Kurta piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kurta piton
Python curtus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Python
(Francois-Marie Daudin, 1803)
Faj: P. curtus[1]
Tudományos név
Python curtus
(Hermann Schlegel, 1872)[2]
Szinonimák
  • Aspidoboa curta
    SAUVAGE, 1884
  • Python curtus
    BOULENGER, 1893
  • Python curtus
    DE ROOIJ, 1917
  • Python curtus curtus
    STULL, 1935
  • Python curtus
    TRUTNAU, 1986
  • Python curtus
    MANTHEY és GROSSMANN, 1997
  • Python curtus
    MCDIARMID, CAMPBELL és TOURÉ, 1999
  • Aspidoboa curtus
    HOSER, 2004
  • Python curtus
    SCHLEIP és O’ SHEA, 2010
  • Python curtus
    WALLACH, 2014[3]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kurta piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kurta piton témájú médiaállományokat és Kurta piton témájú kategóriát.

A kurta piton vagy más néven vérpiton[4][5] (Python curtus) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a Pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

A kurta piton nevet testhosszához képest rendkívül rövid farka után, a vérpiton nevet pedig a szürkés, barnás alapszínen lévő vérvörös foltok után kapta.[4]

Elterjedés[szerkesztés]

A maláj-félsziget északi és középső része, Sabah, Sarawak, Brunei, Borneó és Szumátra.[5]

Előfordulás[szerkesztés]

Esőerdők, lápok, mocsarak, folyópartok.[4]

Megjelenés[szerkesztés]

Python1.jpg

Átlagos hosszúsága 1,5 méter.[6] A nőstények általában nagyobbak, mint a hímek.[7] Könnyen azonosítható, a pitonok között ennek a fajnak van a legvastagabb teste. Mintázata a természetes élőhelyén szinte beleolvad a környezetbe, így könnyen elrejtőzik a ragadozók, valamint a leendő zsákmány elől is. Nagyméretű pikkelyek fedik, melyek simák és fényesek. Feje hosszú és széles, szélesebb mint a nyaka, egyszínű, valamilyen barna árnyalatú, vagy szürke, kivétel az orrtól a nyakig végigfutó fekete csíktól. Szemei aprók, narancssárga szivárványhártyája és függőleges pupillája van. Az átlátszóan összenőtt szemhéjak alatt, a szemgolyó mozgatható, így a kígyó fejének elfordítása nélkül tudja figyelni környezetét.[6][8] Szaglása kitűnő, a felső ajkán lévő hőreceptorai segítségével találja meg zsákmányát.[5]

Életmód[szerkesztés]

Nem kutat táplálék után inkább az erdő avarjában lapulva várja leendő zsákmányát. Vaskos testére támaszkodva hirtelen csap le gyanútlan áldozatára, majd szorításával öli meg. A vizet nagyon szereti, ha csak teheti mindig víz közelében van. A mocsaras részek a legkedveltebb tartózkodási helyei. Vaskos teste ellenére kitűnően úszik, zsákmányt a vízből is ejt el.[9]

Táplálék[szerkesztés]

Kisebb emlősök, főként patkányok és egyéb rágcsálók, valamint madarak.[7]

Szaporodás[szerkesztés]

Tojásrakó, tojásai nagyok. Általában kisszámú, 12 darab körüli a fészekalj, de kivételes esetekben lehet akár 30 darab is. A tojásban a fejlődés 2,5-3 hónapig tart, a kikelt kiskígyók 30 centiméteresek, és jóval élénkebb színűek mint a felnőttek.[5] A pitonivadékok tojásfoggal, egy kicsi, tüskeszerű kinövéssel az orrukon jönnek a világra, ennek segítségével hasítják fel a tojáshéját, hogy ki tudjanak bújni. A tojásfog kikelés után gyorsan eltűnik.[8]

Élettartam[szerkesztés]

A természetben nincsen adat róla, de fogságban 25 évig is él.[10]

Tartás[szerkesztés]

Python curtus (2).jpg

Hobbiállatként nem ajánlott kezdőknek. Nehezen szelídíthető, a nem fogságban születettek ingerlékenyek, agresszívak maradnak, de a fogságban születettek sem mindig lesznek szelídek. Nagyon harapós kígyó, a harapásuk helye könnyen elfertőződik. Előfordulhat, hogy fogságban nem hajlandóak enni, szükség lehet az erőszakkal történő megetetésükre, de tanácsosabb megfelelőbb körülmények teremtése (sáros, vastagabb aljnövényzetű hely kialakítására), ekkor megnyugszik, jobb hangulata lesz, így nagyobb valószínűséggel fogadja el majd az ételt.[9] Táplálásuknál vigyázni kell, mert nagyon lassú az anyagcseréjük és így könnyen túl lehet etetni őket, ami elhízáshoz vezet. Az újszülött kiskígyóknak 5-7 naponta, a felnőtteknek 10-14 naponta kell enni adni, de a 21 naponkénti etetés is megfelelő még. Könnyen lenyel nagyobb prédaállatokat is, tengerimalacot, nyulat, ilyenkor még több etetésmentes napot kell tartani, de nem szükséges és nem is ajánlott a nagy zsákmány, megfelelőbb a patkányokkal való táplálás.

Az optimális körülményeket nem könnyű biztosítani számára. Igaz, hogy nem igényel külön melegítőlámpát, 28-30 °C fok körüli hőmérséklet megfelelő számára, (viszont 25 °C fok alá ne süllyedjen a hőmérséklet a terráriumában), de a páratartalomra nagyon érzékeny. A túl sok nedvesség ugyanolyan rossz, mint a túl kevés. A legjobb az 50-60%-os páratartalom.[10]

Védelme[szerkesztés]

Nem védett, de a bőréért való mértéktelen pusztítása miatt már közel áll, hogy a veszélyeztetett fajok közé kerüljön.[7] Jelenleg a bőrpiacon árult öt piton faj közül a kurta piton bőre a legkeresettebb, nagyfelülete és szépsége miatt.[11]

Alfajok[szerkesztés]

Korábban két pitonféle volt az alfaja:

  • Python curtus breitensteini más néven Borneói piton, a kurta pitonok közül a legrövidebb és a legvilágosabb, általában gesztenyebarna vagy sárga színű[6]
  • Python curtus brongersmai a kurta pitonok közül a leghosszabb farkú, általában vörös vagy narancssárga színűként szokták emlegetni, de nem minden példány ilyen színű, ezért ez a meghatározás félrevezető.[8]
Python curtus breitensteini
Python curtus brongersmai

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Python curtus. itis.gov
  2. Python curtus. iucnredlist.org
  3. Python curtus. reptarium.cz
  4. ^ a b c John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó. 1994, 58. oldal. ISBN 9638354178
  5. ^ a b c d Python curtus. zoldpiramis.hu
  6. ^ a b c Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 59. oldal. ISBN 9639090875
  7. ^ a b c Blood Python. http://whozoo.org
  8. ^ a b c Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 58. oldal. ISBN 9639090875
  9. ^ a b Python curtus. photomazza.com
  10. ^ a b Blood and Short-Tail Python information. weebly.com. (Hozzáférés: 2016. november 13.)
  11. Luxusnők miatt szenvednek a pitonok. http://divany.hu, 2014. július 6.