Ugrás a tartalomhoz

László Béla (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
László Béla
Született1909. április 24.
Székelyudvarhely
Elhunyt1980. szeptember 28. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró,
újságíró,
szerkesztő
SablonWikidataSegítség

László Béla (Székelyudvarhely, 1909. április 24.Budapest, 1980. szeptember 28.) erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő.

Életútja

[szerkesztés]

Szülővárosában végezte a középiskolát (1927). Első versét a Brassói Lapok közölte (1928). Az Ellenzék szerkesztője és cikkírója (1936-40); Kós Károlyt elkísérve a leégett bukovinai Józseffalvára, riportjaival 1939 júliusában elindította a károsultak országos segélyakcióját.

Verseivel, elbeszéléseivel az Erdélyi Helikonban jelentkezett (1941). Gyorsíró, a budapesti Magyar Távirati Iroda RT. kolozsvári kirendeltségének szerkesztő-munkatársa (1940-44. március 19.), Budapesten Bajcsy-Zsilinszky Endre munkatársa volt. A kolozsvári Világosság szerkesztőjeként (1944-45) írt cikke a zsidók deportálásáról s Bánffy Miklóssal készített interjúja az antifasiszta ellenállásról forrásértékű. 1945-től az Igazság szerkesztője, nevéhez fűződik a lap népszerű hétfői sportkiadása. 1956-ban a Művelődés szerkesztője. Az Utunk, Új Élet, Előre munkatársa. 1957-től az újra meginduló Korunk szerkesztőségi titkára. 1972-ben nyugalomba vonult.

„Interjú-portréi” a romániai magyar szellemi élet jeles személyiségeit mutatták be, így a Korunkban Németi László műszaki kibernetikust (1963/2), Csapó Józsefet, a talajtan szakemberét (1966/12), Lazányi Endre biológust és Maros Dezsőt, az elméleti mechanika szakértőjét (1968/1), az Utunkban pedig a botanikus Nyárády Erazmus Gyulát és az algakutató Péterfi Istvánt (1963/25). Egy színházi együttes emlékalbumába c. alatt méltatta a szatmári "fiatalok színháza" művészegyüttes első évtizedét. Mint műfordító Majakovszkij-verseket ültetett át magyarra.

Források

[szerkesztés]