Krammer Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krammer Sándor
Született 1898. március 20.
Esztár
Elhunyt 1920. május 19. (22 évesen)
Budapest
Foglalkozása nyomdász, pártmunkás

Krammer Sándor, Krámer (Esztár, 1898. március 20.Budapest, 1920. május 19.) nyomdász, kommunista pártmunkás, a KMP alapító tagja, Bojti János politikus nagybátyja.[1]

Élete[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Nagyváradon járt középiskolába, s itt is kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Az első világháború kitörésének évében a Szabadság Munkásképző Egylet budapesti titkára, majd elnöke, mígnem 1915-ben kizárták. Ezután besorozták, s az olasz frontra került, részt vett az Isonzó melletti harcokban. 1918 októberében[2] tért vissza Magyarországra, s csatlakozott a forradalmi szocialistákhoz. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, illetve az Ifjúmunkások Országos Szövetségének. Ezután a KMP katonai bizottságának titkáraként működött, s az egyik szervezője lett a Vörös Gárdának. A Vörös Ujság kiadóhivatalának munkatársa volt, mígnem 1919 februárjában számos kommunistával együtt letartóztatták, s társaihoz hasonlóan a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása napján (1919. március 21.) engedték csak szabadon.

A kommün alatt[szerkesztés]

A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt 1919 április idusáig a Budapesti Forradalmi Törvényszék vádbiztosaként működött, illetve a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. 1919 májusában a déli fronton szolgált, Hamburger Jenő parancsnoksága alatt, s a komáromi védőszakaszra parancsnokságára rendelték. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A Tolna vármegyei (pl. szekszárdi) "ellenforradalmakat" júniusban és júliusban a vasmunkásokból toborzott különleges katonai-karhatalmi különítményével verte le.

A bukás után[szerkesztés]

A kommün bukása után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területére menekült a számonkérés elől, ám az ellene kiadott elfogatóparancs alapján 1919. november 15-én letartóztatták. A korabeli sajtó így írt erről:

Elfogtak két veszedelmes kommunistát

Az államügyészség még a mult esztendőben elfogatóparancsot adott ki Krammer Sándor és Pervanger Mihály kommunisták ellen akikkel a mult héten Szegeden letartóztatták. Krammer Sándor egyike volt a legvérengzőbb és legkegyetlenebb kommunistáknak.

Huszadik Század: Elfogtak két veszedelmes kommunistát (1920 február)

1920. február 13-án kiadták a magyar hatóságoknak. Több pere volt, amelyekben többek közt gyilkossággal, bűnrészességgel, személyes szabadság megsértésének vétségével[3] izgatással,[4] hatóság elleni erőszakkal,[4] hivatali sikkasztással[5] vádolták.

1920. április 14-én halálra ítélték, s a Margit körúti fegyház udvarán kivégezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Krammer Sándor. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 19.)
  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 319. o. ISBN 963 09 0412 8  
  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 1013. o. ISBN 9630525003
  • Ifjúságunk példaképei (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1965., 73–74. oldalak)

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Árkus József: Lenin-fiúk. (Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire, Bp., Zrínyi Kiadó. 1960.)
  • Békés István: Hazádnak rendületlenül (A magyar nép aranykönyve, Bp., Művelt Nép, 1955.)
  • Akik értük harcoltak (Bp., Szikra, 1955.)
  • A Magyar Tanácsköztársaság hős ifjúsága. (A Magyar Tanácsköztársaság ifjú mártírjai, Bp., Szikra, 1953.)
  • Válogatott írások a magyar ifjúmunkásmozgalom harcos múltjából (1. köt., Bp., Ifjúsági Kiadó, 1951.)
  • A vörös lobogó alatt (Válogatott írások a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetéből 1917–1919., Bp., Ifjúsági Kiadó, 1955.)
  • Hős ifjúmunkások (cikk: Fejér megyei Napló. 1958. március 22.)
  • Szabó Lajos: Szekszárdi vulkán (visszaemlékezés, Budapest, 1959.)
  • Svéd László: Utat tör az ifjú sereg (Budapest, 1962.)