Lámagazella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lámagazella
AmmodorcasClarkeiSmit.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Antilopini
Nem: Ammodorcas
Faj: A. clarkei
Tudományos név
Ammodorcas clarkei
(Thomas, 1891)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lámagazella témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lámagazella témájú kategóriát.

A lámagazella vagy dibatag (Ammodorcas clarkei) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjához tartozó Ammodorcas nem egyetlen faja. A dibatag elnevezés a szomáli nyelvből származik, és „felemelt farkat” jelent, ami a gazella vészreakciójára utal; tudományos nevében a clarkei kitétel az első ismert példány beszerzőjére, T.W.H. Clarke-ra utal.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Etiópia Ogaden régiójában, illetve Szomália ezzel határos északi és középső vidékein él. Állománya mindkét országban jelentősen visszaszorult: Etiópiában Ogaden északi, erősen betelepült részéről szinte teljesen eltűnt, Közép-Szomáliában és a Hawd-fennsíkon is megritkult. Homokos talajú, félszáraz, különböző sűrűségű bozótosokban, cserjékkel mozaikosan tarkított síkságokon és nem túl magas tövisesek fedte szavannákon él 200-1200 méter közti tengerszint feletti magasságon.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lámagazella magyar nevét a dél-amerikai lámákra emlékeztető testalkatáról kapta: nyaka és lábai vékonyak és hosszúak, teste karcsú. Testhossza 152-168 centiméter között mozog, amihez meglehetősen hosszú, 25-35 centiméteres farok csatlakozik, marmagassága pedig 80-88 centiméteres. Testtömege 22-35 kilogramm között mozog.

Szőrzetük a fehér fart és hasoldalt leszámítva szürkés homokszínű, míg a pofát gazellákra emlékeztető csíkozás díszíti: egy-egy fehér csík húzódik a szemek fölül a pofáig, az orrnyergen pedig gesztenyeszínű sáv fut végig. A bozontos farok fekete. Szarvakat csak a bikák viselnek, ezek alapjuknál gyűrűsek, afelett viszont simák. Hosszuk 10-25 centiméter, hátrafelé indulnak, majd függőlegesen hajolva hegyük előre mutat.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lámagazellák magányosan, párban vagy kisebb, 3-6 rokonból álló csordákban élnek. A bikák territóriumot tartanak fenn, amit vizelettel, trágyakupacokkal és az arcrészen levő illatmirigyek váladékaival jelölnek ki és megvédenek a riválisoktól: ilyenkor védekezésül mellső lábaik közé dugják orrukat, miközben az ellenfél nyakát és szarvait megcélozva megpróbálják kibillenteni őt az egyensúlyukból.

A dibatag különféle cserjék és fák leveleit és hajtásait fogyasztja, amelyek elérésében hosszú nyaka van segítségére. Alkalomadtán a zsiráfnyakú gazellához hasonlóan hátsó lábára emelkedik, hogy a magasabban növő táplálékot elérje. Vízigényét száraz élőhelyén alapvetően a táplálékául szolgáló növényekből fedezi, így csak csekély mennyiségű ivóvízre van szüksége.

Vész esetén a növényzet mögé rejtőzik, miközben mozdulatlanul szemléli a veszélyforrást. Színezete és alakja kiválóan elrejtik élőhelyén, de ha mégis észreveszik és megközelítik, égnek álló farokkal és hátrahajtott nyakkal menekül. Mozgására a poroszkálás jellemző, csak ritkán galoppozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rejtőzködő dibatagok szaporodásáról nem sokat tudunk. A párzásra tavasszal kerül sor, majd a 6-7 hónapig tartó vemhesség végeztével egyetlen borjú jön a világra októberben vagy novemberben. A kis gazellák életük első két hetében rejtve maradnak, csak utána követik az anyjukat. Az ivarérettséget 1-1,5 éves korukban érik el. A lámagazellák 10-12 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dibatagot elsősorban a szárazságok és élőhelyének a túllegeltetés okozta degradációja fenyegeti, amit a két évtizede dúló szomáliai polgárháború csak fokoz a fegyverek elterjedése és a természetvédelem ellehetetlenülése révén. Bár húsát rendkívül ízletesnek találják, élőhelyének megközelíthetetlensége és rendkívüli óvatossága miatt a vadászat nem fenyegeti komolyan.

Élőhelyén mindenhol visszaszorult, becslések szerint az állomány több, mint 30%-kal csökkent az elmúlt mintegy húsz évben. Példányszáma ogadeni terepbejárásokon alapuló, óvatos becslések szerint valamivel 2500 fölött lehet, így a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint még nincs végveszélyben, de mindenképpen sebezhető. Sem Szomáliában, sem Etiópiában nincsenek a lámagazellák számára menedéket nyújtó természetvédelmi területek és rezervátumok. Fogságban sehol sem tartják, noha ez rendkívüli fontosságú lehet a faj megmentésében.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]