Koszmosz–38

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–38
Ország  Szovjetunió
Gyártó OKB–10
NSSDC ID 1964-046A
Típus Sztrela
Rendeltetés távközlési műhold
Küldetés
Indítás dátuma 1964. augusztus 18. 09:21 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, LC-41/15. sz. indítóállás
Hordozórakéta Koszmosz–1
Visszatérés dátuma 1964. augusztus 18.
Élettartam 82,4 nap (0,23 év)
Tömeg 50 kg
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 199/644 km
Inklináció 56.1°
Periódus 94.3 perc
COSPAR azonosító1964-046A
SCN00853

A Koszmosz–38 (oroszul: Космос–38) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Az első katonai- és államigazgatási rendeltetésű kísérleti telekommunikációs műhold, típusa Strela–1 (Стрела–1/Nyíl).

Küldetés[szerkesztés]

Kísérleti program feladat az alacsony Föld körüli pályára állított távközlési műholdak működésének mikrogravitációs környezetbeli műszaki próbája.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte az OKB-10 (oroszul: Опытно-конструкторское бюро – ОКБ-10) kísérleti tervező iroda. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1964-046A; SATCAT kódja: 853; GRAU-kódja: 11F610.

1964. augusztus 18-án a Bajkonuri űrrepülőtérről az LC-41/15 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–1 (65S3 02L) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). A 94,3 perces, 56.1 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 644 kilométer volt.

Formája egy szabálytalan test, átmérője 80, magassága 100 centiméter, hasznos tömege 50 kilogramm. Tervezett szolgálati ideje 3 hónap. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Telemetriai tevékenységét antennái segítségével biztosította. Az űreszköz felületét napelemek borították (15 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Kialakított hűtőrendszere biztosította a belső üzemi hőmérsékletet.

Katonai és kormányzati híradástechnikai feladatok ellátására tervezték, készítették és állították pályára. A Szovjetunió európaiTávol-keleti szárazföldi, illetve tengeri (hadiflotta, kereskedelmi flotta) összeköttetésének felgyorsítását szolgálta. Rádióüzenetek vételére, rögzítésére – a földi vevőállomások vételi pozíciójában lejátszásra szolgált.

Az első olyan műhold csoport, amikor három egységet – Koszmosz–38, Koszmosz–39, Koszmosz–40 – egyetlen hordozórakétával bocsátottak pályára. Egyszerre több egység pályára állításával a kommunikációs területet azonnal lefedték, meggyorsítva az információs sebességet.

1964. november 8-án 82,4 nap (0,23 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Koszmosz–38. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  • Koszmosz–38. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  • Koszmosz–38. astronautix.com. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 22.)
  • Sztrela–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 22.)
  • Sztrela–1. iss-reshetnev.ru. (Hozzáférés: 2014. május 22.)
  • Sztrela–1. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2014. május 22.)

Elődje:
Koszmosz–37

Koszmosz-program
1964

Utódja:
Koszmosz–39