfried Heinrich von Pappenheim.jpg
Született 1594. május 29.[1][2]
Treuchtlingen
Meghalt 1632. november 17. (38 évesen)[1][2]
Lipcse
Sírhely Strahov Monastery
Állampolgársága német
Csatái
Kitüntetései Aranygyapjas rend lovagja
Szülei Veit zu Pappenheim
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried Heinrich zu Pappenheim témájú médiaállományokat.

Gottfried Heinrich zu Pappenheim, gróf, (Treuchtlingen, 1594. május 29.Lipcse, 1632. november 17.) német katonatiszt, császári tábornok a harmincéves háborúban.

Életpályája[szerkesztés]

Családja a Pappenheim nemzetség treuchtlingeni ágához tartozik. Tanulmányainak Tübingenben végezte, ezután beutazta Franciaországot, Angliát, Spanyolországot és Itáliát. 1614-ben visszatért Németországba, ahol katolikus hitre tért, és Mátyás császár birodalmi udvari tanácsossá nevezte ki. Ezt követően III. Zsigmond lengyel király hadseregében szolgált, elkísérte az Ál-Dmitrijt Oroszországba; ezután pedig I. Miksa bajor választófejedelemnek, a Katolikus Liga fővezérének szolgálatába állt. 1620-ban a Fehérhegy mellett vívott csatában Schlick gróf gyalogezredét megtámadta, és fontos szerepet játszott a győzelemben; ő maga 20 sebbel leesett lováról, és csak másnap akadt rá egy vallon katona.

Az 1623. évi regensburgi birodalmi gyűlésen maga a császár avatta őt lovaggá és egy vértesezred parancsnokává tette. 1626-ban négy véres ütközetben (Efferding, Gmunden, Vöcklabruck és Wolfseck, november 15. és 30. között) a bajor uralom és a katolikus ellenreformáció miatt elkeseredett parasztokat győzte le Felső-Ausztriában. Ezután az alsószász-dán háborúban vett részt és Wallenstein első lemondása, majd Tilly császári generalissimussá történt kinevezése után lovassági tábornokká nevezték ki.

1631. május 30-án katonái fontos szerepet játszottak Magdeburg csellel való bevételében és kifosztásában. Az 1632-es lützeni csatában a már-már győzedelmeskedő svédeket visszaszorította, de két golyótól súlyosan megsebesült. Lipcsébe szállították, ahol másnap meghalt.

Emlékezete[szerkesztés]

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Forrás[szerkesztés]